Néhány napja a politikai elit öltözködéséről tűnődtem. Előfordult benne Parászka Boróka neve is, és meghökkentett, sőt felháborított, hogy a jobboldali trollok milyen dühvel gyalázták a marosvásárhelyi közírót. De ha a minősítgetések nem lettek volna minősíthetetlenek, akkor talán sosem fedeztem volna föl a Facebook-oldalát. Üzenőfalán egy karácsonyi történetet találtam, amely újabb adalékul szolgál a divatkultúrához .

Szinte napra pontosan harminc évvel ezelőtt, 1989. december 25-én lőtték agyon a román diktátort és a feleségét. Parászka kollegina kockáról kockára nézte végig a korabeli videófelvételt, és azt vette észre, hogy Elena asszony nem az alkalomhoz illő módon öltözött. Úgy képzelem, hogy két oka lehetett az elegáns viseletre. 1. Volt ugyan menekülésre alkalmas holmija, de a férjével együtt nem számított a tiltakozáshullámra, és váratlanul kellett távoznia Bukarestből. 2. A házi ruhatárban nem volt túrabakancs, bélelt nadrág és bunda, ezért a Román Tudományos Akadémia négy elemit végzett elnöke, a tekintélyes nyugati egyetemek díszdoktora sötétbarna szőrmegallérral ellátott, kapucsinó színű szövetkabátban, barna körömcipőben és könnyű, krémszínű kendőben kászálódott ki az alkalmi börtönnek használt katonai terepjáróból.

Eme öltözékben dideregte végig a statáriális tárgyalást. Rendszeresen méltatlankodott, hiába nyugtatgatta Ceausescu, aki már fölismerte, hogy miért ültek össze a hadbíróság tagjai. Maga a kivégzés nem látható a felvételen. A hivatalos indoklás szerint azért nem, mert a kamerát tartó - a harcedzett ejtőernyősök közül kiválasztott - operatőr keze „megingott” a drámai pillanatban. Azt viszont az egész világ megismerhette, hogy miközben Románia legbefolyásosabb asszonya élettelenül rogyik a földre, már nem a barna körömcipő van rajta, ráadásul kendőt-sálat is váltott.

Az ítéletet a rögtönítélő bíróság döntése után nem sokkal hajtották végre. A bejegyzés szerzője pedig azon morfondírozik, vajon e rövid időt miért éppen bizonyos öltözék-elemek cseréjére használta Románia második embere. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a diktátorné kétségkívül nem öltözött az alkalomhoz illően, de ruházatában a barna különböző árnyalatai nagyon is illettek egymáshoz. Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy a halálra ítélt politikusnő ekkor már fölismerte: a kilátástalan helyzetben akár a diszharmóniát is megengedheti magának.