Médianapló

Médianapló - A politika társas vagy társasági műfaj-e?

2021. augusztus 24. 10:13 - Zöldi László

Az egyik olvasó elégedetlen a tegnapi okfejtéssel. Szerinte a miniszterelnök Oscar Wilde-től „kölcsönzött” szállóigéje kimeríti a plágium fogalmát. Oly régen foglalkozom szállóigékkel, hogy kerülöm a mondatkölcsönzés latin kifejezését. Ha utánajárunk egy szellemes és ütős mondatnak, akár két és fél évezredet is mehetünk vissza az időben.

Az ókori görög kultúrában vagy a rómaiban kimondta valaki, majd az aforizma eljutott a középkori kolostorokba, innen terjedt tovább a francia szalonokba, ahonnan német közvetítéssel kötött ki nálunk. Ekkor jött Molnár Ferenc. A New York kávéház „mélyvizében” belehallgatott a beszélgetésekbe, és ha jó mondatot hallott, följegyezte a kaucsuk ing-kézelőjére. Ezzel búcsúzott az asztaltársaságtól: „Mától kezdve én mondtam.” Magánemberként nem villogott vele, hanem beleírta a színdarabjába. Még a komornyikot is egyénítette vele, hogy az egymondatos epizodista is tapsot kaphasson.

Csínján bánnék az elsőséggel. A szállóige szájról szájra terjed, elvesznek belőle, hozzá is tesznek, és a kikristályosodott mondatot a legismertebb használója veszi a nevére. Attól kezdte ő mondta. Például a 168 Óra legutóbbi számában Buják Attila a szombathelyi előválasztással foglalkozott. Miközben a DK-s Czeglédy Csaba és az LMP-s Ungár Péter küzdelmét érzékeltette az ellenzéki képviselő-jelöltségért, tollából kicsúszott e mondat: „A politika társasági műfaj.” Ha beírom a keresőbe, a monitoron feltűnik Medgyessy Péter kijelentése 2008-ból: „A politika társas műfaj.”

Plagizált a kitűnő politikai szakíró? Még akkor sem, ha esetleg fölsejlett neki, hogy a volt miniszterelnök valaha mondott ilyesmit. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy korántsem Medgyessy Péter volt az első, aki társas műfajnak nevezte a politikát. Találnánk politikust, aki aki néhány száz éve már tűnődött azon, hogy magányos emberek ritkán formálják a politikát. A bejegyzés utáni összeállításban azért idézem az akkor még csak miniszterelnöknek készülő Medgyessy Péter másik mondatát is, mert kibontakozik belőle, hogy miként értelmezi a későbbi, immár lecsupaszított bon mot-ját.

A második érvem az, hogy Medgyessy társas műfajról értekezett, Buják pedig társaságiról. A kettő nem ugyanaz. A politikusé a pártban folytatott tevékenységre vonatkozik, az újságíróé inkább a tágabb értelemben közéletnek nevezett politikára. Például a kávéházi asztaltársaságokra, uram bocsá’: a szombathelyi talponállókban iszogatók beszélgetéseire is.            

 

Tíz mondat a politika műfajáról

 

A politika kifejezetten az a műfaj, ahol nem lehet hazudni. (Fodor Gábor Fidesz-politikus, Zalai Hírlap, 1993. április 7.)

A politika nem a szeretet műfaja. Szeretni az embereket kell, a politikai társakkal meg együtt kell dolgozni. (Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter, Tolnai Népújság, 2001. április 13.)

A politika kegyetlen műfaj. Egy rossz mondat se marad büntetlenül. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2006. április 21.)

A politika társas műfaj. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2008. április 6.)

A politika nem a memória műfaja. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2010. január 28.)

A politika nem spekulatív, hanem tapasztalati műfaj. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2014. július 26.)

Az álmodozás a politikától távoli és nem veszélytelen műfaj. (Boross Péter volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2017. szeptember 14.)

A politika orális műfaj, és ebben én vagyok a legjobb. (Kelemen Anna felnőttfilm-színésznő, Facebook.com, 2018. február 20.)

A politikát értelmiségi műfajnak tekintem, de kihalófélben vagyok. (Lázár János Fidesz-politikus. 444.hu, 2018. május 16.)

A politika társasági műfaj. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021. augusztus 19.)

süti beállítások módosítása