Ez ötlött fel, miközben tegnap a szekszárdi újság online változatában olvastam a legutóbbi írását. Aztán kiderült, hogy a KESMA nevű, kormány közeli alapítványhoz tartozó napilap nem hívta meg a munkatársának. Azt az okfejtését közölte, melyet a Mandiner.hu vett át a fészbukos üzenőfaláról. Vajon a megyei napilap miért adta közre a lendületes eszmefuttatást?
Az úgy kezdődött, hogy Demeter Szilárd kormánypárti publicista cikket írt a Mandiner.hu-ba. Húsz sorban szólta le a művészeket, akik a nevüket, arcukat és hangjukat adták az Élni hívlak című ellenzéki kampánydalhoz. Úgy foglalnám össze a mondandóját, hogy a „kommunistába oltott liberálisok” szövetkeznek a „zsebnácikkal”. Majd azt fejtegette, hogy a vesztükre törleszkednek, mert ha esetleg bekövetkezik a kormányváltás, akkor sem ők kapják a díjat és a lóvét, hanem az ifjú törleszkedők.
Az egészet el lehetett volna intézni azzal, hogy Bródy János, Csákányi Eszter, Cserhalmi György, Kulka János és Pogány Judit megkapták már a legmagasabb művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat. Farkasházy azonban más utat választott. Felsorolta, hogy a legutóbbi évtizedekben milyen munkát végeztek. Emlékei között akadnak korjellemzők is. Igen ám, de a Tolnai Népújság úgy adta közre az ellenzéki publicista fészbukos bejegyzését, hogy nem az eredeti címmel jelentette meg, hanem a cikk első sorával: „Ide figyelj, te pénzosztogató senki!”
Az nálam még belefér a megszokottnál személyeskedőbb kampány-üzemmódba, ha egy publicista a másik publicistát „Korunk Illetékes bajtársának” véli. Az is, ha a kurzustörténész asszony nevét átalakítva „Schmidt Máriónak” titulálja Demeter Szilárdot. A letegezés azonban már zavar. Még akkor is, ha a csendőrpertuzást a kormánypárti publicisták kezdték. A megalázás nyelvi eszközét nem kéne átvenni tőlük. Kérdés persze az is, vajon a Tolnai Népújság az elhatárolódás vagy az elrettentés szándékával vette-é át Farkasházy Tivadar írását?
Azon se lepődnék meg, ha esetleg az is szerepet játszott a harmadközlésben, hogy Demeter Szilárd, A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója most is kimondta azt, amit az Orbán-rendszer vezetői gondolnak, de nem akarják az orrunkra kötni. Lapjaik mások szavaival nem először határolódnának el a túl őszinte megmondó-embertől. A körülmények azonban inkább az elrettentés szándékát sejtetik. Azt, hogy a vidéki Magyarország is megértse: lám, az ellenzéki publicisztika is képes megalázni a kormánypárti véleményformálókat.
Tíz mondat Farkasházy Tivadartól
Csak az a humor érdekes, amiből baja lehet az embernek. (Magyar Hírlap, 2002. február 1.)
Bajnai Gordon nem mondta meg, hogy nettó vagy bruttó kéri-e a havi egy forintot. (Népszava, 2009. április 4.)
A KDNP kedves középkori, pardon középkorú társaság. (Hócipő, 2011. június 15.)
Orbán az egyetlen focista a világon, aki vízen is tud járni. (Népszava, 2013. május 11.)
Hogy eszik levest a Kövér? (RTL II., 2013. november 10.)
Ha Rogánt tovább támadják, Orbán meghosszabbítja Vlagyivosztokig. (ATV, 2016. november 30.)
Én ingyen vagyok ellenzéki. (Hír TV, 2017. augusztus 3.)
A választó Németh Szilárdhoz butul. (Népszava, 2017. augusztus 12.)
Nem lehetne elérni, hogy senki se lehessen ellenzéki két ciklusnál tovább? (Népszava, 2018. január 13.)
Orbánt tízéves mondataival szokták szembesíteni, Cecíliát tíznapossal is lehet. (Újnépszabadság.com, 2020. május 15.)
