Médianapló

Médianapló - Bródyék miért hitelesítették a könnyűzenei kormánybiztost?

2020. július 07. 10:39 - Zöldi László

A Népszava mai számában Pápai Gábor megrajzolta a csúcstalálkozót. Karikatúráján nem a középütt álló kormánybiztos hitelesítette Bródy Jánost és Szörényi Leventét, hanem a nehézsúlyú könnyzenészek hitelesítették az egyelőre könnyűsúlyú Demeter Szilárdot. Az elmarasztaló véleményeket Bródy a közösségi üzenőfalán így rázta le magáról: „Volt, amiben egyetértettünk a basszusgitáros kollégával, és volt, amiben nem.” Kiérzem az iróniát.

A vendéglátónak 25 milliárdnyi érve volt a beszélgetésre. Ha jut belőle nemzeti rockoperánk, az István, a király előadásaira, már érdemes volt találkozni a legjobb basszusgitárossal az írók között, vagy a legjobb íróval a basszusgitárosok között. Demeter Szilárd valószínűleg nem azt fogalmazta meg, miként lehetne földbe döngölni a fülbemászó zenével kacérkodó fiatalokat. Bár nincsenek illúzióim a hatalom természetéről, mégis szerencsésebb volna, ha várnánk az ítélkezéssel. Demeter „kolléga” megnyilvánulásaiban ugyanis találtam egy érdekes mozzanatot. Erdélyi előéletéről elmesélte, hogy kiket látott értéknek az itteni szépirodalomban. Amikor áttelepült, döbbenten fedezte föl, hogy a másik táborba tartoznak.

Nehéz megérteni, hogy egy erdélyi értelmiségi nem föltétlenül az önkényúrt látja Orbán Viktorban, hanem az anyaország első emberét, aki óvodákat építtet a magyar gyerekeknek, magyarlakta települések templomait újíttatja föl, és székelyföldi foci- meg jéghoki-akadémiákat támogat. Az a benyomásom, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a könnyűzene „társadalmasításával” megbízott káder politikailag már döntött az értékválasztásban. Azt azonban még nem döntötte el, hogy a kulturális intézmények építésében igénybe veszi-e a másik táborba soroltak, például Bródy János segítségét is.

Erdélyben minden elmagyarosodott svábot, zsidót és örményt magyarnak tekintenek a kultúraszervezők, mert szükségük van az értékgyarapításra. De ha ezek az emberek megunják a kisebbségi létet, és áttelepülnek ide, az új környezetük már nem a magyart látja bennük, hanem a svábot, a zsidót vagy az örményt. Van olyan Erdélyből érkezett lapmenedzser, aki azért csinálta a legjobb vidéki napilapot, mert nála mindenki labdába rúgott, aki számított a megye szellemi életében. Már nem ő a főszerkesztő, a vidéki sajtó „társadalmasításakor” rúgták ki. Messengeren szívesen küldöm el a nevét, ha Demeter Szilárd vele is megvitatná, miként lehetne jobbítani a magyarországi kultúrát.