Buják Attila nem tartozik a mellkast döngető újságírók közé. Írásai alapján úgy képzelem, hogy elüldögél a fehér asztalnál, hallgatja a többieket. Vannak azonban pillanatok, amikor egy-egy velős mondatával, ironikus megjegyzésével kimozdítja holtpontjáról a beszélgetést.

A 168 Óra mai szerkesztőségében ő az utolsó mohikán, aki a Mester Ákos-Bölcs István nevéhez fűződő korszakból a beszélgetős (olvasmányos), az irodalmi (literátus), az interjúalanyban embert is látó újságírást képviseli. Képes megteremteni az egyensúlyt, amelyet egyik XX. századi elődje, Bertha Bulcsu így fogalmazott meg: „Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy.” (Napló, 1993. december.18.)

Buják kolléga érzi a kényes egyensúlyt, de a jelek arra utalnak, hogy még ő se mentes hivatásunk elkeserítő sajátosságától. Olyan szakmát művelünk, amelynek gyakorlása közben minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. A 168 Óra legfrissebb, tegnapi számában Lendvai Ildikóval, az MSZP volt elnökével beszélgetett a maga beleérző, mégis távolságtartó módján. A portrét pedig így harangozta be: „A 2010-es választások után döntött a visszavonulás mellett.” E kijelentéssel még nincs baj, elvégre 2010 után volt 2014, sőt 2018 is. Az interjút készítő újságíró bármire gondolhatott. Ám az egyik kérdést így kezdte: „Tizenegy éve, amikor búcsúzott…”

Itt már konkretizálta azt, aminek jobb lett volna utánanéznie. Mert a veterán politikus 2013 végén jelentette be a visszavonulási szándékát, és a következő évi választáson már nem is indult. Ama bizonyos 11 év tehát, amióta átigazolt a közírók táborába, 7 évre korlátozódik. Ezt önkritikus felhanggal említem, néhány hete ugyanis, az október 14-i számban Buják Attila jellemezte a legérzékletesebben Karácsony Gergely lemondását a miniszterelnök-jelöltségről. Igen ám, csakhogy a Párbeszéd-politikusról ezt találta írni: „Indulását nyírségi szülőfalujában, Nyírtasson és anyaegyetemének campusa előtt, Debrecenben jelentette be.”

A budapesti főpolgármester Fehérgyarmaton született, és Nyírtasst a gyermekkora színhelyének nevezi. Ráadásul Debrecenben tanult ugyan, de nem az egyetemen, hanem az egyik középiskolában. Ha a kitűnő pályatárs iránti tapintatból október közepén nem hallgatom el azt a fránya tévedést, akkor most talán Buják kolléga Lendvai Ildikót sem vonultatja vissza 2010-ben.

Tíz tűpontos mondat Buják Attilától

/Lezsák Sándorról/ A titokzatos tanyasi Savonarola. (Kurír, 1993. június 4.)

/Antall Józsefről/ Gyakran tartott interjúnak álcázott történelemórákat. (168 Óra, 1996. április 9.)

/Orbán Viktorról/ Akkor is érdekes politikus, ha már nem miniszterelnök. (168 Óra, 2003. január 2.)

/Boross Péterről/ Arc volt a sok gumiarc között. (168 Óra, 2009. január 22.)

/Schmitt Pálról/ Mindenütt ott van, és nincs jelen sehol. (168 Óra, 2010. június 24.)

/Kövér Lászlóról/ Egy óriáspárt belső ellenőre. (168 Óra, 2010. július 29.)

/Sólyom Lászlóról/ Álmában lila talárt visel. (168 Óra, 2010. augusztus 5.)

A magyar sport három pilléren nyugszik: a víváson, a kajak-kenun és Katinkán. (168 Óra, 2016. augusztus 18.)

Kádár Sztálinnál kezdte az ipart, Gorbacsovnál végezte. (168 Óra, 2020. április 9.)

Orbán örökké harcolni akar, az ellenzék túlélni. (168 Óra, 2021. április 29.)