Médianapló

Médianapló - A kormányzati hirdetések mit keresnek a Népszavában?

2020. július 11. 10:56 - Zöldi László

Tegnap este rácsodálkoztam egy hírtévés vitaműsorra. Publi Café a címe, és a kormánypárti sajtóban meghonosodott kifejezések ritkán hangzanak el benne. Az ellenzéki politikusokkal szemben kultúremberek védelmezik a kormányt. A műsor egyik vendége volt Kiszelly Zoltán politológus, aki otthonosan mozog Nyugat-Európában, különösen német nyelvterületen. Volt egy eszmefuttatása, mely továbbgondolásra késztet. Azt állította az ellenzéki orgánumokról, hogy lemondtak a kormányzati reklámok közléséről. Kivételként a Népszavát említette.

Néhány napja terjedelmi okból nem tértem ki a patinás újság hirdetéspolitikájára, és azt ígértem az ezt kifogásoló olvasónak, hogy alkalomadtán visszatérek rá. Íme, itt az alkalom. Nem tudok arról, hogy az ellenzéki szerkesztőségek „lemondtak” volna a kormányzati reklámok közléséről. Azt viszont olvastam, hogy a Népszava főszerkesztője, Horváth Gábor interjút adott egy szaklapnak, és kifejtette, hogy szívesen közlik a kormányzati hirdetéseket, ő azonban megvétózhatja azokat, amelyek megítélése szerint nem férnek el a hatalom tevékenységét elemző, sőt bíráló újságban. Már nem ő a 147 éves napilap főszerkesztője. Lehetséges, hogy az utód nem örökölte a vétójogát?

Szegényes a felhozatal, hetek óta ugyanaz a kormányzati reklám jelenik meg. A sok portréval ellátott „A te országod, a te hangod”, amely szorgalmazza, hogy a Népszava olvasói válaszoljanak a nemzeti konzultáció kérdéseire. A mai számban a harmadik és a negyedik kérdés jelent meg, egy-egy oldalnyi terjedelemben. A kolumnányi hirdetés úgy egymilliót kóstál, a kiadóhivatal tehát naponta mintegy kétmillió forintnyi bevételt könyvelhet el. Sokkal többet aligha, mert mindössze egy-két apróhirdetés lát még napvilágot. Ama állami cégek ugyanis visszavonultak, például a Szerencsejáték Zrt és a Magyar Villamos Művek Zrt, amelyek semlegesebb tartalmú reklámokkal tartották életben az újságot.

Vajon érdemes-e közölni a képmutató nemzeti konzultációhoz kedvet csináló hirdetést naponta két újságoldalnyi terjedelemben? Nem venném magamnak a bátorságot, hogy ezt eldöntsem a kiadóhivatal helyett. Az a fránya kétmillió forint azonban legföljebb arra elég, hogy pótolja az immár egyetlen ellenzéki napilap napi veszteségét. A jóllakáshoz sok, az éhenhaláshoz kevés. A sors iróniája és a sajtótörténet fintora, hogy ezt a helyzetet már akkor is átélte a Népszava, mikor még Gyurcsányék kormányozták az országot.

 

Tíz mondat a Népszaváról

 

Amikor Gyurcsány Ferencet szembesítettem azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia, azt mondta, nem adok nektek lopott pénzt. (Andrassew Iván újságíró, Balpart.hu, 2012. szeptember 3.)

A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária szociológus, Index.hu, 2014. július 10.)

A Népszava nem fog leleplezni repkedő bulibárókat, férjjellegüket elvesztő bankelnököket. Nincs rá erő, ember, pénz, tudás. (Dési János újságíró, a Népszava volt főszerkesztő-helyettese, B1, 2016. október 15.)

Az MSZP örült, hogy a Népszava nem az ő gondjuk, de azért úgy akarták használni, mintha az övék lenne. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2016. október 22.)

Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)

Ha tartósan működtetni akarjuk, akkor ez üzleti vállalkozás. (Puch László szocialista politikus, a Népszava tulajdonosa, ATV, 2016. december 20.)

A Fidesz hirdetésekkel tartja lélegeztetőgépen a Népszavát. (Volner János Jobbik-politikus, ATV, 2017. június 19.)

Olykor van benne kormányzati hirdetés, ami javítja a kiadó mérlegét. (Horváth Gábor főszerkesztő, Népszava, 2018. január 29.)

Puch addig tartja életben a Népszavát, míg Orbán Viktornak tetszik. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, 2019. január 10.)

Miközben önök egyfolytában sajtószabadságról papolnak, az ország legnagyobb példányszámú baloldali napilapját egy nagyvállalkozó, ahogy önök mondják: oligarcha tulajdonolja és tartja el. (Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlésben Leisztinger Tamásról, Mérce.hu, 2019. november 18.)