Médianapló

Médianapló - A Jámbor-jelenség

2020. június 23. 09:40 - Zöldi László

Csaknem három évtizedet töltöttem a felsőoktatásban. A számítógép tanúsága szerint 14 ezer diák-kéziratot olvastam, és kirajzolódtak előttem az íráskészséggel megáldott fiatalemberek típusai. Az egyiknél a(z ön)kifejezési kultúrához jó helyesírás párosult, a másik hadilábon állt az írásjelekkel. A különbség köztük a középiskolai magyartanár érdeklődése, felkészültsége. Hiába kedveli a szépirodalmat, ha utálja a nyelvtant.

Jámbor Andrást nem tanítottam. Csak az írásait ismerem, amelyek alapján adok a véleményére. Jó publicistának tartom, aki újságírói előképzettség nélkül lett a Mérce.hu alapító-főszerkesztője. A saját blogjából teremtett szerkesztőséget, amelyet néhány hónapja elhagyott. Azóta a fészbukos üzenőfalán nyilvánul meg. Nem kértem bebocsáttatást digitális ismeretségi körébe, de ha valamelyik jegyzetét átveszi a Mandiner.hu, akkor óvatosságból mindig az eredeti szövegre kattintok, amelyből az utánközlő portál csak részleteket szokott megjelentetni.. Tegnap a tehetséges közíró egy sajtóvitához mellékelt új, gyümölcsöző szempontot: „Az Index olyan a hírekben, mint az összeadás a matematikában.”

Ha tehát megszűnne, akkor munkatársai nem termelnék ama híreket, amelyek nélkül szegényebb (és egyoldalúbb) volna a digitális sajtó. Gondolatmenetét úgy folytatja Jámbor kolléga, hogy a média „matematikájában” fontos a logaritmus is, amelyhez azonban az összeadás és a kivonás révén lehet eljutni. Az okfejtés hibátlan, sajnos azonban van benne egy meglepő mozzanat. A mintegy 40 sornyi szövegben 20 helyesírási hiba fedezhető fel, a legtöbb vesszőhiba. A publicista vagy nem teszi ki, holott ki kellene, vagy kiteszi, noha nem kéne. Szörföltem a régebbi bejegyzések között, és június 8-án feltűnt egy eszmefuttatás Donáth Anna Momentum-politikusról. Megint csak érdekes tartalommal, ám a 24 sorban 18 hiba lelhető fel.

Kis-Viczay Péter tiszteletes úr 1713-as közmondás-gyűjteményében van egy ide illő mondat: „Vessző teszi a gyermeket jámborrá.” Elképzelhető, hogy aki a digitális kultúrából kerül a sajtóba, rosszul érzi magát a szigorúbb keretek között? Hosszas küszködés után visszavonul az egyik közösségi oldalra, és beéri az úgynevezett gyorsírással, amelyben rövidülnek a szavak, eltűnnek az ékezetek és az egyéb írásjelek, leginkább persze a vesszők? Az elavult fegyelmezési módszer helyett mégis inkább azt firtatom, vajon a XXI. században lehetséges-e vesszők nélkül gyakorolni a véleményformálók, sőt a véleményvezérek mesterségét.

4 komment