Ezt írta tegnap este 23 óra 5 perckor liberalnazi dickheads: „Csak szólok hogy commodore 64-es-e több nyírségi parasztgyereknek volt mint a budapesti ’értelmiség’ gyerekeinek..” A kommnetelő álnevében a jelző magáért beszél. A jelzett szó pedig a kulturált körülírás szerint is hülye, idegesítő, nevetséges embert jelent. Népiesebben f@szfejet vagy inkább f@szkalapot. A digitális álmoskönyv azt sugallja, hogy egy otromba álnév viselőjét nem szabad komolyan venni. Üzenetével azért foglalkozom mégis, mert felidéz egy több mint negyedszázadnyi folyamatot.

Akkor vásároltam számítógépet, 1993 őszén, amikor a hazai felsőoktatásban ismét meghonosították az újságíróképzést. A szegedi egyetemen tanítottam, és nem sok hasznát vettem a gépnek. Most felhívtam az egyik kedves tanítványomat, és a ma már háromgyerekes családanya megerősítette, hogy a keddi szemináriumon adtam ki a feladatot, amit a kollégiumi szobában írógépen pötyögtetett le, majd a következő kedden felolvasott. A szatmári faluból elszármazott diáklány csak 2000-ben jutott számítógéphez.

1999 őszén érkeztem meg a nyíregyházi főiskolára, ahol a környező falvakból és kisvárosokból való diákokkal találkoztam. Szó sem lehetett arról, hogy e-mailben kérjem tőlük a szemináriumi dolgozatokat. Majd fölépült Magyarország egyik legszebb kampusza, és a főépület könyvtárában, egy hatalmas teremben 225 számítógépet helyeztek el. A hallgatók hetek alatt megtanulták a kezelésüket, és az ezredfordulótól már digitálisan kérhettem tőlük a dolgozatokat. Vasárnap este 24 óra volt a határidő (a bűvös lapzárta), hétfőn javítottam a gépiratokat, és a legjobbak szerzőinek küldtem a szép reményekre jogosító e-mailt, hogy „Készüljön a felolvasásra!”

S mert tárgyamat, a sajtó, később pedig a média történetét Szombathelyen, Székesfehérvárott és Egerben is tanítottam, a legügyesebb betűvetőkkel megalapítottuk a Klubháló nevű diákportált. Az országos hálózat izgalmas lehetőségekkel kecsegtetett, kiderült azonban, hogy van egy sebezhető pontja. A legtehetségesebb munkatársak júniusban levizsgáztak, aztán szeptemberig eltűntek a szemem elől. Hazatértek ugyanis a falvakba és kisvárosokba, ahol otthon nem volt számítógép, és az okostelefont is legföljebb hírből ismerték.

Hát ennyit üzennék a furcsa álnevű kommentelőnek. Akinek persze megbocsátható, hogy tegnap késő este, bizonyára álmossággal küszködve öt helyesírási hibát vétett a mondatnyi hozzászólásban.