Médianapló

Médianapló - "E helyről óva intjük Angliát" - egy szállóige margójára

2021. július 24. 10:49 - Zöldi László

A szalagcím úgy látott napvilágot, hogy kitört a világháború. Még nem elsőnek hívták, csak nagynak. Ahhoz ugyanis, hogy elsőnek nevezhessük, 1939-ben ki kellett törnie a másodiknak is. Az Egyesült Királyság 1914. augusztus 12-én üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchiának, vagyis az előtte lévő napokban üzent valaki a történelmi Magyarországról Angliának, nehogy belesodródjon a háborúba. Most már „csak” az a kérdés, vajon a fenyegető mellékízű szállóige hol és mikor jelent meg először.

Tegnapelőtt ezen vitatkozott két fészbukos kommentelő is. Nem voltak biztosak a dolgukban. Egyikük szerint a híres mondat a Borsodi Szemlében látott napvilágot, „ha jól rémlik” neki. A másik a Rákosi-korszakba teszi az időpontot, az ötvenes évek elejére, és egy „kis vidéki lapra” gyanakszik. Azért nem nevezem meg őket, mert aligha érdemelnek elmarasztalást. Ők csupán kommenteltek. Olvastak valamit, és azon melegében adtak hangot a feltételezésüknek anélkül, hogy utánanéztek volna a részleteknek. Nem baj, eggyel több ok, hogy tallózhassak a magyar nyelvű sajtóban.

A bejegyzés után olvasható összeállításból kiviláglik, hogy ahányan hivatkoztak a furcsa mondásra, annyi településnek tulajdonították a keletkezését. Leginkább a szűkebb pátriájuknak. Némi kritikával a provincializmus megnyilvánulásának vélték, miközben büszkeséggel töltötte el őket, hogy épp az ő kisvárosukat kapta szárnyára a hír. Szóba került Beszterce, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és négyszer is a Torontál Megyei Hírlap. Az első világháború idején mintegy 600 ezres vármegye a Bánság szerves része. Trianon után jutott belőle néhány falu Magyarországnak, a nagyobbik részét azonban Szerbia, a kisebbiket Románia kapta.

Ha az újság Nagybecskereken jelent meg, akkor nem is volt indokolatlan a szerző (szerkesztő, külpolitikai rovatvezető vagy csak egy összefüggéseket kereső történelemtanár) amúgy mulatságos megnyilvánulása. Egyelőre azonban nincs kétségbevonhatatlan bizonyíték. S mert az értelmezők túlnyomórészt a jelenlegi országhatárokon kívülről fogalmazták meg az álláspontjukat, egyértelműen jelzik a korabeli aggályt: Magyarország esetleges megkurtítását. Még akkor is, ha Anglia (az Egyesült Királyság) belépett ugyan az első világháborúba, bár nem ő döntötte el az erőviszonyokat, hanem később az Egyesült Államok hadiipara. Ennek kisszerű, mégis hátborzongató emléke a nagy hírre vergődött szállóige.

 

Tíz mondat az „e helyről óva intjük”-ről

 

Soha nem ellenőriztem, hogy a történelmi jelentőségű cím melyik vajdasági sajtószervben jelent meg. Egyesek szerint a Torontál megyei újságban. Akkortájt, az első világháború kezdetén Angliát figyelmeztette fennhangon a hazafiasságtól duzzadó kolléga. (Bódis Gábor szabadkai újságíró, Napló, 1990. szeptember 5.)

A több verzióban közszájon forgó anekdota szerint az első világháború kitörte után egy egészen kicsi magyar település hetilapja jelent meg nyitó oldalán ezzel a szalagcímmel. A szerkesztő felszólította az akkori világ legnagyobb hatalmát, hogy óvakodjon bekapcsolódni az egyre terebélyesedő háborúskodásba. (Sipos Géza kolozsvári dizájner, Transindex.ro, 2008. szeptember 15.)

Ismert adoma, hogy a XX. század elején a Beszterce és Vidéke nevezetű kis napilap állítólag „Óva intjük Angliát” címmel közölt vezércikket a tudatlan vidékiek szokásosan túlzott önbizalmával. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2013. január 24.)

Az Európai Parlamentben jelentős többséggel jóváhagyott Tavares-jelentésre adott Fidesz-válasz kínos provincializmusa - mint közel száz éve az „e helyről óva intjük Angliát” falusi hírlapi fordulata - egyszerre mulatságos és kiábrándító. (Erőss Gábor Párbeszéd-politikus, Facebook.com, 2013. július 10.)

Óva intenénk a népet attól, hogy Brüsszelbe szaladgáljon, ha itt-ott lecsippentünk néhány reklámcéget vagy pár száz takarékszövetkezetet, esetleg gyarapításra átvesszük a nyugdíj-vagyont. (Endrődi Gábor ironikus közgazdász, Gakamus.hu, 2013. augusztus 21.)

„E helyről óva intjük Angliát” - írta volt a Torontál Megyei Hírlap túlbuzgó vezércikk-írója valamikor az első világháború előtt. (J. Garai Béla újvidéki újságíró, VajdaságMa.info, 2013. október 28.)

Az „Óva intjük Angliát” én már hallottam székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi keltezéssel is, ami jelzi: alighanem tényleg székelyföldi legendáról van szó. (Székedi Ferenc csíkszeredai újságíró, Maszol.ro, 2016. június 28.)

Egy jelentéktelen, az akkori Magyarország területén megjelenő vidéki lap vezércikkének lett volna a címe. (Jámbor Gyula aradi újságíró, Nyugati.Jelen.com, 2019. október 30.)

/Ungváry Krisztián történész/ Vitézül megismétli a Torontál Megyei Hírlap egykori, enyhén szólva kissé túlbuzgó cikkírójának esetét. (Domonkos László újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. június 23.)

/Földes László tanította a kolozsvári Bolyai-egyetemen/: „Ne merjetek olyasmit leírni, hogy „Óva intjük Amerikát!” (Holczhauser Vilmos Németországban élő erdélyi újságíró-politológus, ÚjHét.com, 2020. október 22.)

süti beállítások módosítása