Készítek egy dokumentációt az Index sorsáról, és most jutottam vissza 2018-ig. Az országgyűlési választás után Simicska Lajos visszaadta Orbán Viktornak a nyilvánosság-portfólióját, benne a Hír TV-t is. Akik hozzá szerződtek, például Péterfi Juditot már eltávolították, vagy épp a felmondási idejüket töltötték, akadtak azonban olyan műsoraik, amelyeket még sugárzott az ismét kormánypárti tévé. Így mondhatta a Privátszféra május 3-i adásában Uj Péter, az Index alapító-főszerkesztője, aki akkor már a 444.hu-t szerkesztette: „Az  Index az a 444. Ami a helyén van, valami, nem érdekes.” Majd hozzáfűzte: „Az Index agonizál.”

A haldoklás elég régóta tart. A betegből csövek lógnak ki, a látogatók lábujjhegyen érkeznek, és ha a kórház kijáratánál újságírók várják őket, kifejezik együttérzésüket. Magányos pillanataikban mégis fel-felötlik, vajon mi és mennyi jut majd nekik, ha az intenzív osztályon agonizáló jobb létre szenderül. Egy médiakutató összegezte az Index olvasottsági adatait, és arra jutott, hogy júliusban a legmagasabb és a legalacsonyabb napi látogatottság közti különbséggel nőtt a versenytárs portálok iránti érdeklődés. Az eme bejegyzés utáni dokumentációból kiderül, hogy a szakmában miként vélekednek erről.

A véleményektől függetlenül az a benyomásom, hogy nem érdemes rosszindulatot feltételezni a lehetséges örökösökről. Szakmánk közelmúltjában volt például egy tragikus körülmények között bekövetkezett haláleset, amidőn szóba került, hogy az egymással is vetélkedő két baloldali újság, a Népszabadság és a Népszava közül az „örökös vesztes” örökölheti a táboron belüli kedvezményezett olvasóit. Nem volt mindegy, hogy az utolsó nap 37174-es példányszáma mögött rejlő körülbelül 130 ezer olvasó, valamint az online kiadás mintegy 75 ezer olvasója, vagyis a 200 ezer érdeklődő melyik ellenzéki redakcióhoz igazol át.

A feszültség akkor oldódott, amikor kiviláglott, hogy a megszüntetett szerkesztőségből csaknem húszan szerződnek a Népszavához. A nevük nyilván vonzotta a Népszabadság hajdani olvasóit. Az Index.hu versenytársai (a 444.hu, a 24.hu, a hvg.hu, az Azonnali.hu, az Átlátszó.hu és a HrKlikk.hu) talán túl korán parentálják el az intenzíven ápolt beteget, mindazonáltal indokolt eltűnődni az öröklés esélyeiről. Még az is elképzelhető, hogy épp azokkal az olvasókkal billennek át a nyereségesség tartományába, akik jobb híján igazolnak hozzájuk. A helyükben azonban a sírdombra helyezhető koszorúkat még nem vásárolnám meg.

Néhány mondat a versenytársaktól vagy a versenytársakról

Minden reggel azzal az ambícióval keltünk fel, hogy legyőzzük a piacvezető Indexet. (Pető Péter újságíró, a 24.hu főszerkesztője, 24.hu, 2020. július 24.)

Most a konkurencia röhög a markában. (Bodolai László, az Indexet működtető Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Facebook.com, 2020. július 25.)

Ha nem lesz Index, jobb eséllyel fognak eddigi olvasóik több forrásból tájékozódni. (Kardos Gábor publicista, Azonnali.hu, 2020. július 26.)

Az Index bedarálása és a másik három-négy portál helyzetbe hozása a balliberális oldalnak volt az érdeke. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, HVG, 2020. augusztus 1.)

A nemzeti oldal van már olyan erős, hogy az sem zavar bennünket, ha most osztódással szaporodnak. Hajrá indexesek! (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 1.)

 Nemcsak a 444, hanem a HVG vagy a 24.hu is fűtötte ezt a konfliktust egy kicsit, mert üzletileg ők jól járnak, ha az Index bedől, vagy hátrébb sodródik. (Bodoky Tamás újságíró, az Átlátszó.hu főszerkesztője, Reaktor podcast, 2020. augusztus 6.)