A legutóbbi napokban Lázár János márkizayzott, Hadházy Ákos orbánozott, Ungár Péter törpézett, Medgyessy Péter ijesztett, Vona Gábor pedig uniózott. Lefülelt mondatok.

Egymástól féltünk minden morzsát, minden falatot. (Parászka Boróka publicista, Mozgó Világ, 2022/4.)

Bekerült a köztudatba egy kemény kijelentés, hogy a jobboldalon is mindenki tudja: a közszolgálati televízió politikailag elfogult. (Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke Bencsik Gábor megjegyzéséről, HírKlikk.hu, április 17.)

A Fidesz-KDNP-nek nemcsak parlamenti, hanem társadalmi többsége is van. (Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, április 17.)

Nagyon elavult anyagot tanítunk, nem gyereket. (Simkó Edit általános iskolai tanár, Klubrádió, április 18.)

A magyar nyilvánosság rég volt ennyire sokszínű, mint most. (Dömötör Csaba miniszterelnökségi államtitkár, Azonnali.hu, április 19.) 

Ennek a hat pártnak kilenc elnöke és egy miniszterelnök-jelöltje volt. A másik oldalnak egy. (Závecz Tibor szociológus, ATV, április 19.)

Akik hajtják az ellenzéki mókuskereket, eszük ágában sincs kiszállni. (Török Gábor politológus, Magyar Hang, április 19.)

Ez egy kitartott ellenzék. (Hont András publicista, ATV, április 20.)

Magyarországon most egy ideig szünetel a demokrácia. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadsság.com, április 20.)

Az uniós parlament a magyar belpolitika luxustemetője. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, április 20.)

Jelenleg légből kapom a híreket. (Balla D. Károly költő, Facebook.com, április 20.)

Egy jó politikus soha nem gondolhatja választás előtt, hogy nyeregben van. (László Csaba volt pénzügyminiszter, Magyar Narancs, április 21.)

A Fidesz és a kormány meg volt ijedve az ellenzéki összefogástól. Ezért kezdett osztogatni. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Klubrádió, április 21.)

Jobban kell szeretni a városunkat és a hazánkat, mint amennyire egymást utáljuk. (Lázár János Fidesz-politikus Márki-Zay Péterről, Blikk.hu, április 21.)

Várunk a koleszterinre. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Mandiner.hu, április 21.)

Mondjuk ki, a törpéből a kicsi is jó. (Ungár Péter LMP-politikus, Magyar Hang, április 22.)

A hagyományos médiának annyi, még a Tilos Rádió is tilos. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Jelen.media.hu, április 22.)

Olyasmi lehet náluk dolgozni, mint szamizdatot írni a 80-as évek Budapestjén, vagy független lapot manapság. (Szele Tamás újságíró egy Rigába száműzött orosz újságról, Forgókínpad.blog, április 22.)

Putyin és Orbán kicsit olyanok, mint sakktáblán a gyalogok: csak előre tudnak menni. (Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Népszava, április 23.)

A szakmai alapon dolgozó újságírók minden hatalommal szemben kritikusak. (Horváth-Kovács Szilárd újságíró, Telex.hu, április 23.)

Elhervadt a szegfű. (Ujhelyi István szocialista politikus, Facebook.com, április 24.)

Fél évszázadot töltöttem a sajtóban, és megtanultam, hogy a közélet barométere a publicista. Abból él, hogy a nyilvánosság fórumain fejti ki a véleményét. Arról lehet megismerni, hogy jó mondatai vannak. Abban különbözik a hír-újságíróktól, hogy megnyilvánulásainak van világnézeti gerince. Elvárják tőle, hogy letegye a garast. Erről jut eszembe, vajon az ellenzéki publicisták miként álltak mostanában a pénzzel? 

Akik honoráriumot kaptak, érdekes helyzetben találták magukat. Ha a hvg.hu-hoz, a 444.hu-hoz vagy Jelen című hetilaphoz kötődtek, a véleményükről le kellett mondania a legtöbb olvasónak. A világhálón csak akkor kísérhettük figyelemmel a gondolkodásukat, ha fizettünk a tartalomért. Az ÉS működése elviselhetőbb volt, mert csupán azt igényelte, hogy nézzünk meg egy hirdetést. A fizetési gyakorlattal magyarázható, hogy az országgyűlési választás kampányában a jegyzett publicisták alig formálhatták a közvéleményt. Az ellenzéki politikusok között akadtak olyanok, akik ennek örültek.

Márki-Zay Péterre, Kunhalmi Ágnesre és Vágó Istvánra gondolok. Ők az ellenzék ellenzékének vélték azokat a fránya publicistákat. A többi ellenzéki politikus óvakodott attól, hogy kifejtse álláspontját a szabadfoglalkozású véleményvezérekről, a gyakorlatuk azonban árulkodott. A pártjukkal magukat fizettették be a közösségi oldalakra. Karácsony Gergelynél kilenc számjegyű összegről esett szó, Dobrev Kláránál „csak” nyolcról. A párt nélküli MZP a szavazóitól kért pénzből szintén kilenc számjegyű összeget költött a nyilvánosság fórumaira.

Ez még akkor is elgondolkoztató, ha az ellenzéki politikusok az üzeneteikre nem költöttek többet egymilliárd forintnál. A kormánypártiak tízszer nagyobb összegből gazdálkodtak, és jutott belőle a kormánypárti publicistáknak is. Akik fegyelmezetten váltották aprópénzre a kormánypártok üzeneteit. Az ellenzéki publicisták között ketten is akadtak, akik a különvéleményt átmenetileg károsnak tartották. Nem hiszem, hogy számításból tették, politikai realizmusukat azonban azzal „jutalmazták” az ellenzéki politikusok, hogy őket se fizették be a közösségi oldalak valamelyikére.

A választási eredmény ismeretében föltehető a kérdés: vajon nem lett volna hatékonyabb - mondjuk a kétharmadot megakadályozó - az ellenzéki pártok szereplése, ha a politikusoknál jobban író, érdekesebben fogalmazó publicisták gondolatai szélesebb körben formálhatták volna a közvéleményt?         

Tíz mondat az „ellenzék ellenzékéről”

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. június 4.)

A különvélemény gyöngít. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, 2021. november 29.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleket. (Haraszti Miklós liberális politikus az ellenzéki véleményformálók aggályairól, Facebook.com, 2022. január 8.)

A pártoktól független publicista nem zsoldos, nem landsknecht, maximum kóbor lovag. (Szele Tamás újságíró, Huppa.hu, 2022. január 21.)

A kormánypárti sajtó pár másodperces mondattöredékekre épülő hazugságait … azok a megmondó-emberek fújják fel, akik kifelé az ellenzékiség látszatát mutatják, de valójában a Fidesz keze alá dolgoznak. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Szeretlekmagyarország.hu, 2022. január 23.)

Ha a Fidesz vagy a fideszes sajtó félreértelmezi a szavaimat, azon már nem lepődöm meg, de azon igen, ha a független sajtó is. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2022. március 22.)

Az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon költötte el. (Ruff Bálint kommunikációs szakértő, 444.hu, 2022. április 6.)

Ellenzékinek mondott megmondó-emberek végig ellenzékinek mondott csatornákon az ellenzék ellenzékének szerepét játszották. (Vágó István DK-politikus, Facebook.com, 2022. április 20.)

Bolgár György a magyar újságírás egyik neves képviselője. Otthonosan mozog az angolszász sajtóban, ő csinálja a legbeszélgetősebb rádióműsort, és ügyesen foglalja össze az interjúalanyok szerteágazó gondolatait. Szakmai kelléktárából azonban hiányzik a vidéki sajtó ismerete. Munkahelye, a Klubrádió a budapesti vonzáskörzetbe szorult vissza, és az életformájába sem fér bele a helyi tájékozódás. Ezzel magyarázható, hogy a minap meglepődött egy hallgató bejelentkezésén.

Rogács László Kalocsáról mesélte el neki, hogy negyedmagával, lelkesedésből csinálja a 6300.hu nevű portált. Egyikük sem újságíró, és nem is képesek naponta, üzemszerű módon működtetni a honlapot. A videózásban viszont erősek; volt olyan történetük, amelyet tízezernél többen néztek meg. (Ez nagy szó egy 15 ezres városban.) Ama kérdésre pedig, hogy kaptak-e támogatást az ellenzéki pártoktól, azt válaszolta, hogy az előválasztás idején, majd az országgyűlési kampányban körülbelül 100 ezer forintból hirdettek náluk ellenzéki politikusok. A műsorvezető napokkal később visszatért a mintegy ötperces beszélgetésre, reagálásához leginkább a rácsodálkozás kifejezés illik.

Számomra Rogács úr azzal tűnt fel, hogy egy 180 ezer forintos ózongenerátort ajándékozott a kalocsai Szent Kereszt Kórháznak, ahonnan egyébként az egyik nagynéném ment nyugdíjba. Az adományozás azért nem esett nehezére, mert a zárt helyiségek sterilizálására alkalmas készülékek gyártására és forgalmazására szakosodott. Tevékenysége a koronavírus-járvány kezdetén értékelődött fel, amikor a kormányzat még alig tesztelt, és a vakcinának híre-hamva sem volt. A helyi nyilvánosság jellegzetes tünete, hogy egy államtól független vállalkozó kelendő portékát állít elő, majd az állami tájékoztatással elégedetlen lokálpatriótaként alapít egy digitális újságfélét.

A 6300.hu közli mindazt, ami kimarad a KESMÁ-hoz kötődő megyei napilap, a Petőfi Népe kalocsai rotációjából. Az online változatban visszalapoztam 12-szer 10 eseményig, és egyetlen ellenzéki (kritikai) megnyilvánulást se találtam benne. Ezeket pótolja a civil hírportál. Sok rogácslászló található a vidéki Magyarországon. Független vállalkozók, tájékoztatásra fanyalodott amatőrök. Aligha esnének kétségbe, ha az ellenzéki pártok budapesti központjaiból nem nekik is oda-odamondogató okvetetlenkedőket látnának bennük. Hanem újságírásra is alkalmas, anyagilag támogatandó és szakmailag képezendő lokálpatriótákat.                    

Tegnap azzal fejeztem be, hogy kisebb jelentőséget tulajdonítok a kormánypárti sajtó túlsúlyának. Ma pedig elgondolkoztató interjú jelent meg a Telex.hu-n, Ungár Péter ezt fejtegette: „Tényszerűtlen ezt a vereséget a médiafölényre fogni.” Mármint a kormánypártira.

Az LMP-s politikus családi vagyonból való része 2 milliárd forint, ebből évente 80 milliót használhat föl. A képviselői jövedelmével együtt 100 millióból támogathatja a sajtóját. Telik belőle a fővárosban szerkesztett Azonnali.hu-ra és a szombathelyi Úgytudjuk.hu-ra. A politizáló milliárdosok közül Gyurcsány Ferenc mellett ő az, akinek a véleményét érdemes ismerni a nyilvánosság szerkezetéről. Az interjúban kifejthette volna, hogy szombathelyi képviselőjelöltsége idején mit tapasztalt, egyszer ezt is megtudjuk talán. Az előválasztáson azonban kikapott Czeglédy Csaba DK-s ügyvédtől, de portáljával a közös ellenzéki jelölt mellé állt.

A kormány közeli alapítványhoz, a KESMÁ-hoz tartozó megyei napilap, a Vas Népe Orbánék nótáját fújta. A szocialista polgármester több százmillió forintból működtette az önkormányzati médiumokat. Szombathelyen van még egy Nyugat.hu nevű portál is, amely megírja azt, amit a politikailag többé-kevésbé elkötelezett három nyilvánosságközpont nem ad közre. E viszonylag kiegyensúlyozott médiakörnyezetben szenvedett Czeglédy Csaba vereséget a Fidesz emberétől, Hende Csaba volt honvédelmi minisztertől.

Ungár Péter másik példasort bontott ki az interjúban. 2019-ben, az önkormányzati választáson a dunaújvárosiak leváltották a fideszes polgármestert. Utódja átalakította a helyi nyilvánosság szerkezetét, és valamelyest sikerült ellensúlyoznia a KESMÁ-hoz tartozó helyi napilap egyenirányított üzeneteit. E viszonylag kiegyensúlyozott környezetben nyert 2020-ban, az időközi választáson országgyűlési mandátumot az ellenzék. Majd az idén, április 3-án veszített a Fidesz jelöltje ellen, aki a helybéli kórház köztiszteletben álló főigazgatója.

Az LMP-s politikus mindebből azt vonta el, hogy „A mi szempontunkból még javult is ott, helyben a médiakörnyezet, mégis kikaptunk.” E megállapítást általánosítanám. A médiában szívós munkával kialakított kormányzati túlsúly természetesen szerepet játszott az ellenzék vereségében, de csak az egyik oka volt az eredménynek. Ha a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok kihasználták volna a nyilvánosságban rejlő lehetőségeket, akkor a vereséget nem akadályozták volna meg, de a kétharmadot igen.

Tíz mondat a nyilvánosság szerkezetéről

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

Az ellenzék nem spórolhatja meg egy saját médiahálózat kiépítését. (Barkóczi Balázs DK-politikus, Népszava, 2018. augusztus 22.)

Változtatni kell a jelenlegi médiastruktúrán, az erőforrásbeli fölényen. (Ungár Péter LMP-politikus, Azonnali.hu, 2018. augusztus 27.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki irányítású városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Nincs olyan, hogy ellenzéki média. Az RTL Klub nem fogja Márki-Zay Pétert ajnározni, sem a 444, a HVG vagy a Telex független újságírói. (Polyák Gábor médiajogász, az Egységben Magyarországért médiapolitikai kabinetjének vezetője. Népszava, 2022. március 21.)

A propaganda nyerte meg ezt a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. április 3.)

Bebizonyosodott a fideszes propaganda ereje. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 4.)

Az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon költötte el. (Ruff Bálint kommunikációs szakértő, 444.hu, 2022. április 6.)

A sajtó abszolút fő ok. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus a választási vereségről, Klubrádió, 2022. április 7.)

Amíg a nyilvánosságban nem tudunk egyensúlyt teremteni, addig majdhogynem mindegy, hogy milyen a választási rendszer. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

A művész számára nincs olyan őszinte beszéd, amelynél ne lenne őszintébb a munkája. (168 Óra, 1996. február 27.)

Ha lemegy a függöny, a barátaimon kívül csak a kutyám visel el. (24 Óra, 1996. május 28.)

A sors kegyetlen tréfája, hogy a táncos harminc körül érik be művészileg, amikor fizikailag kezd elindulni lefelé. (Heves Megyei Nap, 1997. március 27.)

Egy kicsit mindenki én vagyok. (Népszava, 1999. március 10.)

Legfőbb támogatónk a Jóisten. (Délmagyarország, 2001. szeptember 29.)

/A táncosairól/ Olyan vagyok, mint egy úri szabó. Mindenkire azt szabom, ami a legjobban illik rá. (Napló, 2002. május 18.)

A színház az istenről és a diktatúráról szól. (Tolnai Népújság, 2003. április 20.)

A tánc lehetőség a szó nélküli beszédre. Testbeszéd. (Magyar Hírlap, 2011. április 23.)

/Orbán Viktorhoz/ Miniszterelnök úr! Csak egyet kérek magától: szeresse Magyarországot, s ha lehet, tegye boldoggá. (Heti Válasz, 2012. október 18.)

Nálam többet ebben a hivatásban nem dolgozott senki. (Patika Magazin, 2020. március 30.)

Az Újnépszabadság.com alapítója mindig megtalálja a témáimhoz illő illusztrációkat. Tegnap például a pártsajtó-jelenségről tűnődtem, és Kereszty András meglelte hozzá Marabu karikatúráját. A fa ágain ötven veréb ül. Hasonlítanak egymásra, csupán egy üt el tőlük. Pottyantott valamit lefelé, alant pedig egy zömök, terebélyes úr dühöngve tisztítja a kalapját.

Az 1 a 49-hez arányt szoroztam kettővel, így jött ki a 2:98. Ez túlzó, egyúttal azonban kifejezőbb aránypár is, mint régebben a 20:80, mostanában meg a 10:90. Az ellenzéki véleményformálók e számokkal próbálták érzékeltetni a kormányzati médiafölényt. Értelmes emberek, és megértem, hogy minél rosszabb a helyzet, annál kevésbé érik be a túlsúly brutális, elsöprő, fojtogató, iszonyatos, nyomasztó, őrületes jelzőjével. Elkeseredésüket hatásosabban adja vissza egy kerekített szám.

A 80 úgy jött ki, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai 2019 őszén összeszámolták a hirdetési bevételeket, és arra jutottak, hogy a kormánypárti médiumok 78 százalékkal uralják a reklámpiacot. Az ellenzéki értelmezők ezt kerekítették 80-ra. Oké, ahányan voltak azonban, annyiféle következtetést vontak le a kormányzati üzenetek hatékonyságáról, a jobb sorsra érdemes médiafogyasztók becsaphatóságáról. Következtetéseik nem feleltek meg a valóságnak. Nem magát a tényt cáfoltam, a kormányzati túlsúlyt, hanem a mérték értelmezését.

A 2022-es választási vereség értelmezésében már a 90 százalék lett a divat, nem is ok nélkül. Mint a 80-nak volt, a 90-nek is van alapja, és szintén a Mérték kínálatából származik. A szellemi műhely vezetője, Polyák Gábor elárulta, hogy „2021-ben, a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt.” Mármint a nyilvánosság kormánypárti fórumainál. S mert az ellenzéki véleményformálók a média-túlsúlyban vélték megtalálni a vereség fő okát, ezt az arányszámot értelmezték félre. Két gondom is van vele.

Az összegzés csak 2022 elején készülhetett el, ezért az idén megfogalmazott 90 százalékokat érdemes komolyabban venni. A másik pedig az, hogy még az idei értelmezők is egy más célra szánt számításból jutottak arra, hogy az ellenzéki médiumok mindössze a választópolgárok 10 százalékát érték el. Ennél árnyaltabb a kép, amelyet terjedelmi okból csak a holnapi bejegyzésben vázolok fel. Annyi persze már most is megírható, hogy a választási vereségben kisebb jelentőséget tulajdonítok a kormánypárti sajtó túlsúlyának. 

Tíz mondat a kormányzati médiafölényről

Valamitől elterjedt ez a 80 százalék. Én ebben nem hiszek, inkább 90 százalék (Vágó István DK-politikus, volt műsorvezető, ATV, 2020. január 27.)

A magyar lakosság mintegy 90 százalék gyakorlatilag csak a kormányhoz közeli sajtóból tájékozódhat, (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)

A kormányméfda adja az országos sajtótermékek 90 százalékát. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. augusztus 10.)

A magyar média 90 százalékát birtokolják reggeltől estig. (Kéri László poltológus, Klubrádió, 2021. október 25.)

A médiafelületek 90 százaléka a kormánypropagandát sulykolja. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. november 17.)

Mára a kommunikációs csatornák 90 százalékát az ellenőrzésük alá vonták. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Népszava, 2022. január 7.)

A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtó ne is említse a titkosítást! Nehogy az emberek gondolkodni kezdjenek rajta. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2022. január 12.)

2021-ben a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt. (Polyák Gábor médiajogász, Népszava, 2022. március 21.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (Németh Péter újságíró, ATV, 2022. március 25.)

A kommunikációs térben a Fidesz uralja a csatornák 90 százalékát. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, 2022. április 13.)

Ha össze kéne foglalni a helyzetet, úgy fogalmaznék, hogy a polgári demokráciában nem érdemes, sőt káros pártszolgálatos sajtót létrehozni. Mert ha pártatlanul is lehetne kormányozni a nyilvánosság fórumait, a pártok miért akarják befolyásolni őket? A kérdést árnyalja, hogy az országgyűlési választás közeledtével fölértékelődik a politikai elkötelezettség. A pártsajtó kialakításában a Fidesz előbbre tart, mint a választási szövetségbe tömörült ellenzéki szervezetek.

Sokan ezzel magyarázzák Orbánék április 3-i sikerét. Haraszti Miklós médiapolitikus például arra buzdítja a választási veszteseket, hogy építsék föl a sajtójukat. A pártos sajtó szorgalmazása nem illik egy liberális szakpolitikushoz, mentségére szóljon azonban, hogy nem lehet pontosan tudni, mire gondolt. Arra-e, hogy minden ellenzéki párt teremtse meg a saját nyilvánosságát? Vagy inkább közösen hozzanak létre egy országos médiumot, amely hat párt érdekeit képviselné a nyilvánosságban? Ha az utóbbira gondolt, akkor ideológiailag annyira különböznek egymástól az Orbán-ellenes pártok, hogy az értékeiket nehéz volna képviselni a nyilvánosságban. De ha megtalálnák is a tartalmi minimumot, a választási vereség szétzavarta őket.

Haraszti politikustársa, Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő ennél szűkebben fogalmaz: „Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni.” Vajon megengedheti-e magának a pártsajtó alapítására utaló mondatot? S ha belül valamelyik parlamenti párt frakciójába, milyen módszert javasol a nyilvánosság meghódítására? Mindkettőjük álláspontjából nem az rajzolódik ki, hogy rajonganak a pártos sajtóért, tudomásul veszik azonban a politikai realitást. A látszólag független szerkesztőségek például úgy készültek föl a választási kampányra, hogy a tulajdonosaik újragombolták a kabátot.

Az ellenzéki előválasztás utáni napon így került vissza a Népszava főszerkesztői székébe Németh Péter. Friss Róbertet váltotta fel, aki a hajdani Népszabadságtól érkezett. Ama redakcióból, amelynek XXI. századi története az MSZP-től való eltávolodás. Németh Péter másként szocializálódott, bár neki sem lehetett könnyű összehangolni a hat ellenzéki párt és Márki-Zay Péter szempontjait. A jelek szerint az egyetlen ellenzéki napilap válaszút elő került. Vajon melyik párt jut neki a választékból? Ha viszont marad az ellenzéki együttműködés hirdetésénél, honnan lesz pénz a működtetésére?

A múlt század 90-es éveiben szerkesztettem egy hetilapot, amely az MSZMP egyik volt irodájában kapott helyet. Az MSZP platformjai között megindult a harc érte. Egy idő után Horn Gyula pártelnök megunta a lökdösődést, és elvonta a pénzt. Kíváncsian várom a pártosodás friss fejleményeit.

Tíz mondat a pártsajtóról

A pártsajtót egyáltalán nem tartom fennmaradásra alkalmasnak. (Antall József miniszterelnök, MDF-politikus,  Magyar Nemzet, 1990. június 6.)

Egy pártnak nem lapra, hanem szimpatizáns sajtóra van szüksége. (Egri György szociáldemokrata politikus, Népszava, 1992. január 8.)

A sajtó akkor segít, ha nem pártoskodik, hanem a távolságtartásban jeleskedik. (Németh Miklós szocialista politikus, volt miniszterelnök, Kelet-Magyarország, 2000. május 30.)

Ahogy a Fidesznek van pártsajtója, úgy nem lehet eleve lemondani róla. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2005. június 16.)

Nem célunk pártlapot csinálni a Népszabadságból. (Kránitz László szocialista politikus, eMasa.hu, 2012. szeptember 13.)

A magyar sajtóban 25 év alatt stabilizálódott a pártosan kormánypárti és ellenzéki kategória. (Varga G. Gábor újságíró, Népszabadság, 2015. március 14.)

Az nincs rendben, hogy a Magyar Szocialista Párthoz kötődő, ahhoz köthető pártsajtót a Fidesz ilyen-olyan módon finanszírozza. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt szocialista politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2018. január 27.)

Az lenne a jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2018. június 11.)

A valódi sajtó nem pártsajtó. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2020. június 24.)

Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

Nincs más megoldás: sajtót kell építeni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Klubrádió, 2022. április 7.)

Évtizedek óta foglalkozom mások mondataival, és a nyilvánosságnak szánt szövegekben kiszúrom a jó mondatot. Tűnődve az országgyűlési választás eredményén nem azt állítom, hogy az ellenzéki politikusok híján vannak az ütős, velős, emészthető gondolatoknak. Talán még felül is múlják a kormánypárti papagájkommandót, amelynek zsoldosai rutinosan ismételgetik az állami boszorkánykonyhában kifőzött mondatokat. Egyen üzeneteik épp azzal jutnak el a választópolgárokhoz, hogy nem hiányzik belőlük az a fránya igei állítmány.

Ezt Orbánék nagyon megtanulták a portéka eladásából élő marketingesektől. Nem fogalmakkal házalnak ugyanis, hanem húzómondataikban mindig van cselekvésre biztató, ösztönző, sarkalló állítmány. Erre lehet persze azt mondani, hogy „A Fidesz propagandagépezete a leegyszerűsítéseket az ostobaságokig fokozza.” (Karácsony Gergely, Telex.hu, 2022. április 13.) Csakhogy a végletekig leegyszerűsített kampánymondat befészkeli magát a köznapi tudat szférájában létező választópolgárok tudatába. Az eredményt április 3-án megtapasztaltuk.

Elismerem, hogy a választási programban szükségszerű olyan fogalmakkal operálni, mint a demokrácia, a jogállam, a sajtószabadság vagy a kisebbségek védelme. De programfüzetet csupán a politikai elemzők és a sok forrásból tájékozódó médiafogyasztók olvasnak. A Fidesz nem is strapálta magát választási programmal. Az ellenzéki pártoknak viszont csak a kampány utolsó hetében jutott idejük arra, hogy három (igei állítmányt is tartalmazó) mondatba tömörítsék az amúgy nehezen összehangolt elképzeléseiket. Arra már nem maradt energiájuk, hogy be is véssék az urnához járulók tudatába.

A politikai portéka eladásában szenvedtek vereséget. Egyetlen kivétel volt. Az országot felszántó Márki-Zay Péter ezt nyilatkozta a szegedi napilapnak: amerikai-kanadai éveiben „Házalóként naponta legalább ötven emberrel beszélgettem.” (2009. november 26.) Parlamenti biodíszletként edződött politikustársai az ellenzékben eltöltött 12 év alatt beleragadtak az értelmiségiekre jellemző fogalmi gondolkodásba. Két hete ezzel értek el sikereket a budai polgárok körében, visszaestek azonban a pesti lakótelepeken, a vidéki Magyarországot pedig Szeged és Pécs kivételével elvesztették.

Egy okkal több, hogy legalább utólag megértsék: hiába fognak össze, a „népnek” szánt üzenetek sulykolása nélkül semmire se mennek.                   

Tíz mondat a politikusról és az értelmiségiről

A származásomat tekintve én nem egy huszadik generációs kifinomult értelmiségi vagyok, és ez stílusjegyeket is magával hoz: van bennem talán valami alulról jött nyersesség. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 1993/október)

A politikus pilóta, az értelmiségi az irányító toronyban ülő navigátor. (Rigó Béla költő, Halasi Hét, 1994. február 24.)

Az értelmiségi a tudásából él. A politikus az elveiből. (Bródy András közgazdász, Népszabadság, 1998. december 11.)

Az értelmiségi közönség előtt elegánsan érvel, de a nagy tömegek nyelvezetét kevésbé ismeri. (Almási Csaba újságíró Medgyessy Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május 20.)

Az értelmiségi dolga olyasmire rávenni a politikusokat, amit nem szeretnének megtenni. Másrészt arra akarja rávenni őket, hogy ne tegyék azt, amit szívesen tennének. (Majtényi László alkotmányjogász, Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember 27.)

Túl értelmiségi, túl tépelődő, túl bonyolult volt a köznép számára. (Bonifert Mária nyelvtanárnő Gyurcsány Ferencről, 168 Óra, 2009. április 9.)

Egy valóságos értelmiségi röstelli, ha ismételgeti önmagát. Egy politikusnak ez munkaköri kötelessége. (Konrád György író, ATV, 2012. december 28.)

Ildikó? Ő megmaradt pesti értelmiséginek - is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Lendvai Ildikóról, Klubrádió, 2017. július 11.

A demokratikus ellenzéket azért lehetett egymásután háromszor ripityára verni, mert a mögötte álló értelmiségi kultúra vált életképtelenné. (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, Ahaza.blog, 2018. október 7.)

A politikusnak nem tesz jót, ha közben értelmiségi is akar maradni. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)

A Camillo Cienfuegos álnevű kommentelő vitatja tegnapi bejegyzésemet. Szerinte nincs független sajtó, azt azonban elismeri, hogy „Vannak persze páran, akik a meggyőződésüknek megfelelően próbálnak független tájékoztatást nyújtani.” Megemlíti e sorok íróját és „Kabai Domokos”-t, a Bekiáltás.blog gazdáját is. Köszönöm az elismerést, és Domokos Lajos újságíró kollégám is bizonyára örül neki. Csakhogy akadnak még néhányan, akik szintén nem függnek pártoktól vagy milliárdos médiavállalkozóktól.

Például Ágoston Hugó, Balla D. Károly, Bognár László, Bruck András Juhász Róbert, Kereszty András, Korbely György, Lévai Júlia, Parászka Boróka, Raskó György, Sándor Erzsi, Szekeres István és Veress Jenő. Ahányan vannak, annyi félék, szellemi függetlenségüket azonban nincs okom kétségbe vonni. Ezért adok a fészbukos véleményükre. Abban viszont vitatkoznék a valószínűleg szakmabeli kommentelővel, hogy nincs független sajtó. Van, legföljebb a függetlenség mértéke különböző. Szívesen faggatnám politikai és gazdasági kapcsolatrendszerükről a médiavállalkozások tulajdonosait.

Arató Andrást, akinek most utaltak át a hallgatók 120 millió forintot a Klubrádió féléves működtetésére. Leisztinger Tamást, aki a Népszavát tartja fenn úgy, hogy a hirdetési bevételek fele állami cégektől érkezik. Milkovics Pált, aki épp most fokozta le a Pesti Hírlapot, de a bukszájából csordogál még a 168 Órára. Ungár Pétert, aki az Azonnali.hu-n kívül magáénak mondhatja a szombathelyi Úgytudjuk.hu-t is. Varga Zoltánt, aki egyelőre szilárd támasza a 24.hu-nak. De megkérdezném az országgyűlési választás utáni szándékairól Németh Sándort, az ATV és Vaszily Miklóst, az Index tulajdonosát is. Azt firtatnám, vajon üzlet-e nekik a médiumuk. Ha pedig esetleg nem nyereséges, akkor miért éri meg a működtetése?

Igen ám, de nemcsak őket érdemes számon tartani a függetlenség különböző fokozatait képviselő sajtó szempontjából. Néhány hete Szabadhírek.hu néven megalakult egy portálszövetség 12 taggal. Azt feltételezem róluk, hogy egyenlő távolságot tartanak a kormánytól és az ellenzéktől. Íme, a függetlenség letéteményesei: Borsod24.hu, Debreciner.hu, Egriszin.hu, Enyugat.hu, 7300.hu, Kapos-t.hu, Kecsup.hu, Media1.hu, Nyugat.hu, SzabadPécs.hu, Szegeder.hu és Veszprémkukac.hu. E bejegyzést kétségkívül elcsúfítják, szárazzá teszik a felsorolások, mégis remélem, kedves Camillo Cienfuegos, hogy elgondolkoztatják a listák.      

Tíz mondat a polgári sajtóról

A választás után nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)

Azonnal kitalálta az egyik párt, hogy a másiké vagyunk, a harmadik pedig azt, hogy a negyediké. (Porcsin Zsolt újságíró, a Debreciner portál főszerkesztője az ellenzéki pártokról, Azonnali.hu, 2019. augusztus 14.)

Az Index, amely témaválasztásával, stílusával képes átnyúlni a politikai táborokon, fokozatosan bedarálódik. (Polyák Gábor médiajogász, 168 Óra, 2020. július 22.)

Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (Ungár Péter LMP-politikus, az Azonnali.hu tulajdonosa, ATV, 2020. július 24.)

Szomorú, hogy az Index eltűnik, de van még Magyar Hang, 444.hu, hvg.hu, 24.hu. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. július 31.)

A Klubrádión kívül független rádió a Tilos, a Civil és számos vidéki netrádió. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, 2021. február 14.)

A Klubrádió ellenállt a legelkötelezettebb közönsége nyomásának, és nem vált ellenzéki pártrádióvá. (Pikó András újságíró, Mérce.hu, 2021. február 15.)

Üzleti modellünk a csoda. (L. László János, a Nyomtass Te is! című digitális hetilap főszerkesztője, YouTube.com, 2021. szeptember 15.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie. (Bruck András író a Nyomtass Te is!-ről, Facebook.com, 2022. április 12.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter orbánozott, Lázár János márkizayzott, Karácsony Gergely hiányolt, Schiffer András pedig baloldalozott. Lefülelt mondatok.

A Megváltó megint nem jött el. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, április 10.)

Amerikai befektetéssel magyar baloldalt biztos, hogy nem lehet csinálni. (Schiffer András volt LMP-politikus, InfoRádió, április 11.)

A vidék jobban érti Budapestet, mint Budapest a vidéket. (Galló Béla politológus, Magyar Rádió, április 11.)

Mostanra a csapból is államháztartási hiány csöpög. (Balázs Zsuzsanna újságíró, Qubit.hu, április 11.)

A költészet szirénapróba az életünkben. (Erdős Virág költő, Klubrádió, április 11.)

Az ellenzék gyakorlatilag fővárosi nagypárttá vált. (Lánczi Tamás politológus, Pesti TV, április 12.)

A magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, április 12.)

Amúgy rendszeresen elő szokott állni a hivatalos propaganda-üzenetekben foglaltaktól többé-kevésbé eltérő véleményekkel. (Gazda Albert újságíró Bencsik Gáborról, 444.hu, április 13.)

Nem az összefogás, hanem annak hiánya okozta a vereséget. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, Telex.hu, április 13.)

Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc nem akart nyerni Márki-Zaynak. (Gergely Márton újságíró, ATV, április 13.)

Könnyebb elmagyarázni, mint megérteni. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász a választási eredményről, 168 Óra, április 14.)

Nem volt kormányváltó hangulat. Az embereknek jó, ami van. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, vesztes ellenzéki képviselőjelölt, Klubrádió, április 14.)

Nem üti meg a hatalomgyakorlás azt a mértéket, ami miatt muszáj lenne lázadni. (Kovách Imre szociológus, Magyar Narancs, április 14.)

Az ellenzék néhány hordószónoka nagy elánnal csépeli egymást. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, április 14.)

Orbánnak kell választania, hogy Rákosi- vagy Kádár-féle egypártrendszert épít-e. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, április 14.)

Vásárhely még mindig Márki-Zay kampányirodájaként működik. (Lázár János hódmezővásárhelyi Fidesz-politikus, Rádió 7, április 14.)

12 éve vagyok polgármester egy Somogy megyei településen, ahol azóta ellenzéki politikus nem járt. (Prukner Gábor kaposmérői polgármester, Magyar Hang, április 15.)

Eljön a pillanat, amikor a külföldi otthontalanság nem lesz akadály, hogy azzal megszüntethető az itthoni. (Hodász András jutuber lelkipásztor, Válaszonline.hu, április 15.)

Orbán Viktor végleg bebizonyította, hogy egy bunkó. (Forgács Iván tévékritikus Zelenszkij ukrán államelnök ellenséggé nyilvánításáról, Népszava, április 16.)

A Fidesz-KDNP-nek nemcsak parlamenti, hanem társadalmi többsége is van. (Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, április 17.)

Ez nem választás volt, hanem kivégzés. (Bruck András író, Facebook.com, április 17.)