Egyik leggyakrabban használt szavunk a karantén. Írhatnám vesztegzárnak, zárlatnak, elkülönítésnek is, maradnék azonban az eredetinél, amely Velencéből származik. A quranta giorni (negyven nap) idestova hat és fél évszázada jelenti, hogy a hajózásból, kereskedésből élő városállam matrózait Lazzaretto Vecchio szigetén szigetelték el. Ha mégse hozták magukban a fertőzést, 40 nap múlva mehettek haza. Nálunk a járvány-megelőzés önkéntes formája dívik. E karantént az Újírás.hu folyóirat májusi számában így foglalta össze Baranyi Ferenc költő: „A gyerekem gyerekei lettünk.”

A gyerekeim március közepén összedugták a fejüket, majd közölték, hogy mostantól nem léphetek be a sok emberrel és fertőzésveszéllyel kecsegtető üzletekbe. A hét első három napján a fiam vásárol be, a másik háromban a lányom. A fiam bírja a cipekedést, a lányom törékenyebb alkat. Őt elkísérem a boltig, amely egy kilométernyire van. Este fél nyolckor érkezünk, és az áruház előtti utcasarkon lecövekelek. Az időt tegnap estig nézelődéssel múlattam, miniszterelnökünk tegnap reggel elejtett szavai azonban megihlettek. Ezt mondta: „A maszk használatával egymásra vigyázunk.” (Magyar Rádió, 2020.05.08.)  Vajon a Pannónia és az Ipoly utca sarkán hogyan vigyáztunk egymásra?

Az emberek jöttek, mentek, szájmaszkban, szájmaszk nélkül. A lányom nyolc körül lépett ki az üzletből, szájmaszkos századikként. A kerek szám bizonyára a véletlen számlájára írandó, az viszont már összehasonlításra ad alkalmat, hogy szájmaszk nélkül fél óra alatt 82-en mutatkoztak. A nagyjából fele-fele arányt az billenti helyre, hogy 19-en az áruház bejáratánál az orrukig húzták a maszkot, a kijáratnál pedig letolták a nyakukra. A spontán felmérésből nem vonnék le következtetést arról, vajon mennyire óvjuk egymást a cseppfertőzéstől és attól a fránya koronavírustól. Ám az már elgondolkoztatott, amit hallottam, miközben átvettem az élelmiszerekkel megtelt szatyrot.

Korábban megfigyeltem, hogy pontosan nyolckor emberek jelennek meg a négy-ötemeletes házak erkélyén, és tapsolnak a járványveszély elhárításában közreműködő orvosoknak, ápolónőknek, mentősöknek. Ahogy azonban teltek a napok, gyérült a taps. De csak tegnap este, a karanténom negyvenedik napján történt meg, hogy velem szemben, a kopott vakolatú ház legfelső emeletén egyetlen ember jelent meg. Az idős, fürdőköpenyes férfi háromszor csapta össze a két tenyerét. Magányos tetszésnyilvánítása visszhangzott a néma utcában.