Médianapló

Médianapló - Kik írogatnak a világhálóra?

2019. november 27. 10:24 - Zöldi László

Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár ezt mondta egy háttérbeszélgetésen: „Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már bárkiből egy pillanat alatt újságíró lehet.” (hvg.hu, 2019.11.26.)

Kovács úr a debreceni egyetemen sajtótörténetet is tanított, mielőtt kormányszolgálatra adta volna a fejét. Bizonyára tudja, hogy az újságírás évszázadokon át szabad foglalkozás volt. Akik például diplomával a tarsolyukban művelték, nem újságírást tanultak a felsőoktatásban. Újságíró-képzés 1993 óta folyik a hazai főiskolákon és egyetemeken. Azóta több ezren végeztek kommunikáció szakon, de csak a töredékükből, körülbelül minden tizedikből lett újságíró.

Ha az olvasó egy pillantást vet a bejegyzés utáni idézetcsokorra, észreveheti, hogy Orbán Viktor is mondott valami nagyon hasonlót. Két eset lehetséges. 2018 áprilisában egyik bizalmi embere, Kovács Zoltán súgott neki. Illetve magától jött rá a mélyen szántó következtetésre, és most az államtitkár igazodik hozzá. Egyikük kijelentésének sincs sajtószakmailag értelmezhető jelentése. Hadd bizonyítsam ezt egy példasorral. Fészbukos ismerőseim közül néhány száz az újságíró, őket most figyelmen kívül hagyom, Kovács Zoltán ugyanis nem róluk beszélt, Maradnak tehát a nem újságírók.

Azok a különböző foglalkozású közéleti személyiségek, akik a legolvasottabb közösségi oldalon rendszeresen fejtik ki az álláspontjukat jó, olykor kitűnő íráskészséggel. S mert nem tanultak újságírást, közírónak nevezem őket, idegen szóval publicistának. Például Andor Mihályt, Balla D. Károlyt, Bodor Johannát, Bruck Andrást, Csepeli Györgyöt, Fábri Pétert, Fleck Zoltánt, Gábor Györgyöt, Hell Istvánt, Kardos Andrást, Kolláth Györgyöt, Lendvai Ildikót, Majtényi Lászlót, Nagy Bandó Andrást, Odze Györgyöt, Sándor Erzsit, Tamás Pált.

Jó kis névsor, bármelyik színvonalas újság publicisztikai rovatvezetője megnyalná mind a tíz ujját, ha volna honoráriumkerete rendszeresen foglalkoztatni őket. S ha hozzájuk veszem ama újságírókat, akiket Orbán Viktor és Kovács Zoltán nyilvánosságkorlátozó médiapolitikája 2010 óta száműzött a szerkesztőségekből, akkor érthető igazán, vajon az említett uraknak mi bajuk van a Facebookkal. Az, hogy pillanatnyilag e közösségi oldal az első számú közvélemény-formáló fórum, és a kormányzatnak egyelőre nincs hatalma fölötte.

 

Orbán Viktor az újságírókról

 

A hírhez nem lehet hozzájutni, és a hírforrás eldugul, ha az újságíró nem működik közre. (168 Óra, 1992. január 21.)

Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Népszabadság, 1992. február 7.)

/Hajdú Péterhez/ Nézd, mindig túlértékeltek bennünket, mármint az újságírók a politikusokat. (tv2, 2011. május 1.)

A nemzetközi újságíróknak néhány kérdésben igazuk van, de a legtöbb kérdésben valótlanságokat állítanak. (Magyar Nemzet, 2011. december 24.)

A közösségi média mindenki számára elérhető. Mindenki újságíróvá vált. (Hír TV, 2018. április 10.)

Egy interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval. (Hír TV, 2019. január 10.)

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr5015327038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2019.11.27. 15:59:30

Alapvetõen a nettel az a baj, hogy nem csak jól képzett, a témához értõ emberekbõl lehet kvázi újságíró, hanem kb. bárkibõl. És ha Pl. az index valamiért berakja õt a blogketrecbe, akkor akkor is országos nyilvánosságot kap, ha az illetõ amúgy õrületesen nagy marhaságokat ír össze.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.11.27. 16:04:54

A közírók nevében köszönöm a cikket.

Sir Galahad 2019.11.27. 20:24:30

A szerző álnaiv módon szándékosan félreértette, szó szerint vette a mondatot. Valójában annyit jelent, hogy a közösségi oldalak nyilvánossága bárkinek képes akkora befolyásoló erőt adni, mintha újságíró lenne.

Zöldi László 2019.11.27. 20:39:12

@Sir Galahad: Ön álnaívnak véli az értelmezésemet, én nem tartom álnaívnak az Önét. Mindketten értelmezünk egy mondatot, és más következtetésre jutottunk. Ön szerint Orbánék az erőt, a befolyást látják az újságírókban. Én a lenézést olvasom ki a soraikból. Az újságírót eszköznek, legjobb esetben is frontharcosnak tekintik, ha az ő oldalukon áll. Ha a másikon, akkor elvitatják tőle, hogy a döntések indoklására kényszeríheti a politikust. Elvégre a politikus választott személy, az újságíró pedig nem az.

konrada 2019.11.28. 08:43:03

@Zöldi László:
Pedig egyszerre mindkettő értelmezés igaz: a netre írogatók lehetnek egyszerre eszközök is, meg befolyásoló tényezők is, és az, hogy ezért nem kapnak fizetést, az nem feltétlen segíti elő a minőséget.

Zöldi László 2019.11.28. 11:02:05

@konrada: Kinek higgyek? Az összes többi kommentelő azt állítja, hogy a "netre írogatók" fizetést kapnak. Eddig azt hittem, hogy én vagyok az egyedüli, aki nem kap.

konrada 2019.11.28. 12:13:29

@Zöldi László:
...nem az összes, csak a hülyébbek, kik nem tudják elviselni a tőlük eltérő véleményt, és ezért gondolják azt, hogy azt csak úgy lehet leírni, ha megfizetik.
...ezektől én is visszaszoktam kérdezni, ő mennyit kap, mert ha jó pénzt, akkor a feketéről le tudom én is írni azt, hogy fekete, de azt is, hogy fehér, csak pénz kérdése.;))*

...én meg úgy vagyok vele - sokadmagammal - , mindenkinek lehet valami hülye hobbija: és pecázni nem lehet a szoba melegéből!;)

*Nem vagyok a valóságban ennyire elvtelen, de annyira cinikus vagyok, hogy tudjam: itt a pol-neten úgy sem lehet senkit meggyőzni - legfeljebb tájékoztatni, illetve ismereteket szerezni - de ezért meg nagyon éri meg fizetést adni, így bátran ajánlkozhatom anélkül, hogy szavamon fognának!;)