Ha igaz, hogy „A NAT a közoktatás alkotmánya.” (Hiller István volt oktatási miniszter, ATV, 2020. január 21.), vajon miként vélekedjünk Orbán Viktor kijelentéséről: „A közoktatás teljes egészében áttért a távoktatásra.” (Miniszterelnök.hu, 2020. március 16.)? E naptól, hétfő reggel nyolctól nem kell 1,2 millió gyereknek iskolába járnia. A XX. század viszonyait tükröző Nemzeti alaptanterv a szeptember 1-én esedékes bevezetése előtt fél évvel áldozatul esett a XXI. századi digitalizációnak.

Elvileg persze lehetne érvényesíteni a digitális távoktatásban is, gyakorlatilag azonban az oktatásügyi kormányzat nem készült fel az alkalmazására. Ha megjárta is az eszét, az iskolákban lévő mintegy 300 ezer számítógépre építette volna. Csakhogy közbejött a koronavírus-járvány, és a gyerekek elhagyták az iskolákat. Az oktatási kormányzat lépéshátrányba került, elfeledkezett ugyanis az iskola nélküli lehetőségről, az 5,1 millió okostelefonról. Kénytelen tudomásul venni, hogy a magukra hagyott tanárok azt csinálnak a digitális térben, amit jónak találnak. Márpedig túlnyomó többségük rossznak tartja az új Nemzeti alaptantervet. A közoktatásban berendezkedett hatalom maradt megszokott, ha úgy tetszik offline közegében, a közoktatásban dolgozó tanárok pedig áttértek az online életvitelre.  

Nagyjából ugyanez a jelenség játszódott le a nyilvánosság eszközrendszerében, a médiában is. A miniszterelnök azzal győzött 2018-ban, hogy bizalmi embereivel felvásároltatta az offline média jelentős részét, például a megyei sajtót. Majd hogy megszerezhesse a kétharmadot is, a vidéki Magyarországon elodázta a digitális átállást, máskülönben a falvak népe nem maradt volna a hagyományos sajtó bűvkörében. Győzelme azért bizonyult pirruszinak, mert a saját (Médianéző Kft) felmérése szerint is túlsúlyra tett szert ugyan a papír alapú sajtóban, a rádióban és a televízióban, de az online sajtóban az ellenzék 71 százalékával szemben csak 29-et képes felmutatni. Ezt az állapotot Lendvai Ildikó szocialista politikus úgy foglalta össze, hogy „Az internet lett az ellenzék fő kifejezési formája.” (ATV, 2019. szeptember 18.)

Orbán Viktor úgy hosszabbította meg az offline sajtó élettartamát, hogy akaratlanul is kibontakoztatta az online sajtó kritikai szellemét. Az ebből fakadó ellentmondás, hogy ami előnyére vált az országgyűlési választáson, az most növeli hátrányát az online térben. Nemcsak a nyilvánosságban, hanem immár a közoktatásban is.