Médianapló

Médianapló - Moldova vagy Nagy Imre?

2022. június 18. 10:00 - Zöldi László

Micsoda kérdés! Hát persze, hogy Nagy Imre, a mártír miniszterelnök. Moldova György is nagy veszteség, de ő „csak” író volt, ráadásul ágyban, párnák közt halt meg 89 éves korában. Arról nem is szólva, hogy a szerző jobban tette volna, ha a címet nem az íróval, hanem a hajdani miniszterelnökkel kezdi. Ha az olvasók körülbelül ezt gondolták, akkor jó nyomon jártak. Van azonban mentségem a címadásban föllelhető sorrendre.

Mindkét közéleti személyiségtől, illetve -ről föltettem mondatokat a közösségi üzenőfalra. Moldovától tízet, Nagy Imréről szintén annyit. Az író mondatait a Blog.hu kimutatása szerint 24308-an olvasták, az egykori miniszterelnökről írottakat-mondottakat 207-en. Érteni vélem, hogy a nemrégiben elhunyt író életműve miért foglalkoztatja sokkal inkább a közvéleményt, mint az 1958. június 16-án, tehát 64 éve kivégzett miniszterelnök életműve. Az érdeklődés aránytalansága mégis tűnődésre késztet.

Moldova György száznál több könyve 14 millió példányban jelent meg, és ahogy egyik értékelője, Láng Zsuzsa megjegyezte az idősebb korosztályról, rólunk: „Moldovája mindenkinek volt otthon.” (Jelen.media.hu, 2022. június 12.) Nagy Imrének idén nem volt kerek évfordulója, mindazonáltal elgondolkozhattunk volna a sorsán. A nyilvánosság fórumain alig jelent meg róla valami, egy-két langyos protokoll-szöveg. Mert igaz ugyan, hogy a miniszterelnök a nyilvánosság első számú kedvezményezettje, bukás esetén azonban ő viszi el a balhét. Nem is mindig élte túl a felelősségre vonást.

Olyan országban élünk, amelyben 1849 ősze óta hat miniszterelnököt végeztek ki. Batthyány Lajost, Imrédy Bélát, Bárdosssy Lászlót, Sztójay Dömét, Szálasi Ferencet és Nagy Imrét. Tisza István merényletnek esett áldozatul, Teleki Pál pedig önkezével vetett véget az életének. 173 év alatt nyolc magyar miniszterelnök halt meg erőszakos körülmények közepette. Ilyen múltú országban örülhetünk annak, hogy vannak politikusaink, akik a leszavazásuk, leváltásuk, megbuktatásuk, megpuccsolásuk után békésen élhetnek közöttünk. Néha még a véleményüket is megkérdezik az újságírók, mint például manapság Németh Miklósét, Medgyessy Péterét, Gyurcsány Ferencét vagy Bajnai Gordonét.

Sokan elégedetlenek a rendszerváltással, nem is ok nélkül. De azt igazán a javára írhatnánk, hogy legalább életben hagyja a miniszterelnökeit.

 

Tíz mondat a miniszterelnökségről

 

Én lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. (Antall József történész, Magyar Nemzet, 1990. június 6.

Egyetlen normális ember sem vágyik miniszterelnökségre. Az más dolog, hogy milyen helyzet alakul ki. (Horn Gyula szocialista politikus, Össztűz, 1993. június 17.)

Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink (megölték, meghalt, megőrült egyikük-másikuk), nem túl vonzó a feladatkör. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Új Hírnök, 1997. november 22.)

A miniszterelnök olyan, mint a dodzsemvezető: mindenkinek nekimegy, aki időben nem tér ki. (Burány Sándor szocialista politikus, Budapesti Lap, 1999/október)

Nem a szocialisták miniszterelnöke vagyok, hanem az országé. (Medgyessy Péter közgazdász, volt pénzügyminiszter, Vas Népe, 2002. szeptember 21.)

Nagy valószínűséggel nem leszek miniszterelnök a politikailag és emberileg elképzelhető jövőben. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2010. október 10.)

Önjelöltekből nem szokott miniszterelnök lenni. (Bajnai Gordon E14-politikus, volt miniszterelnök, InfoRádió, 2013. április 10.)

A mi szakmánkban ez a csúcs. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2017. július 11.)

Miniszterelnök-jelöltünk az én kutyám lesz. (Kovács Gergely, a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Hír TV, 2017. október 3.)

Nem szeretnék úgy miniszterelnök lenni, hogy egy korrupt kormányt kellene irányítanom. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Index.hu, 2020. október 27.)

süti beállítások módosítása