A neves történetíró mellszobrát ott avatták föl, ahol van egy kiszögellés. Vagy inkább beszögellés, ha Újlipótváros főutcája felől nézzük a magas házak árnyékéban megbúvó zöld szigetecskét. Az ivókút előtt egy múlt századból itt felejtett, dohánybarnára festett faházikó, amelyben hajdan újságokat árultak. A múlt héten láttam, hogy a szobor már a helyén van, de ponyvával takarták be, és fekete szigszalaggal tekerték körbe.

Miközben tegnap délelőtt hallgattam a kerületi polgármestert, megelevenedett előttem egy kép. A magas, egyenes tartású, kifogástalan öltözékű, „három lábon járó” (sétapálcára támaszkodó) öregúr a Pozsonyi 32-ből elindul az egészségügyi sétára. Ha Újpest felé halad, óhatatlanul elmegy a terecske előtt, talán még kortyol is az ivókút hűs vizéből. A mellszobor - Lelkes Márk alkotása - jó, emlékeztet Nemeskürty Istvánra, akiről 1989-ben megjelent egy könyvem. Most pedig felötlött egy mozzanat, amelyet elfelejtettem beleírni. Az olvasó tekintheti akár kései felismerésnek is.    

Ahogy majd’ mindenki emlegette, Nemeskürty Tanár Úr a múlt század nyolcvanas éveiben már túl volt három legjelentősebb könyvén. A mohácsi vereséget, a világosi fegyverletételt és a doni katasztrófát járta körül. Trilógiája nagy visszhangot keltett, bár a nyolcvanas évek elején már ama történészek is megbékéltek vele, akik elől elírta a témájukat. Ekkor írt forgatókönyvet Bessenyei Ferencnek. Talán leghősibb alkatú színészünk már megjelenítette a Magyar Televízió képernyőjén Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt és Görgey Artúrt. 1981-ben a hozzájuk képest ismeretlen Alapy Gáspár szerepe várt rá.

A komáromi polgármesteré, aki ezt vallotta: „Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom.” Esküjét komolyan is vette. 1944 tavaszán nyilvánosan tiltakozott a zsidók gettóba zárása, majd a bevagonírozása ellen. Benyújtotta a lemondását. Amidőn pedig ősszel a nyilasok átvették a hatalmat, letartóztatták, és a dachaui koncentrációs táborban halt meg. Mindezt tudtam róla, arról azonban csak jóval később, a digitalizált Komárommegyei Hírlap olvasása közben szereztem tudomást, hogy 1934. november 21-én ravatalozták fel Nemeskürty Dezső vezérkari őrnagyot, és a temetésen Alapy Gáspár kormány-főtanácsos képviselte a hivatalos Magyarországot.

A béke szigete című tévéjáték írója tehát a család régi ismerősét örökítette meg. Kilenc és fél évesen ismerte meg, az apja sírjánál.