Tegnapelőtt a digitális ismerősök közül többen is a segítségemre siettek. Nem tudták ugyan, hogy az „óva intjük Angliát” hol jelent meg először, a lelőhelyhez vezető utat azonban megmutatták. Figyelmembe ajánlották, hogy az Arcanum.hu július 24-én és 25-én előfizetés nélkül tette hozzáférhetővé a magyar sajtó digitalizált gyűjteményét. Ha ezt tudtam volna 24-én reggel, elhalasztottam volna a szállóige mibenlétéről indított és a Médianapló tanúsága szerint eredménytelen nyomozást.
Beírtam a keresőbe a gyakran idézett mondatot, és az „E helyről óva intjük Angliát”-ra két találat jött ki. Amidőn viszont a rövidített változatot írtam be, az „óva intjük Angliát”, akkor már 68. A magukra adó újságírók, politikusok és egyéb közéleti személyiségek úgy határolták el magukat „a hívságos magyar nagyzolás” mulatságos jelmondatától, hogy nem néztek utána az eredetének. Világhálós szörfölés közben jutottam el Zágon Istvánhoz. A két világháború közti pesti humor közismert képviselője a Magyarság című újság 1929. augusztus 31-i számába tárcát írt a diákéveiről.
Az iskolapad alatt olvasta a helyi újságot, és felröhögött. Az első oldalas szalagcím ugyanis tudtul adta, hogy „Ettől a beavatkozástól óva intjük Angliát”. Ezt is beírtam a keresőbe. Bár csak egy találat jött ki, de azt szintén Zágon István írta a Pesti Hírlap 1939. június 7-i számába. A két cikk alapján kirajzolódott Bácsváros képe és hangulata. Például egy „kis, karikalábú, vörös emberke”, a papírboltos, aki a nyomdát is működtette, és kiadta az ellenzéki újságot, sőt az utolsó betűig írta is.
Közel a nyolcvanhoz Zágon István arról tájékoztatott levélben egy vajdasági irodalomtörténészt, hogy nála Bácsváros azonos Zentával. A humorista 1893-ban született, októberi túlkorosként 1900-ban lett iskolás, 1906-tól pedig hat évet töltött a zentai gimnáziumban, ahol 1912-ben érettségizett. Azért emlékszik a nagy hírre vergődött mondatra, mert a felröhögést beírták az ellenőrzőjébe, ráadásul az amatőr külpolitikus jelentette meg az első versét is.
Szloboda János helytörténész1995-ben kis kötetet szentelt a zentai sajtónak. Felsorolta azokat, akik a XX. század első két évtizedében újságot írtak vagy adtak ki a bácskai kisvárosban, esetleg mindkettőt. Közöttük van az is, aki valószínűleg 1912-ben egy szállóigévé vált mondattal emlékeztette olvasóit, hogy Nagy Britannia rútul bánik a dél-afrikai búr telepesekkel. Most már „csak” az újságot kéne megtalálni.