Olga firtatta ezt, csipkelődve, nem is titkolt iróniával. Egyetemi csoporttársam Messengeren küldött át részletet a Mi Hazánk nevű, újdonsült országgyűlési pártot vezető politikus hivatalos életrajzából. A Toroczkai Lászlóként megismert közéleti személyiség kifejtette benne, hogy 1997-ben lett a szegedi József Attila Tudományegyetem levelező hallgatója. A fővárosi kihelyezett tagozatra járt, azt már én fűzöm hozzá, hogy a gazdátlan iskolaépületben berendezkedett Budapest Média Intézetbe.

Mint írta, „Több tanárunk (Havas Henrikre és Zöldi Lászlóra név szerint is emlékszem) kifejezetten javasolta, hogy a Nagy, Kovács, illetve Tóth vezetéknevűek újságíróként használjanak olyan nevet, amellyel meg tudják különböztetni magukat az azonos nevűektől. Így lettem hivatalosan is Toroczkai László, az erdélyi felmenőim után vettem fel ezt a vezetéknevet.” Ezek szerint a keresztapaságon megosztozom Havas kollégával, akinek azonban nem jártam be az óráira. Nem tudhatom, vajon miket mondott a magas, jó kiállású fiatalembernek, aki nemcsak az újságírással kacérkodott, hanem olimpiai bajnok kenusnak is készült.

Arra viszont emlékszem, hogy mit mondtam neki. Az első sorban ült, majdnem az ablaknál, de a legszélső helyet a barátja foglalta el. Toroczkai úr úgy fogalmazott a hivatalos életrajzában, hogy az idő tájt, idestova negyedszázada írt már a Magyar Fórumba, Csurka István lapjába. Ezt megerősíthetem. Szemináriumi dolgozatára épp négyest adtam, mert láttam benne a tehetség felvillanását. Erre kérdeztem tőle, vajon hová valósi a családja. „Torockóra” - válaszolta. „Akkor mától kezdve nem Tóth, hanem Torockai László” - mondtam.

Ő csodálkozásának adott hangot, elvégre már publikált a miépes Csurka lapjában, és tőlem, talán tőlünk is, ha a tanári karra gondolt, nem várt szakmai segítséget. „És a jobboldalnak nincs szüksége jó újságírókra?” - kérdeztem tőle. Eme párbeszéd maradhatott meg benne, ha még a hivatalos életrajzában is megemlített. Hát így lettem egy szélsőjobboldali politikus keresztapja, vagy társ-keresztapja. Nem röstellem, de nem is szoktam dicsekedni vele, bár talán a Médianaplóban egyszer, évekkel ezelőtt mintha utaltam volna rá.

Arról azonban biztosíthatom a tisztelt olvasókat, hogy az új nevébe csempészett z-ről nem tehetek. A régies, nemesi származást sejtető cz az ő leleménye, noha becsületére válik, hogy a név végi y-t már nem erőltette.

Tíz mondat Toroczkai Lászlóról

Van, aki változtatni akar, van, aki nem. Toroczkai pedig változást hoz. (Márki József ny. határőr, az ásotthalmi DK-szervezet tagja, Magyarnarancs.hu, 2013. december 12.)

Az amúgy rasszista, antiszemita alak helyben ellenzékinek számít, erősen Fidesz-ellenes hangot ütött meg. (Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője, Hírhatár Online, 2013. december 16.)

A szélsőjobb üdvöskéje. (Máté T. Gyula újságíró, Magyar Hírlap, 2013. december 17.)

Miért is ne lehetne rá szavazni, ha nem korlátozták a választhatóságát? (Domina Kristóf politológus, Népszava, 2013. december 17.)

Felborult mindenfajta értékrend. Olyanok lesznek polgármesterek, akiknek éppen valahol a büntetésvégrehajtás környékén kellene tartózkodniuk. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2013. december 17.)

Ha Toroczkait szalonképtelennek tartaná az ország egésze, akkor ilyen kis településen se fordulhatott volna elő, hogy több mint 900 ember rá szavaz. (László Róbert választási szakértő, Délmagyarország, 2013. december 18.)

Ki merné vitatni, hogy Toroczkai nyilván változást hoz Ásotthalom életében, ahogyan közvetve változást hozott az MTV-székház homlokzatában, belső termeinek, büféjének állagában is. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2013. december 19.)

Jót tenne Toroczkai imázsának, ha kizárnák a Jobbikból. (Nagy Ervin filozófus, volt Jobbik-politikus, Echo TV, 2018. május 20.)

Nem érte el azt a kritikus tömeget, amivel érdemes volna új pártot alapítani. (Kiszelly Zoltán politológus, Zoom.hu, 2018. május 22.)

Ahová ő tart, ott nincsenek választók. (Böcskei Balázs politológus, ATV, 2018. május 26.)

Tegnap lett volna 90 éves. Ebből az alkalomból emlékezett meg róla barátja (és utódja a kormányfői székben). Boross Péter egyik mondata ez volt: „A televízióban néztem, illetve néztem volna az eskütételt, de felháborító módon valamilyen futballmeccs miatt nem közvetítették.” (Index.hu, 2022.04.08.) Az interjúalany augusztusban lesz 94 éves, e matuzsálemi korban már körülményes az emlékezés. Hadd segítsek neki a történtek felidézésével.

Antall József több mint kétórás beszédben ismertette 1990. május 22-én a kormányprogramot. Másnap folytatódott a parlamenti vita, és 42-en szóltak hozzá. Mindenki csak öt percet kapott, összesen azonban mintegy 200 percet. A miniszterelnök-jelölt 18.30-tól válaszolt nekik, fejtegetése 19.50-ig tartott. Majd az országgyűlés elfogadta a kormányprogramot, és következett az eskütétel, amire a Híradó visszakapcsolt ugyan néhány másodpercre, de kétségtelen, hogy az immár kormányfőt lekeverték. Este 8-kor kezdődött az AC Milan-Benfica BEK-döntő.

Az MDF irányította kulturális bizottság föl is kérte az MTV-t, hogy „az Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésre nagyobb figyelmet fordítson”. Ezzel nem értett egyet a Fidesz és az SZDSZ, ám akciójukra nem térek ki, mert a történteket nem a korabeli pártviszonyok felől érdemes megközelíteni. Egyetlen tévé sugárzott ugyanis országos adást, egy nagy nézettségű földfelszíni és egy kis nézettségű műholdas programmal. Az utóbbi nem jöhetett számításba a kormányeskü szempontjából. Az előbbi szerkesztőinek el kellett dönteniük, vajon a közszolgálati jellegű eseményt sugározzák-e, vagy a meccset közvetítsék.

Az egészből aligha lett volna purparlé, ha a Magyar Televíziónak lett volna elnöke. Csakhogy Nemeskürty István már lemondott, Hankiss Elemér pedig még nem foglalta el a helyét, amelyet Antall József az SZDSZ-es Tölgyessy Péterrel kötött paktum értelmében szánt neki. Ki húzza a rövidebbet? A miniszterelnök, akivel ellentétbe kerülhet a közintézmény? Vagy a szurkolók milliói, akik nem bocsátanák meg, hogy lemaradnak a BEK-döntőről? Az ügyeletes szerkesztő Antall Józsefet keverte le. Vajon az újdonsült miniszterelnök politikai összeesküvés áldozata lett?

Ezt Chrudinák Alajostól már nem kérdezhetjük meg. Információm szerint ő volt az ügyeletes szerkesztő. Igen ám, de nem titkolta, hogy a hatalomra került kormánypártokkal rokonszenvezik. Miért ne feltételezhetném róla, hogy ebben a helyzetben mégis szakemberként döntött?    

Tíz mondat Antall Józsefről

A miniszterelnök úr ismét a felhőkből beszélt. (Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-politikus, Kurír, 1993. július 2.)

Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)

Az utolsó úriember volt a magyar politikában. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. december 18.)

Mielőtt Antall József miniszterelnök lett, egy nap legfeljebb tíz percet lehetett beszélni másról, mint politikáról. Amikor megválasztották, öt percet. Amikor beteg lett, már csak két percet. (Varga Domokos György újságíró, Magyarország, 1995. szeptember 22.)

Hosszú beszédei, hosszú mondatai megértése minimum egy diplomát követelt. (Molnár Attila szociológus, Demokrata, 1996. április 4.)

Gyakran tartott interjúnak álcázott történelemórákat. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 1996. április 9.)

Nem volt „korszerű” politikus, aki megejti a sokaságot a beszédeivel, aki vonzó közhelyekkel akar minden áron népszerűséget. De ez legyen a legkisebb baj, mert amit tett, az annál nagyobb volt. (Boross Péter volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 1998. december 12.)

Izolált, sokbeszédű ember volt, inkább visszafelé nézett. (Nádas Péter író, Magyar Hírlap, 2006. szeptember 29.)

Antall egy kicsit avítt volt, régies, de finom ember volt. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 28.)

Ha szegény Antallnak volt negyedórányi mondanivalója, az másfél órás monológba fordult át. (Tőkés Rudolf amerikai magyar politológus, 168 Óra, 2018. szeptember 27.)

Haraszti Miklós médiapolitikust tegnap megszólaltatták a Klubrádióban. Négy pontban értelmezte a választási kudarcot, kettőt vélt fő oknak. Az egyik Gyurcsány volt, aki „a múltat jelenti”, a másik a sajtó „mint abszolút fő ok”. Akik eddig a vereség okait keresték, legalábbis az országgyűlési választást övező nyilvánosság ügyében egyetértettek vele.

Például érdekes interjú látott napvilágot a 444.hu-n. Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, aki harmadszor nyerte meg a csepeli-soroksári körzetet, sokat beszélt az ellenzék szórványos nyilvánosságáról. Amikor pedig az újságíró azt firtatta, vajon „Kifejezetten az ellenzéki pártok által finanszírozott, az ellenzék mondandóját megjelenítő sajtóra gondol?”, azt válaszolta, hogy „Igen.” Ez csakugyan hiányzott a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok fegyvertárából.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy ennek következtében a kormánypárti propaganda-gépezet csúsztatásait, hazugságait, torzításait legföljebb a független hír- és véleménybuborékok fújói próbálták cáfolni. Gyakran színvonalasan, de az elszigetelt körülmények miatt korántsem átütő erővel. Igaza van Haraszti Miklósnak, Szabó Szabolcsnak és a hozzájuk hasonlóan vélekedő Hadházy Ákosnak is, amidőn abból indulnak ki, hogy az ellenzék saját sajtó építése nélkül ugyanolyan kudarcra számíthat, mint április 3-án. Eme álláspontot nehéz volna vitatni, kérdéseim azonban vannak.

A két és fél éve megrendezett helyhatósági választáson néhány megyei jogú városban és tucatnyi kisvárosban, valamint főleg Budapesten az ellenzék átvette a hatalmat. A győztes polgármesterek bejelentették, hogy létrehozzák a Szabad Városok Szövetségét, a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter pedig javasolta, hogy a kormányzathoz lojális Magyar Távirati Iroda hír- hegemóniájának ellensúlyozására alapítsák meg az ellenzéki MTI-t. Mindegyik önkormányzat büdzséjében akadt néhány száz- vagy „csak” néhány tízmillió forint a kommunikációra. Ebből egy fillér se jutott az Ellenzéki Távirati Irodára.

Az államilag stafírozott ellenzéki pártok egyetlen fillért sem adtak a kistelepüléseket információval ellátó civil kezdeményezés, a Nyomtassteis!-mozgalomnak. S ha pontosak az információim, akkor az ellenzéki politikusok csupán a Facebook üzenőfalára föltett üzenetekre 300 millió forintot költöttek. Kizárólag a saját véleményüket finanszírozták. Ellentétben a kormányzattal, amely nemcsak a politikusait fizette be a legolvasottabb közösségi oldalra, hanem a hozzá húzó publicisták hangját is fölerősítette.

Tíz mondat az ellenzéki sajtóról

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

Az ellenzéki lapok erős ellenzéki pártok hiányában maguk is politikai szereplőkké váltak. (G. Fodor Gábor politológus, tv2, 2018. február 5.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

A kereskedelmi alapon működő médiumok közül leginkább a Facebook képes a vélemények frontján ellensúlyozni a kormányzati nyilvánosságot. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2020. május 21.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, 168 Óra, 2020. november 6.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Több mint egy éve könyörgök, hogy indítsunk ellenzéki MTI-t. Még mindig nem sikerült. (Márki-Zay Péter, az öt ellenzéki miniszterelnök-jelölt egyike, Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

A Facebookon kihozzuk nagyjából nullára a meccset. (Karácsony Gergely ellenzéki politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2022. január 6.)

Az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon költötte el. (Ruff Bálint kommunikációs szakértő, 444.hu, 2022. április 6.)

Van egy viszonylag szűk független média, és nincsen ellenzéki média. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

Bödőcs Tibor elbúcsúzott a nyilvánosságtól. Országunk pillanatnyilag legdivatosabb humoristája tegnapelőtt videóüzenetben fejtette ki, hogy alkotószabadságra megy. Bár még nem tudja, vajon könyvet ír-e, vagy előkészíti a következő műsorát. Mindenesetre megcsipkedte mindkét politikai oldalt. Leginkább az a mondata ragadta meg az érdeklődésemet, amelyet a választási vesztesről imígyen fogalmazott meg: „Ahogy szokta, a ’baloldal’ ’megújul’.”

 Bejegyzésem után két összeállítás is olvasható. A válogatásokból kiderül, hogy az idézett személyiségek a rendszerváltás óta sokáig az MSZP-vel azonosították a baloldalt. A számítógép merevlemezén úgy néztem meg a több mint három évtized alatt összegyűjtött mondatokat a rendszerváltó pártról, hogy a keresőbe ezt írtam be: megúj. Így rajzolódik ki ugyanis, hogy a szocialista politikusok hányszor használták önmagukról és pártjukról a megújulás vagy megújítás kifejezést. Nos, 69-szer, ami azt sugallja, hogy működésük egyik varázsszavával van dolgunk.

Abban nincs semmi rendkívüli, ha egy politikai szervezet állandóan változik. Elvégre a folyamatos megújulás, megújítás akár a fejlődés záloga is lehet. Az arányokból azonban az is kisejlik, hogy az MSZP minél kevésbé lett a baloldal vezető ereje, a politikusai annál görcsösebben szerettek volna megújulni és megújítani. Keresték önmagukat, a baloldaliság mibenlétét, a győzelmi vagy a túlélési lehetőségeket. A négyszeri kétharmados kudarc arról árulkodik, hogy nem nagyon találták. Még valami kiderült az összeállításokból. Ahányan vannak, annyiféleképpen jellemezték a baloldalt, a baloldaliságot.

A meghatározások, körülírások annyira szerteágazóak, hogy nem is kísérletezem az összefoglalásukkal. Az a következtetés azonban levonható, hogy a 2010 utáni fejlemények nyomán immár Orbán-korszakról is beszélhetünk. Ezzel összefüggésben a baloldal és a „baloldal” közti különbséget abban vélem fölfedezni, hogy az igazi, tényleges baloldal a rendszer ellensége, az idézőjeles pedig a kormány ellenfele. Az előbbi a kapitalizmus Orbán-féle változatát teljes mértékben elutasítja, az utóbbi képviselői viszont 2010 óta jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben.

Csodálkoznék, ha most, a legsúlyosabb vereség után vonulnának ki a parlamentből. A legújabb fizetésemelés (lekenyerezés) a mezei képviselőket is havi 1,3 milliós alapjövedelemmel kecsegteti.

Tíz mondat a baloldalról

Körmünkkel kapartuk ki a baloldalt a sztálinizmus romjai alól. (Géczi József szocialista politikus, Népszabadság, 1990. június 23.)

Nekünk újra szóba kell állni az emberekkel, mert ez a baloldal legfőbb ereje. (Horn Gyula szocialista politikus, volt miniszterelnök, Népszabadság, 2004. február 27.)

Amit itthon demokratikus baloldalnak neveznek, az egy derék, ügyetlen társaság. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, 168 Óra, 2008. június 5.)

Baloldaliként mit várjak egy olyan baloldaltól, amely belső életet él, nincs igazán kapcsolata a lakossággal? (Csányi Vilmos magatartáskutató, Népszava, 2011. március 28.) 

Az MSZP-nek kiszorító ereje volt a baloldalon, más szervezet nem kapott lábra mellette. (Lakner Zoltán politológus, Népszava, 2011. július 9.)

A régi-új baloldal úgy akarja legyőzni Orbán Viktort, hogy eközben megspórolta a győzelemhez szükséges munkát. (G. Fodor Gábor politológus, Heti Válasz, 2014. április 3.)

Nagyon régóta nem hallottam a baloldaltól baloldali mondatot. (Szunyogh Szabolcs újságíró, Klubrádió, 2016. október 31.)

A legtágabban értelmezett baloldalon három évtized után megszűnt az MSZP dominanciája. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, 2020. augusztus 21.)

A baloldal egyre inkább a rendszer ellenzéke. (Vajnai Attila volt munkáspárti politikus, Facebook.com, 2020. augusztus 31.)

A tényleges baloldalt Magyarországon nagyítóval, ha nem mikroszkóppal kell keresni. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, február 24.)

Tíz mondat a megújulásról

Mire éppen meg akartunk volna újulni, megint megnyertük a választást. (Géczi József szocialista politikus, Magyar Hírlap, 2004. október 11.)

Az MSZP-nek nincs ereje a megújuláshoz. (Rózsa András újságíró, Klubháló.hu, 2010. október 11.)

Gondolatok nélkül a sokat emlegetett „megújulás” nem volna más, mint a belső huzakodások fedőneve. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2011. július 9.)

A megújulást csak úgy lehet hitelesíteni, ha új arcok képviselik ezt a politikát. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2011. november 14.)

Amióta csak léteznek, ezt csinálják: megújulnak. (Nagy N. Péter újságíró a baloldalról, Népszabadság, 2014. május 3.)

Az MSZP minden hét végén megújul, elvan magával. (Kéri László politológus, ATV, 2014. május 7.)

Nem látunk olyan megújulást a baloldalon, ami bármiféle optimizmusra adna okot. (Szél Bernadett, az LMP társelnöke, InfoRádió, 2016. július 20.)

Most jutottunk el oda a sok-sok megújulási vargabetű után, hogy a talpáról a fejére állítsuk, no nem a világot, hanem magunkat. (Szekeres Imre szocialista politikus, Népszava, 2020. február 19.)

A baloldal próbálja megújulásként eladni önmagát. (Gajdics Ottó újságíró, Hír TV, 2021. december 14.)

Ahogy szokta, a „baloldal” „megújul”. (Bödőcs Tibor humorista, Facebook.com, 2022. április 5.)

Arató András üzletember a kétezres évek elején alapított egy rádiót. Azóta tartja életben, nehezedő körülmények közepette. Idestova egy esztendeje a kormányzat a hallgatottabb analóg tartományból a korszerűbb, bár egyelőre kevésbé hallgatott digitális régióba száműzte a Klubrádiót. A tulajdonos tegnap délután négy és öt között beült a Bolgár-féle beszélgetős műsorba, és beszámolt az úgynevezett Túlélési gyakorlatról.

A pénzgyűjtést évente kétszer szervezik, pillanatnyilag 108 millió forint jött össze. Arató úr szerint 120 millió cél, és ha idén, a második gyűjtésnél sikerül majd összehozni ugyanennyit, akkor a gyéren csordogáló hirdetésekkel együtt 280-300 millió forintnyi költségvetésből lehetne működtetni a hangos vállalkozást. Azt is elmondta, hogy most több hallgatójuk van, mint tavaly ilyenkor volt. A legutóbbi hetekben, a választási kampány miatt ugyanis 25-30 százaléknyival nőtt az érdeklődés. De mihez képest? Van két bázisadat, vagy legalábbis kiinduló pont a méricskéléshez.

A digitális válság előtt a szerkesztőség legtekintélyesebb munkatársa, Bolgár György 200-250 ezerre becsülte az analóg hallgatók számát, és számítva a digitális száműzésre ennek töredékével, 20 ezerrel számolt. Gábor György vallástörténész, a támogatói kör szintén tekintélyes tagja pedig azt írta, hogy a mintegy 300 ezer hallgató 8 százaléka nevezhető aktívnak. Ez 24 ezret jelent. Azóta több ezer online rádiókészüléket vásároltunk, hogy figyelemmel kísérhessük a műsorokat. Nagyjából 30 ezerre saccolom tehát azokat, akikhez képest a választási kampány idején 25-30 százalékkal nőtt az érdeklődök száma. Nem lepődnék egy, ha kiderülne, hogy úgy 40 ezren hallgatják az online sugárzó Klubrádiót.               

A „közszolgálati magánrádió” fölerősítette a kormány tevékenységét bíráló értelmiségiek hangját. Műsorvezetői között vannak, akiket szívesen hallgatok, és vannak, akiket hanyagolok. De a Klubrádió mint közösség rokonszenves, és cégként leleményes. A piacról próbál megélni, erről árulkodik a Túlélési gyakorlat is. S van még egy sajátos módszerem a minősítésére: jó (szellemes) mondatok lelőhelyeként is fontos szerepet tölt be a mindennapi munkámban. A kényszerű átállás óta 62 ütős, korjellemző mondatot jegyeztem föl a műsoraiból. Összehasonlításul: az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava 85-tel vétette észre magát.

Tíz mondat a Klubrádióról

Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

200-250 ezer napi hallgatóból nagyjából 20 ezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető az esetleges digitális átállásról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)

A Klubrádió ezen a frekvencián 3 millió emberhez juthatott el, ennek hetente 10 százaléka élt a lehetőséggel, s 8 százaléka számított aktív hallgatónak. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2021. február 15.)

A Klubrádió élő paradoxon. Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt munkatársa, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)

A Klubrádió bezárásával lényegében a Népszava maradt az egyetlen, ahol még valóban van baloldaliság. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2021. március 8.)

Ma több hallgatónk van, mint a frekvencia elvétele előtt volt. (Arató András tulajdonos, a Klubrádió igazgatóságának elnöke, Klubrádió, 2022. április 5.)

Akadnak, akik Orbánék újabb kétharmadát a nyilvánosságban élvezett túlsúllyal magyarázzák. Ebben van igazság, de ha a kétségtelen fölényt számmal is próbálják nyomatékosítani, akkor óvatosabbnak kéne lenniük. Nincsenek ugyanis pontos ismereteink a médiában lezajlott változásokról. A legutóbbi napokban hárman jöttek elő azzal a fránya 90 százalékkal. Vásárhelyi Mária szociológus egy Facebook-bejegyzésben, Németh Péter az általa szerkesztett Népszavában, Hardy Mihály főszerkesztő pedig a Klubrádió vitaműsorában.

Még ő volt legközelebb a valósághoz, mert azzal árnyalta a bűvös számot, hogy a kormányzat 80 százalékban közvetlenül kontrollálja a nyilvánosság fórumait, 10-ben viszont közvetve. Talán azért fogalmazott így, mert 2020. június 25-én ő készített interjút Urbán Ágnes médiakutatóval, aki szerint „Nagyon nehéz pontos számot mondani. Nehéz összeadni tévés nézettséget, online látogatottságot és a nyomtatott lapok olvasottságát.” Idézte a Mérték Médiaelemző Műhely 2019 őszi felmérését, amely az árbevételek alapján jutott arra, hogy „a kormánypárti média 80 százalékkal rendelkezik a médiapiacon”.

Pontosabban 78-cal, a kutatási eredmény azonban kerekítve jelenik meg az értelmezők megnyilvánulásaiban. Az ellenzéki véleményformálók érzik, hogy a kormányzati túlsúly jelzőivel nem sokra mennek, és a 90-es számmal érzékeltetik a fölényt. Ezt értem, ha nem is méltányolom. Most viszont nagyon pontosan kéne fogalmazni, hogy megérthessük a választási vereség egyik okát. Az árbevételek 78 százalékából aligha érdemes következtetéseket levonni arról, hogy a kormányzati és az ellenzéki üzenetek milyen arányban jutottak el a médiafogyasztókhoz. Ehhez alapos kutatásra volna szükség, amihez van ugyan szellemi kapacitás, de nincs pénz.

Bár a kistafírozott kormányzati intézmények valószínűleg hiteles számokkal kecsegtetik a hatalmon lévőket, eme információkat azonban nem kötik az orrunkra. De ha a közvetlen kormányzati befolyás 80 százaléka és a közvetett befolyás 10 százaléka kiinduló pontként elfogadható, akkor például a kormányzati és állami hirdetéseket is elfogadó Népszava meg ATV is Orbánék befolyási övezetébe tartozik? Lehet, hogy igaza van Bódis Andrásnak? A Válaszonline.hu szerkesztője a MÚOSZ nevű újságíró szervezet 2021. november 10-i vitáján ezt mondta: az állami propaganda-részleget irányító ”Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is.”

 Tíz mondat a túlsúlyról

A kormány az első száz nap intézkedései kapcsán sikeres propagandát folytatott, amit a túlsúlyban lévő baloldali sajtó hatékonyan támogatott. (Áder János Fidesz-politikus a Medgyessy-kormányról, 24 Óra, 2002. szeptember 7.)

Egészségtelen multinacionális túlsúly volt a médiapiacon. Ez most változik. (Szombathy Pál újságíró, Heti Válasz, 2016. november 17.)

A túlsúly nagyon jelentős, mondjuk 80:20 százalék. (Horvát János újságíró a kormánypárti médiafölényről, Hír TV, 2017. június 5.)

A kormányzó párt média-túlsúlya fojtogató. (Kis János volt SZDSZ-politikus, Magyarnarancs.hu, 2017. december 22.)

Ennyire gátlástalan hatalmi túlsúllyal szemben, számottevő média nélkül sokra nem mehettek. (Parti Nagy Lajos író az ellenzékhez, 168 Óra, 2018. április 19.)

Ungár Péter médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros. (Urbán Ágnes médiakutató, hvg.hu, 2018. augusztus 2.)

A hazai médiaviszonyok mostanra persze jobbak lettek, de ha figyelembe vesszük a médiafogyasztási szokásokat, fenntartom, hogy továbbra is baloldali túlsúly tapasztalható. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2018. augusztus 18.)

Náluk van a média-túlsúly. (Tüttő Kata szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 24.)

Nincs brutális kormánypárti túlsúly. (Szombathy Pál újságíró, 24.hu, 2020. december 21.)

Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)

E rovatnak évente egymillió olvasója van. Ami nem is olyan sok, elvégre ezt a számot 365-tel kell elosztani. A Médianapló épp azzal vívott ki magának némi respektet, hogy maradtam a kaptafánál. Nem vagyok politikai szakíró, és hiába értek a sajtóhoz meg a médiapolitikához,  eltorzulna az elemzésem, ha a tegnap esti vereség okát az ellenzék nyilvánosságszemléletében keresném. Ez is ok persze, de nem a leglényegesebb. Egyelőre maradnék a benyomásoknál.

Például annál, amit mások is észrevettek. Tegnap este 11 után az ellenzék miniszterelnök-jelöltje csak azért nem volt egyedül a színpadon, mert a családja elkísérte. Márki-Zay Péter hosszasan beszélt, és kitette hét gyermekét annak, hogy a télies hidegben vacogjanak. Pártcsaládjából a választási szövetségbe tömörölt ellenzéki szervezetek vezetői nem álltak mögéje. Az egyik, Gyurcsány Ferenc DK-s politikusok karéjában kulturáltan határolódott el a „Kapitánytól”. Jakab Péter, a Jobbik elnöke magányosan mondta ki, hogy érdekelt ugyan az ellenzéki pártok együttműködésében, de Márki-Zay Pétertől elbúcsúzott. Nem csillogott könny a szemében.

A hódmezővásárhelyi polgármester becsületére válik, hogy elvitte a balhét. Nem értenénk meg azonban a történteket, ha kizárólag az ő nyakába varrnánk a felelősséget. Kívülállóként nem tudhatom, vajon ki kezdeményezte, hogy a kampányban ő szántja majd végig az országot, a pártelnökök pedig azokban a körzetekben kampányolnak, amelyekben az embereik esélyesek a képviselőségre. Nyilvánvaló, hogy a módszer nem vált be. Ám ettől a pártvezetők még Márki-Zay mögé állhattak volna, hogy a rájuk szavazók szemébe nézzenek. A szembesítés elmaradt, és ahogy láttam ma reggel, közösségi üzenőfalukon sem csipkedték magukat. Elfelejtették megosztani velünk a véleményüket.

Az újságírással kacérkodó diákoknak azt tanítom: ha érvényesülni akarnak a digitális sajtóban, legyen a tarsolyukban néhány előre gyártott elem. Máskülönben nem tesznek eleget a gyorsújságírás követelményeinek. Egy magatartásforma jellemzésére például két szólást érdemes használni. Ha nemcsak elmarasztaljuk az illetőt, hanem szánjuk is, akkor pötyögtessük le, hogy „Hallgat, mint hal a szatyorban.” A tátogás kifejezi a szorult helyzetét. A másik mondás érdesebb, így hangzik: „Hallgat, mint süket disznó a búzában.” Ezzel jellemezném a „Kapitányukat” cserbenhagyó ellenzéki politikusokat.

Tíz mondat a választási eredményről

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. április 3.)

Ugyanúgy le vagyok taglózva, mint mindenki más. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. április 3.)

Valójában nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket. (Jakab Péter Jobbik-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. április 3.)

Kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az előválasztásról és Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. április 3.)

Márki-Zay Pétert magára hagyták, amikor a vereség okairól kellett vola számot adni a választás éjszakáján. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. április 3.)

Annyi tiszteletet megérdemelnének az ellenzéki szavazók, hogy Márki Zay Péter mögött ne csak az átfagyott gyerekek álljanak. (Kárpáti Iván újságíró, Facebook.com, 2022. április 4.)

Mintha nem láttam volna Márki-Zay mögött a pártvezetőket. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2022. április 4.)

A hat párt elnökének eszébe sem jutott, hogy legalább odaálljanak szerencsétlen Márki-Zay mögé a színpadon. (Maróthy Dávid ellenzéki szavazatszámláló, Facebook.com, 2022. április 4.)

Nem jó jel, hogy a hat párt nem állt ki együtt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 4.)

Tényleg csak a kapitány maradt a süllyedő hajón. (Szűcs Róbert Gábor nyugalmazott diplomata, Facebook.com, 2022. április 4.)

Ha véletlenül nyer az ellenzék. (Kovács Zoltán újságíró, Klubrádió, 2022. január 22.)

Ha a magyar ellenzék ilyen feltételek mellett győzni tud, az kisebb csoda lesz. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2022. február 9.)

Valószínűbb egy kormánypárti, mint egy ellenzéki győzelem. (Tóka Gábor szociológus, Népszava, 2022. március 1.)

Az ellenzék sikere ma kétségtelenül nagy meglepetésnek számítana. (Török Gábor politológus, Azonnali.hu, 2022. március 16.)

Jelenleg az ellenzék hátrányban van, vesztésre áll. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, 2022. március 17.)

Biztos, hogy nem lesz a Fidesznek kétharmada. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Telex.hu, 2022. március 18.)

Ma úgy néz ki, hogy a Fidesz nyer, ha nem is kétharmaddal. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Helyben.hu, 2022. március 25.)

Ez a választás nem lefutott meccs. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. március 28.)

Ezt a választást megnyeri a Fidesz. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Azonnali.hu, 2022. március 29.)

Nem valószínű, hogy újabb kétharmada lesz a Fidesznek. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Telex.hu, április 3.)

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor ukrajnázott, Lázár János zayzott, Márki-Zay Péter alkotmányozott, Karácsony Gergely parittyázott, Szanyi Tibor és Thürmer Gyula pedig latolgatott. Lefülelt mondatok.

Orbán a mi Putyinunk. Ez a nyers igazság. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, március 27.)

Most jobb Magyarországon magyarnak lenni. (Vidnyánszky Attila rendező, Origo.hu, március 28.)

Az előválasztáson kiderült, hogy nem a Feri lesz a First Lady. (Bödőcs Tibor humorista, YouTube.com, március 28.)

Ha kampányolnék, felszántanám az országot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, hvg.hu, március 29.)

Amíg Orbán kormányozza az országot, Magyarország tagságát mindkét szervezetben - a NATO-ban és az Európai Unióban - fel kellene függeszteni. (Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-politikus, Újnépszabadság.com, március 29.)

Mi parittyával lövöldözünk. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester az ellenzékről, ATV, március 29.)

Ezt a választást megnyeri a Fidesz. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Azonnali.hu, március 29.)

Megnyílt az ellenzék számára a győzelem lehetősége. (Tóth Zoltán választási szakértő, Klikk TV, március 29.)

Számomra nem lehetőség, hogy két népnyúzó társaság között választhatok. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, március 30.)

Örökrangadó: Orbán vagy Gyurcsány? (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, ATV, március 30.)

Az alkotmányt át kell írni: az apa férfi, az infláció nő. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, március 30.)

Már egy kis vereség is nagy pofon lenne a Fidesznek. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, március 31.)

A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, március 31.)

Minden megszűnt, ami jó volt, és minden magmaradt, ami rossz. (Kiss Judit Ágnes drámapedagógus az online oktatásról, Klubrádió, március 31.)

Az emberek véleményét nem lehet colstokkal mérni. (Tóka Gábor szociológus a közvélemény-kutatási adatokról, 168 Óra, március 31.)

Április 3-án este tíz órára politikai hulla lesz. (Lázár János Fidesz-politikus Márki-Zay Péterről 24.hu, április 1.)

Az Orbán-kormány rászolgált a bukásra. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, április 1.)

Diktátori erőszakossága mára az élet legtöbb területére behatolt. (Bruck András író Orbán Viktorról, Facebook.com, április 2.)

Mindennél fontosabb a terület. Nem baj, ha rosszul működik, csak nagy legyen. (Nádasdy Ádám költő az orosz imperializmusról, Népszava, április 2.)

A cárnak agyára ment a botox. (Pintér Béla rendező Putyinról, 444.hu április 2.)

Nem valószínű, hogy újabb kétharmada lesz a Fidesznek. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Telex.hu, április 3.)

Tisztelem annyira a választópolgárokat, hogy ma békén hagyom őket, Legföljebb azt súgom nekik, hogy erkölcsi kötelességük meglátogatni a szavazókörzetet. Ez nálam könnyen megy, mert kilépek az utcára, és 15 méternyire a szemközti házban, a mozgáskorlátozottak egyesületének helyet adó irodahelyiségben található. Fél óta múlva nyit, de csak akkor megyek át, amikor megírom e jegyzetet, amely a tárca műfajáról szól.

Amíg volt kampánycsend, a választás előtti napon már nem lehetett politikai szöveget közölni a nyilvánosság fórumain. A papír alapú sajtó szerkesztői ekkor kotorták elő a legalsó fiókból a szubjektív hangvételű jegyzeteket, amelyeket hónapokig mellőztek. A tárca ugyanis az egyetlen sajtóműfaj, amelyben a szerző egyes szám első személyben fogalmazhat. A többi műfajban illik tárgyszerűbbnek lenni. A tárcáról már 1927-ben is azt írta a Benedek Marcell szerkesztette Irodalmi lexikon, hogy „odavetett, apró epizód vagy jellemrajz”, amely gyakran „elvetélt regény- vagy novellatéma”. Kedvezőbb a véleményem róla.

Talán azért, mert 19 éves korom óta írok újságba, de csak harminc körül éreztem, hogy a történettudomány helyett az újságírást kéne választani. Akkor írta rá egy olvasószerkesztő a kéziratomra, hogy „klisé”. Vagyis a nyomtatásra való lemezre vésik a kézzel írott nevem, hogy a cikk alatt jelenhessen meg. Egy szakember úgy vélte, hogy amit kiadtam a kezemből, a félbe hajtott újság alsó részében közölhető és keretbe zárandó. Kifejezi a többnyire újságíró vagy újságoknak is dolgozó író hangulatosan előadott közérzetét.

Amióta Médianapló címmel széljegyzetelem a nyilvánosság történéseit, barátom, néhai Bodor Pál tanácsára minden tizedik bejegyzést tárcának írok meg. Szerinte ugyanis az olvasókat érdekli a jegyzetíró önreflexiója. Közben eltelt néhány évtized, és a hagyományos sajtó háttérbe szorult - a tárcával együtt. A rövidsége miatt éppenséggel helye volna a digitális sajtóban is, mert képes oldani a hírportálok egyhangúságát. Pénz azonban még nincs az egyes szám első személyben fogalmazó szerzők megfizetésére. Mindazonáltal a tárca karriert csinált a digitalizációban.

Ehhez a szó szoros értelmében elő kell vennünk, mert szükség van a benne lévő bankkártyára. Belépő a pénzintézeti szolgáltatáshoz, amelyhez már nem kell papír. Elég, ha a tisztviselő elénk tolja a téglalap alakú tabletet, és a digitális írószerszámmal a közepére firkantjuk a nevünket. Ez is tárca, de már nem a közérzetünket fejezi ki, hanem az anyagi helyzetünket.

Tíz mondat az újságírásról

Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez felesleges. Elég, ha az ember zseniális. (Huszár Sándor író, 24 Óra, 1994. december 31.)

Az újságíráshoz elsősorban nem telefon, fax, íróasztal, magnetofon és szövegszerkesztő kell, hanem hittel, valódi érdeklődéssel figyelő ember, akinek megnyílnak az ajtók és a szívek. (Gyarmati Béla miskolci újságíró, Észak-Magyarország, 1999. szeptember 27.)

A véleményemet kiviszem a piacra, és ha megveszik, akkor vagyok. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2006. április 16.)

Az újságírás nemcsak tartalomszolgáltatás, hanem etika is. Valamint ízlés. (Vágvölgyi B. András újságíró, Népszabadság, 2010. július 18.)

Azért izgalmas az önök szakmája, mert olyasmiről is írniuk kell, amiről fogalmuk sincs. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)

A kultúra volt az újságírás védőpajzsa. (Végel László író, eMasa.hu, 2015. március 13.)

A popzene olyan, mint irodalomban az újságírás. (Lovasi András rockzenész, Index.hu, 2017. szeptember 20.)

A tárca írót feltételez, egy újságírónak maradt írót legalább. (Darvasi László író - Szív Ernő tárcaíró, Facebook.com, 2017. december 23.)

Olyan időszakot élünk, amikor kamuhíreket írni jövedelmezőbb, mint valódi újságírást folytatni. (Selmeci János műsorvezető, Klubrádió, 2019. december 20.)

 Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István újságíró, Facebook.com, 2021. február 13.)