A Magyar Újságírók Országos Szövetségének új elnöke van, és Kocsi Ilona havonta egyszer kerekasztal-beszélgetést szervez. Tegnap például arról, hogy miért és miként szűntek meg az újságok. Eredetileg bejelentkeztem, hogy a 70 személyre szabott teremben hallgassam az érdekesnek ígérkező vitát. Csakhogy a vártnál nagyobb erővel támadt a vírus, ezért óvatosságból itthon maradtam, és a MÚOSZ honlapján kísértem figyelemmel a szakmai összejövetelt.
Hárman mondták el a tapasztalataikat. Bátorfy Attila egyetemi oktató, aki a VS.hu munkatársaként élte meg azt a fránya megszüntetést. Bódis András, a Válaszonline.hu kiadóhivatali vezetője a papír alapú Heti Válasz végnapjait ecsetelte. Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője pedig a hajdani Népszabadság vezető munkatársaként mesélte el a baloldali napilap „beszántását”. Az első fél óra azért hatott továbbgondolásra serkentőnek, mert különböző módon élték meg a kormányzati médiapolitika nyilvánosságtorzító hatását.
A legdrámaibb élménybeszámolót Pető Péter adta közre, az Orbán-kormány ugyanis nem lacafacázott a Népszabadsággal. Statáriális módon végeztette ki. Bódis András viszont egy konzervatív szellemiségű hetilap lassú kivéreztetéséről beszélt. Bátorfy Attila volt közülük az egyedüli, aki úgy részletezte a VS.hu elmúlását, hogy kamatoztatta oktatói tapasztalatait is. A hírportál végelgyengülését ama folyamatban helyezte el, amelyet a legújabb kori magyar sajtó bekebelezésének nevezhetünk.
A második félóra azért sikerült gyöngébbre, úgy közepesre, mert az inkább egymást kiegészítő, mint egymással vitatkozó előadók a visszatekintésben nem jutottak tovább 2010-nél. Holott a hatalmon lévők nyilvánosságtorzító hatása korábban is érvényesült, ha nem is olyan tökéllyel, mint az Orbán-kormányok országlása idején. A 73. percben érkezett el a pillanat, amidőn a moderátorságra vállalkozó MÚOSZ-elnök felkérte a teremben tartózkodó kilencfőnyi közönséget, hogy kérdezzen.
A mikrofonhoz lépett Enyedi Nagy Mihály. Első kérdése az volt, hogy 28 éves korában életformát váltott. A második az, hogy 1992-ben túrabakancsot vásárolt, amelyet ma is hord, mindössze meg kellett talpaltatni. A harmadik kérdését nem vártam meg. Lezártam a honlapot, átültem a tévé elé, és belenéztem egy sportközvetítésbe. A kézilabdás lányok stílusérzékére vall, hogy nem túrabakancsban szántották fel a műanyag pályát.
Tíz mondat a nyilvánosságról
A magyar ember nem bőbeszédű, kivéve, amikor nyilvánosság elé lép. 8John Lukács amerikai magyar történész, Népszabadság, 1994. június 11.)
/A 125 éves székesfehérvári sajtóról/ Gratulálok a Fejér Megyei Hírlapnak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)
A nyilvánosság nem a hatalom kegye, hanem a polgári lét természetes velejárója. (Mester Ákos újságíró, 168 Óra, 2004. január 15.)
/Az őszödi beszédről/ Én most azért járok politikai kanosszát, mert mást mondtam a frakciónak és mást a nyilvánosságnak. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Magyar Televízió, 2006. október 6.)
A Nemzeti Együttműködés Rendszere hozzávetőlegesen annyira kedveli a nyilvánosságot, mint az átlagos adócsaló. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2012. augusztus 30.)
A kormány számára a nyilvánosságban csak lakájok vagy ellenségek vannak. (Pallagi Ferenc újságíró, Bors Online, 2014. június 4.)
Kormányzati befolyás alá került szinte a teljes nyilvánosság. A maradék pedig elbulvárosodott. (Kéri László politológus, FüHü.hu, 2018. augusztus 26.)
A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)
A fejlemények világosan mutatják, hogy a nyilvánosság fölött átveszi a teljhatalmat Orbán Viktor és csapata. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, HírKlikk.hu, 2020. július 22.)
Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)
