Médianapló

Médianapló - Mi rejlik Szakcsi Lakatos 12 másodperces pötyögtetése mögött?

2022. január 26. 10:04 - Zöldi László

Ma szerda van, és már alig beszélnek egy szombati produkcióról. Afféle mini botrány lett belőle, három napig tartott. A negyedik napon tűnődhetünk a tanulságon.

A Városligetben fölavatták a Magyar Zene Házát, az ünnepségen föllépett a józsefvárosi cigányzene koronázatlan királya is. De amit Szakcsi Lakatos Béla valójában előadott, arra senki sem emlékezett, vagy legalábbis nem beszélt róla. Majd’ mindenki arról morfondírozott a nyilvánosság fórumain, hogy a kitűnő művész felállt, meghajolt, köszönte a tapsot, és elindult, lefelé a pódiumról. Néhány lépés után azonban meggondolta magát, visszafordult, és anélkül, hogy leült volna a zongorához, csak úgy, állva pötyögtette a Piros volt a paradicsom kezdő motívumsorát. A válogatott (kormánypárti) közönség harsány nevetéssel fogadta a rögtönzést. Érteni vélte az utalást.  

Az egész jelenet 24 másodpercig tartott, és a 12 másodpercnyi rögtönzés bejárta a közösségi médiát. Boldog-boldogtalan kommentelte, jobbról és balról. Az ösztön-kiélésnek is nevezhető zsigeri megnyilvánulásoknak nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget, mindazonáltal Szakcsi Lakatos véleménye érdekelt. Segítségemre sietett szűkebb pátriája, a Józsefváros önkormányzati lapja. Hétfőn jelent meg benne interjú az amúgy is híres, de most különösen nagy hírre vergődött közreműködővel. Aki elmondta, hogy őt egy házavató ünnepségre hívták, és csak utólag tudta meg, hogy január 22-e egyúttal a Magyar Kultúra Napja is volt.

Így folytatta: „Nem azért játszottam be, mert ez a Fidesz kampánydala. Ha így akartam volna tenni, akkor csináltam volna a dalból egy nagy zongora-parafrázist.” Azt is hozzáfűzte, hogy a viccnek szánt pötyögtetést többször megcsinálta már, „jazzbe is átírtuk a Babossal” (a nemrégiben elhunyt gitárművészre utalt). Zavarta ugyan, hogy a zeneházi rögtönzést a miniszterelnök is föltette a fészbukos üzenőfalára, de ha már a választási kampány része lett, akkor íme, a lényeg: „Én már 79 éves vagyok, nemsokára meghalok, miért nem lehet az, hogy én jobban húzok a Fideszhez?” Méltányolom az őszinteségét.

Az interjút készítő újságírónak, Bújdosó Jánosnak pedig köszönettel tartozunk a gyorsaságért. Bár megjegyzem, hogy az idézett következtetés első és második része megállapítás. Vagyis az összetett mondat kijelentő, a miérttel kezdődő tagmondat után tehát pontot kellett volna tenni, nem kérdőjelet. Már csak azért is, mert a rögtönző botrányhős álláspontja nem kérdéses. 

 

Tíz mondat a művészetről

 

A művészet ma inkább kedélybetegség, amit a pénztelenség csak tovább ront. (Székhelyi József színész, Dunaújvárosi Hírlap, 1996. július 13.)

A művészet az elnyomott lényegességből a szabad lényegtelenség állapotába került. (Poszler György esztéta, Pécsi Campus, 1997. december 3.)

Minden művészet az egyensúly körül forog. (Orbán Viktor miniszterelnök. Magyar Televízió, 2012. május 30.)

Elegem van a Julianus barátokból, a Wass Albert-filmekből. Elegem van a fércművekből. Művészetet szeretnék látni. (Szörényi Levente zeneszerző, Heti Válasz, 2012. december 13.)

Arra való a művészet, hogy kibillentsen a kényelmi állapotból. (DrMáriás társadalomsebész és képzőművész, Origo.hu, 2015. február 17.)

A mai művészetben már több az ideológia, mint az esztétika. (Hanthy Kinga újságíró, Magyar Nemzet, 2019. július 20.)

A tudásból lesz művészet és hatalom. (Orbán János Dénes költő, Magyar Rádió, 2020. január 1.)

Ha a művészet pártos, akkor az propaganda. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, atv.hu, 2020. augusztus 2.)

A művészet, hogy megvéded, amit gondolsz. (Fekete Ádám rendező, Magyar Narancs, 2020. október 8.)

Ennek a rendszernek a művészet a legnagyobb ellensége. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2020. október 25.)

süti beállítások módosítása