Médianapló

Médianapló - Folyó ügyek az Örkény-életműből

2020. január 23. 10:29 - Zöldi László

Az Index kiemeli a digitális temetőből azokat a cikkeket, amelyeket utólag is fontosnak tart. Ma reggel így csodálkoztam rá Örkény István a családi gyógyszertárat adta Sztálin születésnapjára című írásra. Eredetileg napra pontosan egy éve jelent meg, de elkerülte a figyelmem. Ha nem kerülte volna el, néhány hete másként írtam volna meg azt az esszét, amely az ujiras.hu digitális folyóiratban látott napvilágot. Kolozsi Ádám, a cikk szerzője Magos Gergely kutatásai alapján foglalt össze egy immár hét évtizedes történetet.

A főváros pesti részén, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződősénél található ma is egy patika. Ennek volt a tulajdonosa Örkény István. Valójában persze az apja irányította, de a kora miatt - Ö. Hugó akkoriban töltötte be a hetvenet - átíratta a fiára. Akivel két egyetemet is elvégeztetett, a gyógyszerészeti kart és a vegyészmérnökit, hogy egyszer majd átvehesse a patikahálózatot, amelynek ékköve a Csillag volt. Ezt ajánlotta fel Örkény István 1949. december 5-én a magyar államnak, Sztálin 70. születésnapja alkalmából (amely egyébként egy évvel korábban volt). Ami érdekessé teszi számomra a cikkét, az a Sztálin-motívum.

Valószínűleg a születésnapi felajánlás hozta meg Örkénynek a levelet, amelyben meghívták a Dunapentelén épülő Sztálinváros Sztálinról elnevezett vasművébe. Egy íróküldöttség tagjaként álldogált, és hallgatta a párttitkárt, aki épp azt ecsetelte, hogy a felépítendő kohóban hamarosan acél fog folyni. A vendéglátó szeme azonban megakadt egy ismerős arcán. Folytatta ugyan a dicshimnuszt, de amikor a látogatás befejezéséhez közeledett, odament Örkényhez, és megkérdezte tőle, vajon honnan ismerheti. Amikor megtudta a nevét, elmesélte neki, hogy a harmincas évek végén segédként a Csillag-patikában dolgozott. Majd átkarolta az író vállát, és a fülébe súgta: „Lófasz fog itt folyni, nem acél.”

Miskolczi Miklós író, Dunaújváros krónikása összegyűjtötte az ilyen és ehhez hasonló történeteket. A Kacagtató Sztálin-városi anekdoták című könyve 2013-ben jelent meg, és a Mi fog itt folyni? című szösszenetben két ponton változtatott. Az íróküldöttséget nem a párttitkár, hanem a főmérnök kísérte, aki néhány órával később, a Béke téri Késdobálóban összefutott Örkény Istvánnal. Két rum között kiderült, hogy a Csillag-patikából ismerik egymást. Ekkor árulta el neki bizalmasan azt, amit az imént idéztem, de kulturáltságból kifolyólag most már nem ismételnék meg.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr6015422422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joska141 2020.01.23. 12:42:24

Örülök, hogy Magos Gergely "felkutatta" ezt a több évtízdes történetet.
Kb. 20 éve töretlen sikerrel (most február-márciusra is elfogytak a jegyek) adja elő Mácsai Pál Azt beszéld el, Pista! című Örkény estet. Az est során - legalábbis az általam látott-hallott előadásokon - ez az anekdota a megfelelő kor-és családtörténettel együtt mindig elhangzott.
Ebből következőleg olyan nagyon nem kellett "kutatni" utána.

Zöldi László 2020.01.23. 13:09:14

@joska141: Kérem, olvassa el Magos Gergely tanulmányát, amely a Magyar Gyógyszertörténeti Társaság honlapján érhető el. 16 oldalnyi, a címe: A gyógyszertárak államosításának első szakasza, avagy Örkény István "felajánlja" gyógyszertárát az államnak Sztálin 100. születésnapjára. Ha marad még energiája, fussa át e sorok írójának rövidebb esszéjét, amely Örkény a Sztálin Vasműven címmel az ujiras.hu 2019/novemberi számában látott napvilágot, a Tanulmányok, cikkek rovatban. Ha úgy találja, hogy ami bennük foglaltatik, azt az Örkény Színházban is hallotta, akkor értesítsen róla. Előre is köszönöm.

joska141 2020.01.23. 13:23:28

Nem tudom miért kellene ezeket elolvasnom. Biztos nagyon érdekesek, de én csak a leírt anekdota "kutatására" reagáltam. Azt hiszem, Ön sem gondolta, hogy egy előadóesten 16 oldalas tanulmányok felolvasása, vagy fejből elmondása történik. Egy 2019.novemberi írást pedig nehezen lehetett volna beilleszteni egy 2009.évi - azóta változatlan tartalommal - futó előadásba. Azzal még kiegészíteném, válazként mostani soraira, hogy ez nem csak az Örkény Színházban volt hallható az elmúlt mintegy 20.évben, hanem Magyarország több városában és a határainkon túl is, valamint megjelent CD-n és DVD-n. Ha ezeket meghallgatja, illetőleg megnézhi és ott meghallja közben ezt a "felkutatott" anekdotát, akkor értesítsen róla. Előre is köszönöm.

Zöldi László 2020.01.23. 13:32:43

@joska141: Az a benyomásom, hogy a 2017 végén és a két év múlva megjelent írásokban vannak olyan mozzanatok, amelyek újdonságnak hatnak. Nem cáfolják azt, ami 2009 óta elhangzik a színpadon, hanem árnyalják. Kár, hogy nem kedveli az árnyalást. De talán más kommentelő kedvet kap az olvasáshoz.