A lexikon szócikkek szerzői neveztek már újságírónak, kritikusnak. sajtótörténésznek is. De ha tőlem kérdezte valaki, azt mondtam, hogy szerkesztő vagyok. S ha erről beszélgetésbe elegyedtünk, elmeséltem neki, hogy gyakornoktól főszerkesztőig minden voltam már a magyar sajtóban, de mindig publicisztikai rovatvezetőnek éreztem magam. Hol munkaköri kötelességből kerestem, hol pedig gondolatban keresem azokat, akiknek jó mondataik vannak, és közírónak nevezhetőek.
Eme igényt manapság leginkább a Facebook elégíti ki. Nem ismerem a publicisztikai rovat szerkesztőjét, Algorítmus urat, aki talán akcentussal beszéli a nyelvünket, de meglepően jól tájékozódik a magyar szellemi életben. Vagy csak úgy alakult a hazai nyilvánosság legújabb kori története, hogy a legtöbb publicista kiszorult a nyilvánosság fizető fórumairól. Nemcsak a kormánypártiakból, hanem a végrehajtó hatalom tevékenységét kritikával illető ellenzékiekből is. Nem kérnek a taktikázásból, a pártérdekekhez való alkalmazkodásból. Vállalják inkább, hogy szinte kizárólag a közösségi médium üzenőfalára írják föl a szellemes vagy ”csak” ütős mondataikat.
Gondolatban az ország legjobb publicisztikai rovatát szerkesztem a digitális ismeretségi körömben fel-felbukkanó közírók közreműködésével. Íme, a névsoruk: Andor Mihály, Babos Attila, Bakos András, Balla D. Károly, Bauer Tamás, Bruck András, Csepeli György, Csintalan Sándor, Domokos Lajos, Földes Péter, Gábor György, Hell István, Hollósi Zsolt, Holoda Attila, Jámbor András, Kardos András, Kárpáti Iván, Kereszty András, Kolláth György, Konok Péter, Kulcsár István, Lattmann Tamás, Lánczos Vera, László József, Lévai Júlia, Madarász Anna, Marik Sándor, Marx József, Pór Vilmos, Révbíró Tamás, Sándor Erzsi, Somogyi Zoltán, Simkó János, Szekeres István, Szele Tamás, Szepesi András, Szombathy Pál, Tamás Ervin, Tanács István, Veress Jenő és Wisinger István.
Vegyes társaság. Van köztük újságíró és tudós, jogász és mérnök, orvos és költő, baloldali és jobboldali, liberális és konzervatív szabadelvű, státuszban lévő és szabadúszó, javakorabeli és nyugdíjas, lelkesedésre hajlamos és kiábrándult. Azért figyelek a fészbukos megnyilvánulásaikra, mert világnézetüktől függetlenül a nyilvánosság bővítésében érdekeltek, honorárium nélkül fejtik ki az álláspontjukat, és úgy fogalmazzák meg a véleményüket, hogy a mondataik továbbgondolására serkentenek. A felsorolt okok közül egy is elég ahhoz, hogy kiszoruljanak a nyilvánosság hivatalos sodrából.
