Médianapló

Médianapló - Udvaros Béla fejfájára

2020. május 15. 09:31 - Zöldi László

Amikor tudomásomra jutott, hogy meghalt, megnéztem a kecskeméti újság online kiadását. A kulturális rovatban megjelent, hogy 95 éves korában hunyt el, a szöveg azonban fűrészporosra sikeredett. Kiollózott tények a Wikipédiából, amelyek mögül hiányzott az ember. A Petőfi Népe talán még sort kerít egy tartalmasabb, egyénibb, kecskemétibb portréra, íme, néhány vonás Udvaros Béla arcképéhez.

Dévay Camilla férje volt, aki másfél évtizedig számított a Katona József Színház vezető színésznőjének. Akkoriban csak annyit tudtunk róla, hogy politikai okból tiltották ki a fővárosból, és a legendás színigazgató, Radó Vilmos jóvoltából sikerült elhelyezkednie a Budapesthez legközelebbi vidéki színházban. Vili bácsit pedig onnan ismertük, hogy a fia, Béla az osztálytársunk volt az általános iskolában és a gimnázium első két évében. Béla bevitt a kulisszák mögé is.

Az akkor negyven körüli és fantasztikus jelmezekben pompázó Camilla nénit nem mertem megszólítani, de egy másik színésznő, az epizódszerepeket játszó Göndör Klára kamasz lányát, Várhegyi Terézt annál inkább. Ő pedig istápolt egy nála néhány évvel fiatalabb színészgyereket, Dévay Camilla és Udvaros Béla kislányát. Dorottya később az ország szeme láttára nőtt Kossuth-díjas színésznővé. A papája évadonként egy rendezést kapott Vili bácsitól. S mert mindig elkísérte királynői megjelenésű feleségét Kecskemétre, a fennmaradó időt azzal töltötte ki, hogy a színházzal szemközti Katona József Könyvtárban felolvasóesteket, drámatörténeti előadásokat tartott.

Házi könyvtáram becses darabja egy harmadik Béla, Osváth Türelmetlen dramaturgia című könyve, melyet  diákköri aktivitásomért Udvaros Bélától kaptam. 1958 és 1964 között minden bérleti előadást láttam a Katona József Színházban. Például Galambos Erzsit, amint szubrettként a feje fölé emelte a lábát, a szintén száműzött Bárdy Györgyöt komoly és vidám szerepekben, és Dévay Camillát is, amikor a férje rendezésében fővárosi színvonalon játszotta Mását Csehov Három nővérében vagy Kocsma Jennyt Brecht Koldusoperájában.

Amidőn már Budapesten éltem, és Udvaros Béla is itt szervezhetett magának színházat a Duna-palotában, el-eljártam az előadásaira. Az a benyomásom, hogy tegnap személyében vérbeli színházi embert veszítettünk el. Az már a sors iróniája, hogy ha rendezőként több lehetőséget kapott volna kecskeméti éveiben, akkor kevesebb ideje maradt volna ránk, diákokra. Akik az ő közreműködésével szerettük meg a színházat.