Médianapló

Médianapló - A digitális teremben miért szorultak háttérbe a politikusok?

2021. január 23. 10:59 - Zöldi László

„A Blog.hu a hazai bloggerközösség zászlóshajója” - írta egy kommentelő. Van benne valami. Ha 2005 és 2016 között 9858 bloggernek adott helyet, akkor az utóbbi négy évben akár tízezerre is kikerekedhetett a számunk. Amióta csatlakoztam hozzá, igénybe veszem a szolgáltatásait. Például azt, hogy naponta kínál számokkal az olvasottságról. A tanulságos adatok harminc napra visszamenőleg hozzáférhetőek. Ma reggel azért leptek meg, mert régen tanulmányoztam őket.

A Médianapló bejegyzései közül a legtöbben, csaknem 14 ezren azt olvasták el, amelyet Verebes István és a Heti hetes ellentmondásos kapcsolatáról írtam, és az Index közéleti rovatában látott napvilágot. Második helyen a Sas Józsefről írott nekrológszerűség található, csaknem tízezerrel. De javában olvassák az Index vegyes (tücsök és bogár) rovatában, akár meg is előzheti az elsőt. Lehetséges, hogy a hangsúlyok kezdenek áttevődni a politikáról a kultúrára? A két művész utáni élmezőnyben ugyanis helyet kapott Bródy János, Eperjes Károly és Tamás Gáspár Miklós. Ők is megelőzték a politikusokat.

Például azokat, akik ügyesen kezelik a nyilvánosság fórumait. Az oltakozókat pénzzel noszogató Fekete-Győr Andrást, az egész világgal harcoló Szijjártó Pétert és a Facebookkal viaskodó Varga Juditot. A futottak még kategóriában leledzenek a már nem élvonalbeli politikusok: Bauer Tamás, Szanyi Tibor, Szájer József és Szekeres Imre. És csak utánuk jön Orbán Viktor meg Gyurcsány Ferenc, ebben az olvasottsági sorrendben. Hm. Vajon mivel magyarázható a jelenség? Talán azzal, hogy otthonosabban mozgok a kulturális életben, mint a politikaiban? Az biztos, hogy szívesebben írok arról, amit jobban ismerek. Médiatanárként pedig leginkább az foglalkoztat a politikusokból, hogy milyen a szókincsük, miként fűzik mondattá a szavakat, egyszóval hogyan kommunikálnak a választópolgárokkal.

A sorrend azért lepett meg, mert régebben a politikusok pariban voltak a művészekkel, publicistákkal és egyéb véleményformálókkal. Most viszont a két nagyágyú immár lejárt lemez, idősebb pályatársaik a nyilvánosságból kiszorulóban vannak, bár a feltörekvő, harmincas politikusok iránt mutatkozik még némi érdeklődés. Az a benyomásom, hogy a jelenség mögött a karantén-lelkiállapot rejlik. A belső emigrációban mintha az idegeinkre menne, hogy választott vezetőink acsarkodnak, holott akár a járvány kezelésére is összpontosíthatnák az energiájukat.      

komment
süti beállítások módosítása