Az előkelőbb márkájú taxik sárga felületén hírül adják a szállítóipari kisiparosok, hogy ők freelancerek. Most épp üresen furikáznak, mert a turisták eltűntek. A lance eredetileg szúrófegyvert jelentett. Lándzsát, pikát, dárdát, dzsidát, kopját. Hajítani valót, amely embertestbe állt bele. A freelancer zsoldos volt. Bárkit szolgált, aki megfizette.

A XVII-XVIII. század fordulójától a hírlapírók is azonosultak a szúrószerszámmal, elvégre hegyesre vágyott lúdtollat mártottak a tintába. Például az első mai értelemben vett újságírót, Daniel Defoe-t egy whig (liberális) politikus szerződtette. Az lett a dolga, hogy a parlamenten kívül népszerűsítse a kitűnő szónok országházban elhangzott szavait. Azért vállalta a zsoldos szerepét, mert gazdája az ő szívéből is beszélt. Amidőn azonban a konzervatív (tory) kormány miniszteri tisztséget ajánlott az ellenzéki politikusnak, Defoe már nem követte. Elvonult egy vidéki udvarházba, és megírta a Robinson Crusoe című regényt.

A pályát elhagyó újságíró tekinthető tehát az első neves freelancernek. Azóta így nevezik a szabadúszókat, a szellemileg független értelmiségieket. A németek pedig freischaffender Journalist-nek. A kifejezésről lekopott a fegyveres máz, és szó szerint szabadon alkotó újságírót jelent. Néhány éve azonban a német médiabefektetők eladták magyarországi lapjaikat a kormány bizalmi embereinek. Velük együtt az újságíró németül jól hangzó jelzője is távozott.

Napjainkban a koronavírus európai gócpontja Olaszország. A járvány tönkretette a turizmust, a kereskedelmet, az éttermeket, a mozikat, a színházakat. A tönk szélére sodorta a bébiszittereket, cipészeket, grafikusokat, gyógytornászokat, idegenvezetőket, informatikusokat, kozmetikusokat, könyvelőket, manikűrösöket, masszőröket, művészeket, pedikűrösöket, pincéreket, takarítókat és taxisokat. A tágabb értelemben vett szabadúszók épp szabadon fuldokolnak. Az olasz kormány úgy döntött, hogy az alkalmi munkából élők keresetkiesését havonta 500 euróval pótolja - negyed évig. Ez körülbelül félmillió forintot jelent, és azt sejteti, hogy az olaszok három hónapra becsülik a válság kibontakozását.

A mi kormányunk még nem jutott el odáig, hogy fölbecsülje a koronavírus itteni pályafutását. De azon már töri a fejét, hogy miként kártalaníthatná a gazdasági vállalkozókat. Köztünk szólva évtizednyi működése nem azt ígéri, hogy szívén akarja viselni a szabadúszók sorsát is.

Tíz mondat a szabadúszásról

Szabadúszó lettem, bár inkább szabad fuldoklásnak nevezném. (Fellegi Ádám zongoraművész, Új Dunántúli Napló, 1994. március 28.)

Szabadúszóként nem kell örökké alkalmazkodnom mások szeszélyeihez. (Garas Dezső színész, Jászkun Krónika, 1995. február 1.)

A szabadúszó alkalmi zsenialitásból élő munkanélküli. (Bodor Pál író, 168 Óra, 1996. április 9.)

Aki ma szabadúszó, annak egyik szakmája a pénzbehajtás. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 1998. március 23.)

A szabadúszás azt jelenti, hogy nincs melletted egy mentőcsónak, amiben megkapaszkodhatsz. (Almási Éva színésznő, Délmagyarország, 2002. július 4.)

Szabadúszó vagyok, én vagyok a magam főnöke. (Parti Nagy Lajos író, 168 Óra, 2008. január 17.)

Egy szabadúszót arra hívnak, amivel pénzt akarnak keresni. (Hernádi Judit színésznő, Nők Lapja Café, 2008. február 6.)

A szabadúszás az az állapot, amikor az ember saját maga rendelkezik a sorsa felett. (Csákányi Eszter színésznő, Vasárnapi Hírek, 2011. szeptember 18.)

A szabadúszás létforma, életérzés, a szabadság és a mókuskerékből való kitörés ígérete. (Sudár György újságíró, Player.hu, 2013. április 4.)

A szabadúszás olyan, mint a motorozás. Bukósisak nélkül sokkal nagyobb élmény, de ha elesel, nagyobbat koppansz. (Stiller Ákos fotóriporter, hvg.hu, 2018. január 11.)