Médianapló

Médianapló - Kampány idején van-e különbség a politikus és az újságíró között?

2021. szeptember 09. 11:44 - Zöldi László

Megkaptam álneves kommentelőtől, nevét vállaló kollégától, sőt egy baráttól is, hogy visszafoghatnám magam. Mintha túl sokat írnék az ellenzék csetléséről-botlásáról. Ilyenkor felötlik Bodor Pál egyik mondata. A közíró így fogalmazott: „Szeretni egy közösséget kívülről is lehet - ostorozni csak belülről.” (Klubháló.hu, 2009.07.17.) Talán még nem jutottam el az ostorozásig, azt azonban elismerem, hogy elégedetlen vagyok az ellenzéki pártok kommunikációjával.

Például azzal, hogy ellenzéki politikusok olyan helyzetbe hozzák magukat, amelyből nehéz kikecmeregni. Gy. Németh Erzsébet gyakran ül be az ATV stúdiójába. A budapesti főpolgármester-helyettesről nem nagyon írhatom, hogy kifejti az álláspontját. Megrekedt ott, hogy amikor csak teheti, Dobrev Klárát emlegeti és idézi. Nem rónám föl a DK egyik politikusának, hogy lépten-nyomon szóba hozza a DK miniszterelnök-jelöltjét, ha nem volna hivatali főnöke, a főpolgármester Karácsony Gergely az MSZP, a Párbeszéd és az LMP miniszterelnök-jelöltje. Semmi pénzért nem lennék politikus, kampány-üzemmódban ugyanis kötelező volna ismételgetni a jelöltünk jelmondatait.

A pártemberektől elvárható, hogy addig rágják a választópolgárok fülét, amíg a tudatukba nem vésődik, hogy mit akar a lehetséges kormányfő. Az újságíró viszont abban különbözik a politikustól, hogy a publicisztikájából kirajzolódik ugyan a világnézete, de büszkébb, kényesebb, önérzetesebb, rátartibb annál, hogy beérje a kampány-jelmondatokkal. Szomorúan látom, hallom, hogy Murányi András, a Párbeszéd kommunikációs igazgatója a nyilvánosság fórumain Karácsony Gergely megnevezésére és a szintén ellenzéki miniszterelnök-jelölt idézgetésére kárhoztatja magát. Vajon az előválasztási kampányban űzött politikai marketing illik-e a Népszabadság utolsó főszerkesztőjéhez?

Elég jól ismertem a szakmailag elismert lap főszerkesztőit és főszerkesztő-helyetteseit, például Eötvös Pált, Hámori Balázst, Horváth Gábort, Hovanyecz Lászlót, Karcagi Lászlót, Kereszty Andrást, Nagy N. Pétert, Sztrapák Ferencet, Tamás Ervint, Vörös T. Károlyt és Zalai Istvánt. Ha abba kellett hagyniuk a szerkesztést, akkor is a saját véleményükkel vétették észre magukat. Ha pedig már nem hangoztathatták az álláspontjukat, nem adhattak értéket a világnézetükhöz, inkább elmentek tanítani vagy kertet-szőlőt művelni, mintsem hogy politikusok jelszavait ismételgessék, és kampány jelmondatokat sulykoljanak.

komment
süti beállítások módosítása