Médianapló

Médianapló - Orbán miért krákog?

2021. június 11. 10:14 - Zöldi László

Tavaly március óta a miniszterelnök alig hagyott ki pénteket a Magyar Rádióban. A szolgálati mikrobusza szinte már magától talál az Operatív Törzs székhelyétől az óbudai Kunigunda utcába. S ha 7 óra 33 perckor megszólal Orbán Viktor, akkor krákogással kezdi.

Amikor először hallottam cirákolni, harákolni, hertyegni, kerregni, arra gondoltam, hogy azért köszörüli, sőt reszeli a torkát, mert megfázott. De azóta is krákog, és most már inkább lélektani beidegződésre gyanakszom. Mielőtt azonban ismertetném a művelődéstörténeti áttekintés eredményét, érdemes közölni, hogy a krák hangutánzó szó, és a varjak közismert kifejezésmódját tükrözi. A krákogás pedig azt jelenti, hogy valaki rekedtes hangon közöl valamit. Általában figyelmeztetésre, helytelenítésre való. De van más funkciója is.

A ma reggeli interjú 25 percig tartott, és Orbán Viktor 24-szer krákogott. A beszélgetés minden percére jutott egy torokhang, csakhogy az átlag eltakarja az interjú figyelemre méltó szerkezetét. Az ország első embere az elején és a végén rengeteget reszelte a torkát, ám a közepén akadt egy körülbelül tízperces rész, amikor zökkenőmentesen beszélt. Mintha megszabadult volna a káros beidegződéstől. A közepén ugyanis a járványkezelésről fogalmazta meg a tapasztalatait, és olyan sokszor számolt be róluk, hogy már nem kellett keresnie a szavakat. Elvégre tavaly március óta bejáratott szókapcsolatokkal, gondolatmenetekkel értelmezhette a helyzetet.

Az elején viszont a járvány és a migráció kapcsolatát emelte ki, és a kormányzati kommunikáció már-már feledésbe merült elemét, a menekültellenességet újra kellett tanulnia, hogy visszahozhassa a köztudatba. A végén pedig az ír focisták rasszizmus elleni térdepléséről magyarázta el, hogy a megadás gesztusa helyett mi, magyarok büszkék vagyunk, és ha kell, inkább állva halunk meg. Az alapgondolat itt is régi, sok okfejtéséből köszön vissza, de ahhoz, hogy napi szemponthoz igazíthassa, új szavakat kellett keresnie hozzá.

Aki szerepel a nyilvánosság fórumain, azért szembesül egy ellentmondással, mert óhatatlanul kihagyások lesznek a mondatfűzésében. Van, aki a szüneteket ö-ö-őzéssel tölti ki, és van, aki nyekeg, nyögdécsel. Miniszterelnökünk csillogtathatná angolos kultúráját, amelyben az „am” jelzi a szavak keresését, helyette azonban magyaros megoldást választott. Köszörülte a torkát, és mint egy 1794-ben gyűjtött közmondás sejteti: „A varjú is tud néha okosan krákogni.”            

süti beállítások módosítása