Évtizedeket töltöttem a papír alapú sajtóban, ahol a háborús ívek duplán számítanak. 1993-as lelkiállapotom kiégésnek is nevezhető. 1958-as megszüntetése után az állami felsőoktatásba ekkor jött vissza az újságíróképzés. Azóta sajtótörténetet és médiapolitikát tanítok. Ehhez azonban nem volt elég, hogy szerkesztőségi történetekkel szórakoztassam a diákokat. Az előadásokból lassanként könyvek kerekedtek, amelyeket voltaképpen lektoráltak. 

Miközben a vizsgán kihúzták a tételt, elkértem tőlük a kinyomtatott jegyzetet. Átnéztem a színes kijelölővel aláhúzott mondatokat, és azt vettem észre, hogy a fiúk lustábbak, mint a lányok, akik a túl bonyolultan megfogalmazott összefüggéseket egyszerűbbé. közérthetőbbé formálták. Változtatásaikat többnyire elfogadtam, így a könyveim karcsúbbra, olvasmányosabbra sikerültek. Most, a nők napján köszönöm nekik a társalkotói tevékenységet. Lectori salutem (üdvozlet az olvasóknak), íme, a névsoruk.

Ács Mónika, Bagi Tímea, Balázs Katalin, Balogh Zsuzsa, Baráth Zsuzsanna, Barócsi Éva, Bereczki Gabriella, Bíró Annamária, B. Kiss Andrea, Csáki Alexandra, Csuberda Orsolya, Darányi Erika, Debreceni Katalin, Egyed Szilvia, Erdős Réka Ildikó, Faragó Anikó, Furó Dóra, Füzesi Viktória, Gáncsos Kármen, Hachbold Helga, Hadas Bianka, Hajdu Nóra, Hargitai Kis Virág, Havasi Zsófia, Horváth Borbála, Kakulya Petra, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, Képes Gabriella, Kocsik Viktória, Kravecz Eszter, Kumin Viktória, Kundri Edit, Lator Hajnalka, Lengyel Katalin.

Mészáros Tímea, Mohácsi Viktória, Molnár Enikő, Moskovics Judit, Nagy Andrea, Nagy Zsófia, Naszádi Anikó, Németh Andrea, Néző Veronika, Onáka Anita, Orosz Bogi, Orosz Renáta, Pásztor Anita Enikő,  Peti Györgyi, Pénz Réka, P. Jakab Tünde, Rodenbücher Katalin, Rozsnyai Margit, Sándor Alexandra Valéria, Serfőző Melinda, Siladi Mia, Sipos Mária, Stern Ágnes, Szabó Era, Szabó Judit, Szarka Zsófia, Szegedi Edith, Szokoli Mónika, Szolnoki Piroska, Szögi Andrea, Szuhay Júlia, Ternai Kriszta, Tomori Tímea, Tóth Eszter, Vályogos Gréta, Végh Zsuzsa és Veiszer Alinda.

Elnézést, hogy nem az asszonynevükön említem őket, de úgy maradtak meg az emlékezetemben, mint szegedi és budapesti egyetemisták, egri, nyíregyházi, székesfehérvári és szombathelyi főiskolások. Mint okos, szorgalmas és figyelmes lányok. Ha most jönnének szembe, talán nem ismerném föl mindegyiküket. De vigasztalja őket a tudat, hogy a jegyzeteik, glosszáik alapján van képem róluk. A hajdani köz- és magánérzetükről, és persze a színes kijelölőikről is.