Az aranytollas újságírók elnöke tegnap este azt kérdezte, írnék-e nekrológot BIG-ről. Azt feleltem, hogy igen, de a kapcsolatunk régebbi, mint az életmű-díjas öreg újságíróké. Benedek István Gábor volt az első zsurnaliszta, akit ismertem.

Kecskeméten, ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk. Én számon tartottam őt, mert olvastam cikkeit a Petőfi Népében. Ráadásul udvarolt házunkban a negyedik emeletem lakó gyermekorvos, Rotter bácsi mostohalányának, akit később el is vett feleségül. Ő viszont aligha tartott számon egy nyolc évvel fiatalabb kamaszt. Futólagos ismeretségünk azonban lehetőséget teremtett arra, hogy évek múlva, amikor végeztem az egyetemen, fölkerestem a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Elintézte, hogy hetenként kétszer kritikát írhassak tévéműsorokról, és kiegészíthessem az 1400 forintnyi fizetésemet.

Sosem voltam a lakásán, de évtizedekig összejártunk. A lipótvárosi főutca végén található Dunapark-kávéházban smúzoltunk, ahogy ő mondta. Négyszemközt, hatszemközt, kisebb társaságban. Szívesen hallgattam, mert élőszóban is csillogtatta epikai adottságát. Nehéz eldönteni, hogy mesélőkészsége, poentírozó képessége a kávéházi törzsasztaloknál vagy az újságokba írt tárcák révén csiszolódott-e. Utoljára négy-öt hónapja, hármasban beszélgettünk egy kis asztalnál. Akartam kérdezni tőle valamit, amit végül mégse firtattam, mert ott ült a mostani felesége is.

Szerintem BIG a novellában jobb volt, mint a regényben, és egy sejtelmet szerettem volna tisztázni vele. Életművéből a kedvenc novellámat egy ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonatisztről írta. Aki igyekezett távol tartani magát a bennszülöttektől, de közeledett egy zsidó ünnep, és hogy újra megélhesse a szülői háznál töltött idő otthonosságát, bekéredzkedett egy helybéli orvos ünnepi asztalához. A mi emeletünkön, az elsőn lakott egy szovjet tiszt. Ő tanított sakkozni, és többször jártam a kopár „otthonukban”. Hatalmas katonaláda foglalta el a fő helyet, amely megjárta a kelet-európai országokat.

Gazdája nemcsak egy megszálló tiszt volt, hanem sebészorvos is. Házunkból a negyedik emeleti kollégával németül tartotta a kapcsolatot. Már sosem tudom meg, vajon BIG e kecskeméti mozzanatot dolgozta-e föl a kesernyés hangulatú, rá oly jellemző novellában. Utoljára a Pozsonyi úton futottunk össze. 14 éves unokámat bemutattam neki, és néhány percig beszélgettünk. Panna utóbb megkérdezte, ki volt ez a bácsi. Átvillant az agyamon, hogy kiselőadást tartok a literátus újságírókról, akik a két rokonszakma közti keskeny mezsgyén közlekednek. De aztán csak annyit mondtam, hogy egy író.                 

Tíz mondat a zsidókról

Vannak országok, ahol zsidók már nincsenek is, csak antiszemiták. (Kishont Ferenc - Efrájim Kishon izraeli magyar humorista, Népszabadság, 1990. január 6.

A fenti bűnbak a zsidó, a lenti bűnbak a cigány. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, Magyar Hírlap, 2000. december 9.)

Engem nem lehet lezsidózni, csak felzsidózni. (Székhelyi József színész, Bors Online, 2014. november 16.)

Aki zsidónak születik, annak százszor nagyobb a „kockázata”, hogy Nobel-díjas legyen. (Czeizel Endre genetikus, ATV, 2014. november 28.)

A zsidókat nem szeretni kell, hanem megbecsülni. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Klubrádió, 2017. január 9.)

Jocó, Apa, Papa - Székhelyi Józsefet így szólították sokan. És volt helyi hatalmasság, aki egy testület előtt büdös zsidónak. (Hajba Ferenc újságíró, 168 Óra, 2018. augusztus 29.)

Egy olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem zsidónak lenni sem jó. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2019. december 2.)

Nagyváradon a „zsidó” egy ember, Budapesten egy sértés. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2020. január 19.)

Ne zsidózz! Most a melegeket gyűlöljük. (Vasvári Tímea kommentelő, Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

Kellér Dezső mondta, hogy a kabaré az öreg zsidók és a fiatal árja lányok műfaja. (Kalmár Tibor rendező, HírKlikk.hu, 2021. december 31.)

Hajdani kollégám, akivel ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztunk, telefonon fejtette ki véleményét a tegnapi bejegyzésemről. Szerinte nem volt semmitmondó Gyurcsány Ferenc rendkívüli bejelentkezése a köztévé 2006. július 27-i műsorában. Úgy vélte, hogy a miniszterelnök igenis utalt az egy hónappal korábban elhangzott őszödi beszédére. Ez igaz, ennek ellenére a semmitmondó jelzőt fenntartom.

Gyurcsány a hatperces adásban csakugyan beszélt hazugságról és féligazságról, e szavai azonban azért lógtak a levegőben, mert ama százezrek, akik figyelemmel kísérték, nem lehettek ott az őszödi kormányüdülőben. Nem tudtuk mire vélni az utalásokat, amelyek csupán azok számára hatottak érthetőnek, akik tagjai voltak az MSZP országgyűlési frakciójának. Plusz ama néhány politikusnak az ellenzéki pártokból, akik valamilyen forrásból megkapták az őszödi beszéd hangfelvételét. Van azonban egy újságíró, aki tudhatja, hogy az éppen Győrött időző miniszterelnököt meglepte-e a titkos beszéd nyilvánosságra kerülése.

Koloszár Tamás, a Kisalföld főmunkatársa 2006. szeptember 17-én, vasárnap készített interjút Gyurcsány Ferenccel a hétfői számba. Kollégája, Laczó Balázs szintén a szeptember 18-i számba írta meg a szerkesztőség hangulatát. Az ügyeletesek hallgatták a Kossuth Rádiót, az őszödi beszédből kiemelt mondatokat, és rádöbbentek, hogy ha azt az interjút adják le, amelyet vezető munkatársuk készített a miniszterelnökkel, akkor kinevettetik magukat. Nem azért, mert a város vendége lényegtelen dolgokat mondott, hanem mert épp a lényeg nincs benne. Szóltak is Koloszárnak, hogy közelítse meg újra Gyurcsányt, és firtassa, vajon mit szól a kiszivárogtatáshoz.

Felhívtam tegnap az immár Táncsics-díjas újságírót, aki szerint a miniszterelnök nem tőle tudta meg, hogy titkos beszéde nyilvánosságra került. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az országos politikusok a közelgő önkormányzati választás miatt kampányoltak Győrött. A helyi napilap pedig, amely 78 ezer példányban fogyott el, 2006. szeptember 16. és 20. között hivatása magaslatán állt. A közéleti személyiségek minden lényeges rezdüléséről tudósított. Az idézetcsokorban megemlített munkatársai már nem dolgoznak a Kisalföldnél, a kormány közeli alapítványhoz rendelt újság példányszáma 30 ezerre csökkent.

Ha a jelenlegi miniszterelnök esetleg vállalkozna a maga „őszödi” beszédére, a Győr-Moson-Sopron megyei olvasók aligha értesülnének róla.     

Tíz mondat a 2006-os Kisalföldből

A kormány ma olyan intézkedésekkel sújtja a társadalmat, amelyre nem kapott felhatalmazást. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, 2006. szeptember 16.)

Ne csináljunk úgy, mintha az országban nem lenne csalódottság, elégedetlenség és félelem a jövőtől. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, 2006. szeptember 16.)

Ami az adót illeti, a csökkentés programját félre kellett tenni, hogy a többit megtarthassuk. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, 2006. szeptember 18.)

/Miért indul a pártelnökségért? Nem elég a miniszterelnökség?/ Az az érdeke az országnak és a szocialista pártnak, hogy a lehető legnagyobb legyen az egység a nagy közös reformpolitika végrehajtásában a kormány és a párt között. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, MSZP-politikus, 2006. szeptember 18.)

Az a sejtés, hogy a kormány nem mindig mondott igazat a kampány során, eddig is átfutott már a választók agyán. (Laczó Balázs győri újságíró, 2006. szeptember 18.)

/Az őszödi beszéd „hazudtunk reggel, éjjel meg este” mondatáról/ Még nem láttam a szeptember 18-i országos lapokat, de abban biztos vagyok, hogy az ’56-os, örkényi áthallás a szalagcímmel bajlódó szerkesztők kedvence lesz. (Laczó Balázs győri újságíró, 2006. szeptember 18.)

Létezik-e ilyen hangfelvétel, miniszterelnök úr? (Koloszár Tamás győri újságíró az őszödi beszédről, 2006. szeptember 18.)

Nyilvánosan is és zárt üléseken is arról a politikai hazugságról beszélek, amiben nyolc éve vergődik a magyar politikai elit. Örülök annak, hogy a magyar baloldal végre ki fog törni ennek a sehova sem vezető politikának a hazugságából. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, 2006. szeptember 18.)

Véleményem szerint Gyurcsány Ferencnek miniszterelnökként folytatnia kell a megkezdett munkát, amivel tizenhat év hazugságait akarja felszámolni. (Molnár Csaba, az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei szervezetének elnöke, 2006. szeptember 19.)

A média jól működik, hiszen nem félt nyilvánosságra hozni a/z őszödi/ beszédet. (Bugovics Zoltán győri szociológus, 2006. szeptember 20.)      

A kiábrándulás időpontja 2006. július 27. A tanítványaimmal együtt fönt voltunk Csillebércen, a hajdani úttörőtáborban fogadtuk az újságírás nagyjait meg a legjobb szociológusokat, közgazdászokat, filozófusokat. Aznap este a szabadba kitett televízió körül világítottak a szentjánosbogarak, és a képernyőn váratlanul megjelent a miniszterelnök. Budáról magasodott Pest fölé, háta mögött a Lánchíd. Azt kérdezgettük egymástól, vajon mi a csudát akar mondani.

Nem tudtuk, hogy túl van az őszödi beszéden. Azt sem, hogy nem egészen két hónap múlva valaki kiszivárogtatja majd a szalonképtelenségig őszinte mondatait, és beléjük remeg az ország. Mintha ama bizonyos hat percben akart volna mondani valami nagyon fontosat, de csak idáig jutott: „Mutassuk meg a világnak, hogy nem akármilyen fából faragtak bennünket.” Mintha az utolsó pillanatban lebeszélték volna a munkatársai, hogy immár szalonképes szavakkal foglalja össze azt, amit a kormányüdülőben fejtett ki az országgyűlés legnagyobb frakciója előtt.

 A 2009-es bukás után is képes volt a felszínen maradni. Új pártot alapított, a Demokratikus Koalíciót, mellyel az egyik választáson épp csak átcsúszott a Parlament küszöbén. Jelenleg a legnagyobb kispárt elnöke, és a feleségével dékás árnyékkormányt hozott létre. A meghökkenésüket, fanyalgásukat alig leplező ellenzéki pártok politikusai közül az egyik nem akart színt vallani a véleményét firtató újságírók előtt, és azt találta mondani róla, hogy „Adottság.” Az idézőjelbe tett szó fejezi ki leginkább a Gyurcsány Ferenchez fűződő érzelmeimet.

Elismerem az elnyűhetetlenségét. A tehetségét senki se vonja kétségbe, mégis az a benyomásom, hogy egyszerre mozgatója és tehertétele egy kétségkívül hatékony politikai szervezetnek. A legutóbbi két évtizedben 622 oldalnyi, körülbelül ötezer mondatot jegyeztem fel tőle és róla. Ha könyv készülne belőlük, és fejbe vágnánk vele valakit, letaglózó csapás volna. Egyébként a másik hatékony politikai személyiséggel, Orbán Viktorral együtt pocakosodott meg. De mert húsz centivel magasabb nála, a túlsúly arányosabban oszlik meg rajta. Ezzel magyarázható, hogy a kevés vonallal dolgozó karikaturisták inkább az orrát emelik ki.

A legszívesebben elfelejteném, ő azonban nem hagyja magát. S persze a politikai ellenfelei sem hagyják őt parlagon heverni. A karaktergyilkosság első számú áldozata, mindazonáltal a gyurcsányozáshoz azért kellett Gyurcsány is.

Tíz mondat a gyurcsányozásról

Nem szívesen gyurcsányoznék. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2011. december 8.)

Gyurcsányozás minden olyan szöveg, amelynek lényege Gyurcsány lerugdosása a színpadról. (Gusztos István tanár és közíró, Gépnarancs.hu, 2016. október 19.)

A gyurcsányozók is kellenek a kormányváltáshoz. (Szigetvári Viktor Együtt-politikus, ATV, 2016. október 24.)

Botka és az MSZP többet gyurcsányozik, mint a Fidesz. (Molnár Csaba DK-politikus, ATV, 2017. május 4.)

Gyurcsányozni márpedig kell, hisz’ a Demokratikus Koalíció a 2010 előtti idők visszahozatalára szerveződött. (Ungár Péter LMP-politikus, Népszava, 2018. június 14.)

Hiába próbál az ellenzékben bárki bármilyen alternatívát alapozni a Fidesszel szemben, Gyurcsány odamegy, és összegyurcsányozza. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Gyurcsányozás a fideszes tábor kötőanyaga. (Gréczy Zsolt DK-politikus, 2021. március 2.)

Már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék is gyurcsányozással akar választást nyerni. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. október 3.)

A Fidesz jórészt azzal győzött, hogy Pétert „összegyurcsányozták”. (Berényi Károly hódmezővásárhelyi gyermekorvos Márki-Zayról, Magyar Narancs, 2022. szeptember 8.)

Akarunk-e változást, vagy elkezdünk gyurcsányozni? (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, Facebook.com, 2022. szeptember 18.)

A legutóbbi napokban Dobrev Klára árnyékolt, Vona Gábor gyurcsányozott, Kunhalmi Ágnes dékázott, Márki-Zay Péter százalékolt, Demszky Gábor engedetlenkedett, Szijjártó Péter pedig fájt. Lefülelt mondatok.

Tegnap nem szerettem a DK-t, de ha azt látom, hogy csak ők dolgoznak, akkor melléjük állok. (Bruck Gábor szociológus, Facebook.com, szeptember 18.)

Az önkormányzati politika nem az ellenzéki pártok kifizetőhelye. (Várnai László zuglói civil aktivista, Klubrádió, szeptember 19.)

A Doktorminiszterelnök úr katonája vagyok. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója Orbán Viktorról, Mandiner.hu, szeptember 19.)

Az egyszínű árnyékkormány nem jelent kihívást a hatalomnak. (Németh Péter újságíró, Népszava, szeptember 20.)

A politikai erőt a szavazók adják. (Dobrev Klára DK-politikus, árnyék-miniszterelnök, ATV, szeptember 20.)

Nehezen hihető, hogy egy Dobrev-kormány esetén Ferenc háztartásbeli first gentlemanként vasalná a fellépőblúzokat. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, szeptember 21.)

Tizenkét éve nem képes elmozdulni a népszerűtlenségi lista aljáról. (Ónody-Molnár Dóra újságíró Gyurcsány Ferencről, ATV, szeptember 21.)

A mai magyar viszonyok között a baloldalnak soha nem lesz 51 százaléka. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, HírKlikk.hu, szeptember 21.)

A magasságot nem lehet tanítani. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Bama.hu, szeptember 21.)

Mintha a harmincas évek frigyre lépett volna a hatvanas évekkel. (Cserhalmi György színész, Magyar Narancs, szeptember 22.)

Ha az ellenzék nem tud szellemileg megújulni, sosem fog választást nyerni. (Donáth Anna Momentum-politikus, Index.hu, szeptember 22.)

Nem látom annak nyomát, hogy a különféle pártok levonták volna a következtetéseket a választási kudarcból. (Őrsi Gergely, II. kerületi polgármester, szocialista politikus, Magyar Hang, szeptember 23.)

A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat. (Hajnal Miklós Momentum-politikus a kormányzati kommunikációról, ATV, szeptember 23.)

A Fidesz frakcióvezetője az energiatakarékosság érdekében lemondott egyik akváriumáról. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kocsis Mátéról, Facebook.com, szeptember 23.)

Sem ellenállóként, sem opportunistaként nem akarok ennek a rendszernek a része lenni. (Hajdu Szabolcs filmrendező, Józsefváros.hu, szeptember 23.)

Azért volt egy-két szép színésznő is a kamerám előtt Garason és Kernen kívül is. (Sándor Pál filmrendező, Mandiner.hu, szeptember 24.)

A civil engedetlenség, az a jövő. (Demszky Gábor volt SZDSZ-politikus, volt budapesti főpolgármester, Klubrádió, szeptember 24.)

Lehet Dobrev a legjobb kormányfő-jelölt, a férje terhétől nem tud megszabadulni. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, szeptember 24.)

Az látszik, hogy a DK-nak személyek kellenek, de a pártok nem. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, szeptember 25.)

Az uniós szankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Magyar Rádió, szeptember 25.)

Senki sem volt örökké belga, és senki sem volt örökké független. (Zalán Tibor költő, Helyőrség.ma, szeptember 25.)

A Bekiáltás.blog gazdája elmarasztalta az LMP társelnökét és parlamenti frakcióvezetőjét. Ungár Péter az ATV stúdiójában úgy ítélkezett a Ribbentrop-Molotov paktumról, hogy elfelejtette megemlíteni az előzményét. Mielőtt ugyanis a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió megosztotta volna a köztük lévő ütközőállamot, Lengyelországot, a mértékadó nyugati politikusok az áhított béke érdekében feláldozták Csehszlovákiát.

Miközben Kabai Domokos Lajos, az újságíró-blogger történeti szempontból gondolta végig a kiegészítő okfejtést, egy látszólag mellékes megjegyzésben „az internet egysoros mondatokhoz, hangharapásokhoz szokott népéről” értekezett. Az interjú hiányosságát azzal magyarázta, hogy az „Egy-két mondatnál hosszabb szöveg érdektelen a mai közönség nagy része számára.” Lehetséges, hogy az LMP-politikus tisztában volt a tévénézők befogadóképességével, ezért nem tért ki a történelmi előzményre?

Ironikus, hogy az egyszemélyes Bekiáltás.blog egysoros mondataiból az idén többet jegyeztem föl (nyolc és háromnegyed hónap alatt kilencet), mint az újságírók hadát foglalkoztató Origo.hu-ból (hetet) és a PestiSrácok.hu-ból (szintén hetet). A bejegyzésem utáni összeállításból pedig kiderül, hogy a közéleti személyiségek felismerték az egysoros mondatok jelentőségét. Gondoljunk csak arra, hogy milyen karriert futott be a pufajkás előélet emlegetése nyomán Horn Gyula parlamenti megjegyzése, a „Na és?”! Vagy Orbán Viktor kijelentése, immár a világhálón egy magyar győzelemmel végződő válogatott labdarúgó mérkőzés után, a „Na, ugye.” Esetleg a hosszú és unalmas választási program helyett a „Folytatjuk.”

Idén nyáron miniszterelnökünk kevert fajos tusványosi elmélkedését így értelmeztem a Facebookon: „Fajsúlyos szöveg.” (2022. június 25.) Sokkal többen lájkolták, mint az ugyanerről írt Médianapló-bejegyzést, amely idestova két évtizede azért lett 2500 karakternyi, mert kiszámoltam, hogy ennyi fér a monitorra, és az érdeklődők egy szuszra, görgetés nélkül olvashatják. Ráadásul a Lefülelt mondatok című összeállításban egysoros mondatokat idézek a mögöttünk hagyott hét sajtójából.

Az a benyomásom, hogy például a fajsúlyos szövegből azért nem lesz szállóige, mert kikopik mögüle Tusványos is meg a kevert fajúság is. A hetente kiemelt idézetek közül pedig csak abból lesz szájról szájra szálló ige, amelyik a körülményekre való utalás nélkül is érthető lesz a világháló amúgy csakugyan egysoros mondatokhoz szokott népének. 

Tíz mondat az egysoros mondatokról

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

A nyilvánosság a politikát kevés számú szereplőre és szimpla mondatokra egyszerűsíti. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2005. február 14.)

Orbán Viktor a dolgok leegyszerűsítésére való hallatlan képességével és az érthető tőmondatok világosságával sokak számára tette átélhetővé politikáját. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Magyar Nemzet, 2006. április 29.)

Nyerni a gyufacímkére is elférő mondanivalóval lehet. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2009. augusztus 15.)

/”Egykulcsos szja, családi kedvezmény-elemmel, söralátéten?”/ Bezony. (Orbán Viktor miniszterelnök, InfoRádió, 2010. október 1.)

Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Megtanultak a politikusok nyolcszavas mondatokban beszélni. (Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, Mandiner.hu, 2015. május 6.

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

Karácsony ad egy rendkívüli sajtónyilatkozatot, amely hosszú percekig tart, ám idézhető mondatot nem tartalmaz. (Pető Péter újságíró, 24.hu, 2021. október 6.)

Az egy-két mondatnál hosszabb szöveg érdektelen a mai közönség nagy része számára. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, szeptember 22.)

Tegnap este az ATV stúdiójában megjelent egy Momentum-politikus. Hajnal Miklóson SZABADSÁG feliratú póló feszült, ebben mondta ki a kormánypártokról, hogy „A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat.” Érdemes megvizsgálni a kijelentés valóságtartalmát.

A megafont évtizedek óta használják hangerősítésre. „Bömbiként” akkor honosult meg a köztudatban, amikor Tarlós István budapesti főpolgármester az önkormányzati választás kampányában megafont ragadott a Margitszigeten, és leüvöltötte egy ellenzéki politikus fejét. Tordai Bence Párbeszéd-politikusét, akitől nem állt távol a hangerősítő kisipari használata. Aztán a mindent mérő Fidesz rájött, hogy a médiában, vagyis a nyilvánosság eszközrendszerében előnyre tett szert a hagyományos (papír alapú) sajtóban, a rádióban és a televízióban, a világhálóban rejlő lehetőségeket viszont az ellenzék ügyesen használja ki. E felismerés eredménye a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft.

A megafon hatalmas hangot jelent, és a kisbetűs szócsőből világhálós vállalkozás lett. Igen ám, de alapítói váratlan akadályba ütköztek. Hiába hirdettek meg trollképző tanfolyamot, a koronavírus-járvány miatt kevesen jelentkeztek. Csak ’21-ben lendült mozgásba a lefékezett gépezet, és a közösségi médiumokban, leginkább a Facebookon megjelentek az anyagilag és szakmailag is kistafírozott véleményformálók. A bejegyzésem utáni összeállításban a „nonprofit” cég 56 milliós és egy politikai elemző 17 milliós támogatása ma már aprópénznek számít. Az országgyűlési választás kampányában több százmillió forint „égett el” a fészbukon.

Bár sejthető, hogy milyen forrásból származik, de az összeállításból az is kiviláglik, hogy ügyesen van „leparírozva”. Árnyalja az összképet, hogy a másik politikai oldal döntéshozói is befizették a fészbukozó politikusakat a közösségi oldalra. Meglepően sok pénzt költöttek rájuk, noha az összeg csupán töredéke a kormánypárti véleményformálók támogatásának. Az ellenzéki gyakorlat szintén fölvet kérdéseket. Például nem jutott pénz a politikusoknál sokkal jobban író publicistákra. A másik oldalon egyenletesebben oszlott meg a támogatás a politikusokra és az írásból élő véleményformálókra.

A szakmai következtetés azonban mégiscsak az, hogy a kisipari módon használt bömbikéből az önkormányzati választás óta eltelt csaknem három évben nagyipari hangerősítő vállalkozás lett. Ógörög nevét, a megafont írhatjuk akár nagy kezdőbetűvel is.

Tíz mondat a Megafonról

Egyfajta balliberális véleménycunami jön velünk szembe a közösségmédia-felületeken. (Kovács István, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft alapító-ügyvezetője, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, 888.hu, 2020. július 4.)

Alig két hónapos volt a Megafon Központ, máris került bele valahonnan 56 millió forint. (Sarkadi Nagy Márton újságíró, Átlátszó.blog, 2021. március 8.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

Tegnap egy olyan „elemzővel” ültem egy stúdióban, aki eltitkolta, hogy 17 millió forintot kapott a Fidesztől az elmúlt két hónapban. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem a Fidesztől kaptam pénzt, hanem a Megafon ad fel hirdetéseket azért, hogy a jobboldali hangok is erősen megjelenjenek a Facebookon. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafont az Alapjogok tartja fent, azt pedig a Fidesz. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Van nagyjából 3 millió ember, aki a jobboldali közösséghez tartozik, ők támogatják a Megafont is, köztük sok vállalkozó, aki szintén nem szeretné, hogy a jobboldal el legyen nyomva a közösségi médiában. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat. (Hajnal Miklós Momentum-politikus, ATV, 2022. szeptember 23.)

„A Facebookon a vicc nemigen működik” - írta Marsovszky Magdaléna. A Németországban élő szociológus azt fejtegette egy digitális hozzászólásban, hogy a közösségi oldalon minden leegyszerűsödött. Egyetlen szó vagy egy tőmondat olvasható, plusz a hozzá illő kép látható. Van benne logika, mégis tűnődöm rajta.  

Azt vettem észre, hogy hiába korlátoztam 2500 karakternyire a Médianapló terjedelmét, sokkal többen nyilvánítanak véleményt, ha egyetlen mondatot írok fel az üzenőfalra. S ha a Facebook jóvoltából színes hátteret és megnagyobbított betűket is adok hozzá, akkor az a fránya szorzó akár tízszeres is lehet. A jelek azonban arra is utalnak, hogy a közösségi oldalakon nem a csattanós történet ment ki a divatból, hanem ami mögötte rejlik: az irónia. Amit az Irodalmi Lexikon 1927-es kiadása úgy határozott meg, hogy „A gúnyolódásnak az a módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük a gáncsot.”

E gúnyolódás enyhébb formája a vicc. Az irónia azonban kétélű fegyver. A golyó nemcsak kimegy a csövén, hanem a légnyomás miatt vissza is üthet a puskatus. Nem mindenki érti a viccet, vagy ha érti is az élcelődést, lefagy, esetleg vérig sértődik. Csaknem három évtizedig tanítottam főiskolákon, ahová nem föltétlenül értelmiségi családokból jelentkeznek a diákok. Egymástól függetlenül panaszolták, hogy minél inkább értelmiségivé válik a gondolkodásuk, annál ritkábban mennek haza. Az immár megszokott beszólások, „benyögések”, ironizálások ugyanis lefagyást eredményeztek a családi asztalnál.

De nemcsak a kevésbé iskolázott szülők és rokonok értetlenek (vagy sértődékenyek), hanem a politikusok és a politikai rajongók is. Ha a múlt század ötvenes éveiben valaki elkottyantotta, hogy Rákosi elvtársnak ritkul a haja, az ÁVH-n köthetett ki. Hisz” mindenki tudta, hogy a diktátor tök kopasz. Ha manapság valaki azt írja az üzenőfalára, hogy Orbán Viktor híres a karcsúságáról, számíthat arra, hogy a miniszterelnök hívei melegebb éghajlatra küldik. Ha pedig Torkos Matild újságíró azt írja Mészáros Lőrincről, hogy „Nyilván nem strómanja senkinek.” (Magyar Hang, 2019.08.09.), akkor ennek az ellenkezőjét kell érteni. Erre nem mindenki képes az olvasók közül.

Visszatérve Marsovszky Magdaléna továbbgondolásra késztető hozzászólására, az a benyomásom, hogy nem a vicc ment ki a divatból. Olyanok is tömegével olvassák a Facebookon megjelenő tartalmakat, akik nem értik a viccet. Vagy nagyon is értik, és rossz néven veszik.

Tíz mondat az iróniáról

Akit lekötnek a pártja ügyei, azt idegesíti az irónia. (Konrád György író, Magyar Hírlap, 1990. június 16.)

Ez a hét rendszerváltást megélt, szerény és rokonszenves ember, akinek rajzára nem jellemző a nevéből következő rosszindulat, irigység, kárörvendezés, sokkal inkább az elgondolkoztató irónia. (Kovács Dénes újságíró Kaján Tiborról, FigyelőNet, 2005. május 26.)

A teológiában nem viccelünk, a politikába belefér az irónia. (Semjén Zsolt KDNP-politikus, Index.hu, 2007. december 28.)

A magyarok nem ismerik az iróniát - a képzetteket kivéve. (Kertész Imre író, Die Welt, 2009. november 10.)

Nem tudok nem egyetérteni a szavaiban rejlő iróniával. Túlontúl sok hibát követtem el politikusként, megérdemlem a kritikát. (Kóka János volt gazdasági miniszter, FN24.hu, 2011. november 7.)

A politikában veszélyes fegyver az irónia, mert sokan nem értik, hogy van egy második jelentése a szövegnek. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2015. március 30.)

A normális kommentelő néha még az iróniát is felismeri. (Pusztai Olivér blogger, Stíler.bog, 2018. június 30.)

Az ellenkezőjét vagy mást mondani ahhoz képest, mint amit/amire gondolunk. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2019. január 12.)

Feri szereti az iróniát, kifordítani a mondatot. (Dobrev Klára DK-politikus, Magyar Hang, 2019. április 5.)

A Facebookon a vicc nemigen működik. (Marsovszky Magdaléna szociológus, Facebook.com, 2022. szeptember 22.)

Két színésznő kering a világhálón. Az egyik túl van a hetvenen, és a legszebb lányok közé tartozott ama városban, ahol diákoskodtunk. A másik hamarosan hetven lesz, és rajta is látszanak az öregedés jelei. Nem baj. Úgy vagyok velük, mint az egyetemi csoporttársnőimmel. Unokáikról számolnak be ősz vagy festett hajjal, és húsz kilóval súlyosabban, de látom bennük a sugárzó tekintetű és ötven kiló körüli lányt.

Aztán megtörik a varázs. Amidőn ugyanis a közös videó-felvételen a két színésznőt arról faggatja a riporter, hogy miként összegeznék a pályafutásukat, szerepből vett idézettel válaszolnak. Az egyik Csehovtól kölcsönözte, a másik Shakespeare-től. Nincs különösebb ok a borongásra, hisz’ hivatkoztak a szellemi kútfőre. Eljárásukat bocsánatos vétekké enyhíti, hogy egész életükben mások szavait mondták föl a színpadon. Miért éppen most fogalmaznák meg saját szavaikkal egy életút tanulságát?

De hogy én is mások szavaival érzékeltessem az idézet mibenlétét, Tóth Béla szállóige-kutató 1901-ben azt fejtegette, hogy „A szájrul szájra járó idézeteket a közönség szereti átalakítani, főképpen pedig megrövidíteni.” Lengyel Miklós irodalomtörténész egy 1927-es lexikon-szócikkben úgy határozta meg az idézetet, hogy „Gondolataink megvilágítására nagy tekintélyű államférfiak, tudósok, költők mondásaira hivatkozunk.” Forbáth Imre Csehszlovákiában élő orvos-író 1937-ben pedig azt állította, hogy „Az idézet tekintély pirulaformában.”

Egész életemben mondatokkal foglalkoztam. Szerkesztőként a másokéival, manapság a sajátjaimmal. Az a benyomásom, hogy két szakma van kitéve az idézés veszélyeinek. Az egyik a színészet, a másik a politikusság. A színészek azért lehetnek alkotótársak, mert a próbákon csiszolják a látszólag legjobban hangzó mondatokat is. Felülmúlhatatlan érzékük van addig formálni a szerző szavait, amíg tapsot nem váltanak ki a nézőtéren. E hatást gyakran nem is a bemutatón érik el, hanem néhány előadás tapasztalatai után.

A politikusok szintén átértelmezik, „kicsontozzák” mások szavait, de ritkábban jelzik, hogy kinek a darabjában játszanak. Nem teszik ki azt a fránya idézőjelet, és ezt még csak nem is röstellik. Bár a bejegyzésem utáni összeállításban akad, aki utólag bevallotta, hogy kinek a kútfejéből merített. A két hivatásrend közti felfogásbeli különbség akkor is elgondolkoztató, ha elismerem, hogy bizonyos értelemben mindenki plagizál. Elvégre csupán Ádám ősapánknak lehettek eredeti gondolatai.

Tíz mondat az idézetekről

Idézetnek azt a szöveget nevezzük, melyet más írt, de mi vesszük fel utána a honoráriumot. (Moldova György író, Hócipő, 1996. július 17.)

A posztmodern irodalom haladó hagyományait követve, más szerzők idézőjel nélküli idézeteiből (ahogy a mai irodalmi kádernyelven mondják, „vendégszövegekből”) montírozok össze egy élenjáró alkotást. (Szerdahelyi István irodalomtörténész, Ezredvég, 1997/4.)

Németh Miklós a fontos lenini idézetektől jutott el a fontos londoni igézetekig. (Molnár Pál újságíró, Magyar Nemzet, 2000. május 24.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Vannak, akik csak azért idéznek, hogy mások szavaival bántsanak. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2002. július 27.)

Én szeretem a magamét mondani, a színész pedig kénytelen a másét. (Jankovics Marcell rendező, Origo.hu, 2011. december 6.)

Az idézőjel nélküli átvétel plágium. (Majoros Pál kutatásmódszertani szakértő, Népszabadság, 2012. január 13.)

A szövegeink sok kézen mennek keresztül, aztán megjárják a színészeket. Kicsontosodnak a mondatok. (Mohácsi János rendező, Népszava, 2013. március 2.)

Néha az a benyomásom, hogy nincs önálló gondolatom, csak idézet van a fejemben. (Szacsvay László színész, Magyar Katolikus Rádió, 2019. január 2.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

G. Fodor Gábor egy államilag kistafírozott szellemi műhely vezető elemzője. Tanácsokat ad a miniszterelnöknek. Könyveket ír, amelyeket a másik politikai oldalon is érdemes elolvasni és értelmezni. Ezért veszem komolyan minapi megállapítását. A közszolgálati tévé Ez a kérdés című műsorában azt fejtegette, hogy a másik oldal képviselői kiosztják a szerepeket, és ezzel védekezésre kényszerítik az elkötelezett jobboldali szereplőket. Elvégre ők már nem lehetnek függetlenek és objektívek, ha a vitapartnerek annak vallják magukat. Ezt a következtetést vonta le: „A független-objektívről mindig kiderül, hogy baloldali.”

Az objektív szó szerint tárgyilagost, tárgyszerűt jelent, átvitt értelemben pedig elfogulatlant, pártatlant, részrehajlás nélkülit. Azon tűnődöm, vajon hová sorolható, amit idestova két évtizede csinálok. E szakmai rovatban a nyilvánosságról írok naponta 2500 karakteres jegyzeteket, eddig hétezernél valamivel többet. Az értékrendem baloldali, ez azonban nem akadályoz abban, hogy ha szembe ötlik a sokszínű ellenzék valamelyik botránya, butasága, mutyija, akkor elemzem azt is. A gyakran előforduló „Az a benyomásom, hogy…” félmondattal pedig jelzem, hogy miközben igyekszem utánanézni a tényeknek, vitairatnak tekintem a bejegyzést. Olyannyira, hogy az utóbbi időben még tíz-tíz mondatot idézek mások véleményéből, köztük az álláspontommal vitatkozókat is.

Már az esetemben is sántít G. Fodor Gábor megjegyzése, amennyiben az objektivitás szerinte is a tárgyszerűséget, a tények tiszteletét jelenti. Ráadásul felkészültségéhez nem volna méltó, ha ama kormánypárti megmondó-emberek közé tartozna, akik egyszerűsítés, lebutítás céljából mindenkit egy kalap alá vesznek. Azért nevezik baloldalinak, mert bírálja a hatalmon lévőket. Itt van például a Magyar Hang című hetilap, amely a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain jött létre. Egy fillérnyi állami hirdetést sem kap, magyarországi nyomda nem vállalja az előállítását, munkatársait nem hívják meg kormányzati sajtótájékoztatókra. Íme, néhány szerzője: Dévényi István, György Zsombor, Lányi András, Lukács Csaba, Pápay György, Pethő Tibor, Szerető Szabolcs, Wekerle Szabolcs.

Ahány név, annyiféle irály. Egyben azonban közösek: nem baloldaliak. Az a benyomásom, hogy G. Fodor Gábor elemzői tekintélyét növelné, ha nyilvánosan is szembenézne azzal, vajon konzervatív értékrendű írástudó létükre miért ábrándultak ki Orbánék hatalomgyakorlásából.                 

Tíz mondat a véleményformálókról

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

Én nem pártatlan, hanem független vagyok. (Bárdos András műsorvezető, Magyar Hírlap, 2002. július 19.)

Népszerű nem lettem, de független és sikeres igen. (Havas Henrik műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 18.)

Azért küzdöttem, hogy sehová se kössenek. (Veiszer Alinda műsorvezető, FN24.hu, 2012. december 20.)

Aki érintkezik a politikával, az nem lehet független. (G. Fodor Gábor politológus, hvg.hu, 2013. november 25.)

Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)

Én még a büdös életben nem láttam úgynevezett független újságírót. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. szeptember 12.)

Aki magát függetlennek mondja, az gyanús. (Kiszelly Zoltán politológus, Hír TV, 2020. augusztus 1.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)

Tizenkét napos késéssel Bauer Tamás is kifejtette álláspontját az úgynevezett Kitartás-botrányról. Arról, hogy Gelencsér Ferenc, a Momentum újdonsült elnöke hódolt az egyszavas üzenetek fészbukos divatjának, és szeptember 7-én a kitartás kifejezést választotta. Még aznap felrótták neki nyilván idősebb és tájékozottabb kommentelők, hogy a történelmileg kompromittálódott szó a nyilasok köszöntése volt. A 31 éves politikus vitába elegyedett velük, és véleménye még több olajat öntött a tűzre.

Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, a botrány a következő huszonnégy órában csúcsosodott ki. Ehhez képest Bauer alant olvasható álláspontja utánlövésnek látszik. De csak látszik. A neves közgazdász, a hajdani SZDSZ politikusa, a néhai országgyűlés leggyakrabban felszólaló képviselője, a Demokratikus Koalíció félig-meddig visszavonult tagja fölírta az üzenőfalára, hogy a hozzászólását szeptember 9-én fogalmazta meg. Tegnapig azért tartózkodott a közléstől, nehogy „bárkit is elriasszon attól, hogy az időközi önkormányzati választáson a Momentum három jelöltjének valamelyikére szavazzon”.

 A három időközi közül az egyiket a budai Várban tartották. Gelencsér innen került az I. kerületi önkormányzat képviselőtestületébe. Az alpolgármesteri funkciót cserélte föl a pártelnökséggel és még két jól fizető állással az országgyűlésben. A várhegyen sok állami intézmény és kevés lakos zsúfolódott össze. 797-en szavaztak. A Fidesz jelöltje 423 voksot kapott (53 százalékot), a Momentumé 363-at (45 százalékot), egy független jelölt pedig 11 szavazatot (1,38 százalékot). A különbség mindössze hatvan, és ha Bauer Tamás álláspontja a megírás utáni percekben jelenik meg olvasott, jól megírt és értelmiségiek körében hatásos blogjában, akár még nagyobb is lehetett volna.    

Elismerésre méltó a közgazdász-publicista visszafogottsága, taktikai érzéke, ha úgy tetszik: kései megnyilatkozása. Most kezdem kapiskálni, miért távolodott el a jelenlegi pártjától. Tagja maradt ugyan, de az írásaiból érzékelhető, a tegnapiból pedig ki is bontakozik, hogy nem föltétlenül híve a Demokratikus Koalíció kiválásának az ellenzéki pártok együttműködéséből.

Most már „csak” az a kérdés, vajon Gelencsér Ferenc és a Momentum miért nem mérte föl, hogy felsőbb szintre lépése az ellenzéki többség megszűnését eredményezheti az I. kerületi önkormányzat képviselőtestületében. És persze az időközi választás előtt megjelent kitartásos bejegyzés sem csinált kedvet a momentumos jelöltek támogatásához.

Tíz mondat Gelencsér Ferencről

Fiatalember, maga ellógta a történelemórákat. Ez a nyilasok jelszava. (Fábri Péter költő, Facebook.com, 2022. szeptember 7.)

Vállalhatatlan. (Ujhelyi István szocialista politikus, M1, 2022. szeptember 8.)

Intellektuálisan nem áll azon a színvonalon, ahol egy pártelnöknek kellene. (Hídvéghi Balázs Fidesz-politikus, M1, 2022. szeptember 8.)

Egy pártelnöknek tudnia kell, hogy vannak szavak, amelyek foglaltak. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2022. szeptember 8.)

Ennek semmi köze a nyilasokhoz. Ő csak további kitartást kér. Mi mást tehetne egy kitartott? (Menyhért Jenő kommentelő, Facebook.com, 2022. szeptember 8.)

Gelencsér Ferencnek se magyaráznia kellett volna a magyarázhatatlant, hanem beismernie a tájékozatlanságot. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. szeptember 10.)

Súlyosan elhibázott szóhasználat, de nem ilyen egyszavas bejegyzésekről kellene vitatkozni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Válaszonline.hu, 2022. szeptember 12.)

Nem vele csináltatnám meg a szúnyoghálónkat, de simán vennék tőle használt autót. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2022. szeptember 12.)

Önmagában, kontextus nélkül valóban nem szerencsés egy ilyen kiírás. (Soproni Tamás Momentum-politikus, Magyar Hang, 2022. szeptember 16.)

Nem hiszem, hogy aki jónak tartja a kitartás szót a maga politikai üzeneteként kiírni a Facebookra, az lehet egy demokratikus magyarországi párt elnöke, parlamenti frakcióvezetője, sőt egyáltalán országgyűlési képviselő. Ha érti, hogy mit jelent a „kitartás” szó, azért, ha meg nem érti, akkor azért. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 19.)