Ezt a címet szoktam adni, ha szállóige-gyanús gondolatokat válogatok a sajtóból. Három évtized alatt 420 oldalnyi gyűlt össze. Egy oldalra nyolc-kilenc idézet fér, vagyis úgy három és félezer van belőlük. Jellemzik a kor hangulatát, talán a rendszerváltás utáni közérzet is kirajzolódik. Azt azonban nem állítom, hogy mindegyiket emlegetik asztaltársaságokban. Ahhoz több kell. Az, hogy úgy is jelentsenek valamit, ha a bennük rejlő utalás elhalványodik, sőt elenyészik.

A szuperlektor munkáját sokáig öreg barátom, Bodor Pál végezte el. Ha összegyűlt néhány száz mondat, elküldtem neki, és ami átment a szűrőjén, azt már komolyabban vettem. Amióta meghalt, a szűrő szerepét a digitális ismerősök vették át. A Facebook például lehetővé teszi, hogy választható színű téglalapban, az átlagosnál nagyobb betűvel hívják föl magukra a figyelmet. Amelyik több lájkot kap, az jut tovább. Néhány hete azzal kísérletezem, hogy naponta kiválasztok egyetlen mondatot az adott napon születettek közül, az olvasók pedig szavaznak, és elfogadom az értékítéletüket. A bejegyzés utáni összeállításban található idézetek végén látható egy-egy szám, amely a digitális ismerősök véleményét tükrözi.

A legtöbbre értékelt tízből négyben olvasható a politika, politikus kifejezés, ugyancsak négyben a magyar. A szerzők közül négyen írásból éltek-élnek, a többiek inkább szavakból. Akad köztük egy kakukkfióka is (Kelemen Anna), aki szellemesen és önérzetesen azonosítja filmezés közben gyakorolt tevékenységét a politikusok hasonlóképpen ősi mesterségével. Ami pedig a forráshelyeket illeti, minden második idézet a vidéki sajtóban látott napvilágot. Amíg ugyanis a kormányzat nem szelídítette meg a megyei napilapokat, az ismert fővárosi személyiségek a helyi sajtóban nyilatkozták ki magukból mindazt, amit nem mondhattak el a nyilvánosság országos fórumain, mert bajuk lett volna belőle a pártjukban vagy a munkahelyükön.

Azt viszont meg kéne magyarázni, mivel magyarázható a Kupa-idézet első helye. Egy friss utalással, amelyre a volt pénzügyminiszter másfél évtizede aligha gondolhatott. Novák Katalin, az Orbán-kormány tárca nélküli minisztere ablakpucolás közben fényképezkedett. A márkás kabátka és a kezében tartott gyerekpopsi-törlő nem igazán illett a háziasszonyi szerepköréhez. Az ellentmondást sokan vették észre, és csúfondáros véleményük Kupa úr politikusi tapasztalatához adódott. Ez eredményezte az ablakpucolásos hasonlat kiugró fogadtatását.

Tíz szállóige-gyanús mondat

A politika olyan, mint az ablakpucolás. A mocsok mindig a túloldalon van. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Index.hu, 2006. február 12.) 39 tetszés.

Én nem határon túli magyar vagyok, hanem határtalanul magyar. (Kányádi Sándor költő, Napló, 2009. február 21.) 30

Kicsi ország vagyunk, itt nagyon látszik, hogy valaki tehetséges-e. (Bodrogi Gyula színész, Mai Nap, 1995. február 18.) 25

Magyarországon a hírek nem igazak, de lehetségesek. (Darvasi László író, Délmagyarország, 2001. február 10.) 25

Vannak politikusok, akik hamarabb tudnak valamit megcáfolni, mint megérteni. (Antal László közgazdász, Új Kelet, 1996. február 17.) 16

A politika orális műfaj, és ebben én vagyok a legjobb. (Kelemen Anna celeb, Facebook.com, 2020. február 20.) 14

A magyarokat a széthúzás tartja össze. (Bánó Attila újságíró, Népszava, 1991. február 16.) 13

A miniszterelnök azért nem találja a hangot Brüsszellel, mert oda Moszkván keresztül érkezik. (Szél Bernadett LMP-politikus Orbán Viktorról, ATV, 2016. február 26.) 9

A politika nem nemesít, csak lefoglalja a társadalmat. (Csoóri Sándor költő, Fejér Megyei Hírlap, 2002. február 23.) 9

Demokráciában nem forradalom van, hanem választás. (Lengyel László politológus, Heves Megyei Hírlap, 2003. március 1.) 9