A lassanként mögöttünk hagyott hét két mondatáról tűnődnék. Dezső András terjedelmes cikket közölt tegnap az Index.hu-n, a Borkai-ügy hátterét tárta föl a Győrben holnap esedékes polgármester-választás előtt. Idézi például Kubatov Fidesz-pártigazgatót, aki kifejtette, hogy „a ’főnök’ szerint ami történt, az magánügy, és nyugodjon meg /Borkai/, mert ha az önkormányzati választás kampányában nyilvánosságra kerül a téma, akkor azt a jobboldali médiában blokkolni fogják”. A másik mondat szintén tegnapi, Széll Bernadett száját hagyta el az ATV stúdiójában: „Az iskolaérettségi botránnyal foglalkoztam, most van fönt a blogomon.”
Az első mondat hitelességéért nem kezeskedem, bár a tartalmát nem vonom kétségbe. A másodikat viszont saját kezűleg jegyeztem föl. Az egyikben a miniszterelnök idézett módon vagy talán másként elhangzott szavaiból az derül ki, hogy egyebek között azért vásároltatta föl embereivel a média jelentős részét, mert máskülönben aligha blokkolhatná a neki nem tetsző témákat. A másik mondat arról árulkodik, hogy az LMP volt társelnöke és miniszterelnök-jelöltje a képviselői igazolvány adta jogosultságát kihasználva tárta föl a hat-hétéves gyerekek és szüleik szorult helyzetét. De úgy, hogy a százezreket érintő témát maga dolgozta föl, majd cikkszerű bejegyzését a közösségi üzenőfalán közre is adta.
A két politikus gyökeresen eltérő körülményeit nem mosnám össze. Mindazonáltal van egy közös tulajdonságuk: az egyik akarva, a másik akaratlanul akadályozta az oknyomozásra szakosodott újságírókat abban, hogy művelhessék azt, amit kitanultak. Orbán Viktor több száz szolgálatába szegődött újságírónak tiltotta meg, hogy a Borkai-üggyel foglalkozzék, Széll Bernadett pedig maga vállalkozott az újságírásra. A miniszterelnök kézivezérléses akciója azért nem sikerült, mert blokkolta ugyan a kormánypárti médiumokat, akik azonban kirobbantották a Borkai-botrányt, a világhálón adták közre a nagy hírre vergődött szexvideót, amelyet 800 ezren néztek meg. A botrány kedvezőtlenül befolyásolta a kormánypárti politikusok szereplését a helyhatósági választáson, a volt LMP-s politikus pedig pénz híján kénytelen beérni a közösségi üzenőfallal.
Mégsem teljesen eszköztelen. A hazai médiának van egy növekvő jelentőségű része, a világháló, mely fölött a majdnem mindenható miniszterelnöknek egyelőre nincs hatalma. Neki azonban van, kár, hogy ezt valóságfeltárásra szakosodott újságírók nélkül próbálja gyakorolni.