A címet L. László Jánostól kölcsönöztem. A Nyomtassteis! újság alapítója immár a harmadik tanácskozást szervezte Budapesten - a fővároson túli nyilvánosságról. Az elsőn, 2019 februárjában 120-an vettek részt, a másodikon valamivel kevesebben, a tegnapi harmadikon pedig hatvan érdeklődőt számoltam össze. A hozzászólásokból továbbgondolásra serkentő ellentmondás rajzolódott ki.
János a szövetségeseket kereste, velük szeretne eljutni ezer faluba, ezzel kétmillió embert érhetne el. Az ellenzéki pártokat is meghívta, és eljött a fénymásolt hetilap jelentőségét felismerő Momentum öntudatos meg a nyilvánosságban helyét kereső MSZP tanácstalan sajtófőnöke. A DK-t Kálmán Olga képviselte, aki mintha lekezelte volna a témakört. Udvariasabban fogalmazva nem ismerte föl a jelentőségét. A Jobbik kimentette magát, a többi párt pedig a füle botját se mozgatta. Ahányan vannak, annyiféleképpen reagáltak tehát a fővároson túli nyilvánosságra.
Abban viszont egyik képviselőjük sem jeleskedett, hogy elmondta volna: ha egyszer majd pártja kormányozza az országot, mit akar kezdeni a nyilvánosság eszközrendszerével, a médiával. Vagy azért hallgattak erről, mert nincs elképzelésük róla, vagy nagyon is van, de nem kötötték az orrunkra. A helyi újságírók alapérzését Porcsin Zsolt a Debreciner.hu alapítója fogalmazta meg. Szerinte nem biztos, hogy tavaly október 13-án a helyi nyilvánosság egyetlen független fórumán múlt az ellenzék sikere, de nélküle nem lett volna hatalomváltás az ország egyharmadában. A többiek olyan helyről jöttek, ahol már ellenzéki többség van a képviselőtestületben. Arról számoltak be, hogy furcsa jutalmat kaptak.
Szerintük az általuk is hatalomba segített ellenzéki polgármester foggal-körömmel ragaszkodik az önkormányzati sajtóhoz, a "sajtójához", és távol tartja magát a független magánújságtól, magánportáltól. Ez a hangulat lengte át a tágas helyiséget. Az a benyomásom, hogy a nemcsak a kormánytól, hanem az ellenzéktől is független helyi médiumok később talán ráfanyalodnak az ellenzéki pártokra, most azonban még nem kérnek belőlük. Vajon lesz-é folytatásuk ezeknek a helyzetelemző, szemlélettágító beszélgetéseknek? Azért firtatom ezt, mert kézből kézbe vándorolt a hozzászólók számára átnyújtott, narancssárga fejű mikrofon. A nyugtalanító kérdéssel hagytam el a szakszervezeti konferenciatermet, amelyben március közepe óta először merészkedtem sok ember közé.
Tíz mondat a függetlenségről
Független lap az, amelynek saját véleménye van. (Bodor Pál író, Magyar Nemzet, 1989. december 16.)
A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)
A csak közönségfüggő sajtó ténylegesen független. (Haraszti Miklós SZDSZ-politikus, Napló, 1991. december 28.)
A független sajtó hatalma a szó, a szöveg hatalma. (Heller Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 1.)
Most üt vissza, hogy nem épültek ki a magyar sajtó független fórumai. (Mészáros Tamás újságíró, ATV, 2013. március 25.)
Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)
A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)
Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)
Ott maradt a Fidesz, ahol nincs független hírforrás. (Csordás Gábor irodalomtörténész, Facebook.com, 2019. október 15.)
Az ellenzéki sajtó nem független - akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)
