Médianapló

Médianapló - Elszállt igék

2020. május 19. 10:23 - Zöldi László

Gyűjtöm a szállóigéket, a rendszerváltás óta összejött vagy háromezer. A számuk újabb kettővel gyarapodott volna, egyelőre azonban etikai fenntartásaim vannak. Vajon följegyezhetők-e az ütős mondatok közé?

Történt, hogy Kardos Ernő megszólaltatta Kuncze Gábort, a volt belügyminisztertől a jelenlegi belügyminiszterről érdeklődött. A kormányfő ugyanis megbízta Pintér Sándort, hogy világítsa át az egészségügyet. Néhány újságíró azt firtatta, hogy a miniszterelnök miért kerülte meg az egészségügyért felelős emberi erőforrás minisztert, Kásler Miklóst, aki mellesleg orvos is. Kardos kolléga inkább azt kérdezte, hogy Kuncze mit szól Pintér újabb pozíciójához. A faramuci helyzetet nem akarta nyilvánosan kommentálni a volt belügyminiszter, ezért az álláspontját így foglalta össze az újságíró: „Kuncze szerint addig nincs ennél is nagyobb baj, amíg nem maga Pintér vezeti a műtéteket Magyarországon.” (HírKlikk.hu, 2020.05.18.)  

Csakhogy ebből sosem lesz szállóige. Ezt a rutinos újságíró is tudta, ezért ezt a címet adta az interjúnak: „Amíg Pintér nem operál, nincs baj.” Ha most Kuncze volnék, megnyalnám mind a tíz ujjam, és elsajátítanám a szellemes mondatot. Ráadásul szokásos heti összeállításomba, a Lefülelt mondatokba is belevenném, mert utána lehetne tenni Balassa Tamás ma reggeli jellemzését Pintér Sándorról: „A kórházfőparancsnok belügyminiszter.” (Népszava, 2020.05.19.) A két mondás fölerősítené egymás hatását, ám ehhez engedélyt kellene kérni Kuncze Gábortól, erre pedig nincs idő. Ha volna, nem kéne megírni ezt a bejegyzést.

S hogy a jelenség korántsem elszigetelt, arra egy másik példa. Az egyik napilap szombaton interjút közölt Csank Jánossal. A labdarúgó válogatott volt szövetségi kapitánya kifejtette, hogy a koronavírus-járvány után mi várható a focistáktól, majd kibökte: „Egy-egy edzőtábor alatt együtt voltunk három-négy hetet, ha úgy tetszik: karanténban.” (Magyar Nemzet, 2020.05.15.) Ez sem igazán alkalmas szállóigének, az Index.hu munkatársa, Ághassi Attila azonban a neves edző társalkotójául szegődött. E címmel foglalta össze az interjú tartalmát: „A mi időnkben is volt karantén, az edzőtábor.” Ezt is elfogadnám a gyűjteménybe, kár, hogy Csank nem így mondta, Ághassinál pedig mégsem idézhető a szellemesebb változat.

Vajon hány száz közéleti személyiségünk kapott segítséget a jó tollú újságíróktól, hogy felturbózott mondataikat átörökíthessem a szállóigék rendszerváltás utáni gyűjteményébe?