Médianapló

Médianapló - A kávéházi konrádok mit keresnek a Nagykörúton?

2020. május 25. 08:44 - Zöldi László

A nap híre című ATV-műsorban érdekes megjegyzés hangzott el. Somos András hozta szóba az ellenzéki pártok holdudvarát, amelyet „Lenin körúti értelmiség”-nek titulált. A Petőfi és a Margit híd közötti félkörív, Pest 4 kilométernyi főutcája kétségkívül Lenin nevét viselte egy darabig, de előtte is, utána is a Habsburg uralkodóház tagjairól keresztelték el. Most is Ferenc, József, Erzsébet, Teréz körút, a jelenlegi Szent István pedig Lipót körút is volt. Az összefoglaló Nagykörút két oldalán és a mellékutcáiban összpontosultak a szerkesztőségek és a kávéházak.

A két világháború között velük hozható összefüggésbe a szélsőjobboldali publicisztikában a nagykörúti nyilvánosság polgári jelzőjét helyettesítő zsidó. Somos András akaratlanul is sokjelentésű, érzékeny témát érintett. A második világháború után pedig a Dinnyés-kormányban miniszterelnök-helyettesi tisztséget betöltő Rákosi Mátyás meginvitálta a főszerkesztőket. 1948. március 23-án a magyar kommunisták vezetője kifejtette, hogy a „polgári” újságírás cinikus, felelőtlen, valóságot eltorzító szemléletű. A Szabad Nép hasábjain Betlen Oszkár, a pártlap vezető publicistája már így fogalmazott: „Az úgynevezett körúti újságírás eltereli az olvasók figyelmét az ország nagy kérdéseiről.”

A rendszerváltás után is előkerült az a fránya Nagykörút. A történész-miniszterelnök Antall József kezdte pedzegetni. MDF-beli helyettese, Csurka István szintén emlegette a Magyar Fórum hasábjain. S ami talán meglepő, a szocialista politikusok is fölvették a fegyvertárukba, hogy alkalomadtán elhatárolódhassanak a „liberális” véleményvezérektől. Más és más nézőpontból ugyan, de a polgári, a zsidó és a liberális Nagykörút körülbelül ugyanazt jelentette: a kávéházi konrádok rémuralmát. A döntéshozói okfejtés szerint nekünk, politikusoknak akarják megmondani az újságírók, az írók és a filozófusok, hogy mit csináljunk. Ki hallott már ilyet?

Bár e bejegyzés utáni dokumentációban szereplő politikusok egyike a nagykörúti értelmiség ürügyén Konrád Györgyre utalt, a kávéházi összefüggésben korántsem a nemrégiben elhunyt íróról van szó, hanem Conrad von Hötzendorfról. A korabeli minősítés azt sugallta, hogy a márványasztalnál újságokat és térképeket böngésző kibicek még az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét irányító vezérkari főnöknél is jobban tudták, miként lehetne megnyerni az első világháborút. Nem jött össze - sem nekik, sem a tábornagynak.

 

Tíz mondat a Nagykörútról

 

A Körúton most három darab is fut, amelyben engem megszemélyesítenek. (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Magyar Hírlap, 2014. február 15.)

Tudomásul kell venni, hogy a Nagykörúton kívül is élnek emberek. (Török Zsolt szocialista politikus Heller Ágneshez és Konrád Györgyhöz, Facebook.com, 2014. április 15.)

Antall József használta először a „Nagykörúton belüliekre” vonatkozó meghatározást. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Népszabadság, 2014. július 12.)

Beszorult az ellenzéki politika a budapesti Nagykörútra, illetve az üzengetés helyszínéül szolgáló tévéstúdiókba. (Botka László szocialista politikus, szegedi polgármester, Népszava, 2017. március 14.)

/”Fizessenek a gazdagok!”/ Lehet, hogy csípi a körúti értelmiség szemét. (Molnár Gyula szocialista politikus, Népszava, 2017. április 20.)

Az a rengeteg ember, aki megtisztelt bennünket azzal, hogy elmondta véleményét, nem úgy látja, ahogyan a régi SZDSZ rossz hagyományait folytató, magát egyfajta budapesti gettóba záró ellenzéki politikusok gondolják. (Kövér László Fidesz-politikus a nemzeti konzultációról, Napló, 2017. május 27.)

Olyan mellékletet kell összeraknunk, amelyen egyaránt megtalálja a maga számára érdekes írásokat az irodalmi élet Nagykörúton kívül élő része, ugyanakkor a kereskedelmi tévét nézők számára is tud élvezhető tartalmat biztosítani. (Demeter Szilárd, az Előretolt helyőrség című irodalmi melléklet főszerkesztője, Origo.hu, 2017. november 24.)

Nekünk más számít „szerencsének” a Nagykörúton túl, mint nekik a saját kis iróniafészkeikben. (Toót-Holló Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. március 23.)

Az 1990-es kampány sötét mélyrétegeiben a „nagykörúti értelmiség”, a „törpe kisebbség” kódszavaival fedett antiszemita uszítás mindvégig jelen volt. (Mink András történész, Magyar Narancs, 2020. május 2.)

Ellenzéki holdudvar, értsd: Lenin-körúti értelmiség. (Somos András műsorvezető, ATV, 2020. május 22.)