Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár ezt mondta egy háttérbeszélgetésen: „Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már bárkiből egy pillanat alatt újságíró lehet.” (hvg.hu, 2019.11.26.)

Kovács úr a debreceni egyetemen sajtótörténetet is tanított, mielőtt kormányszolgálatra adta volna a fejét. Bizonyára tudja, hogy az újságírás évszázadokon át szabad foglalkozás volt. Akik például diplomával a tarsolyukban művelték, nem újságírást tanultak a felsőoktatásban. Újságíró-képzés 1993 óta folyik a hazai főiskolákon és egyetemeken. Azóta több ezren végeztek kommunikáció szakon, de csak a töredékükből, körülbelül minden tizedikből lett újságíró.

Ha az olvasó egy pillantást vet a bejegyzés utáni idézetcsokorra, észreveheti, hogy Orbán Viktor is mondott valami nagyon hasonlót. Két eset lehetséges. 2018 áprilisában egyik bizalmi embere, Kovács Zoltán súgott neki. Illetve magától jött rá a mélyen szántó következtetésre, és most az államtitkár igazodik hozzá. Egyikük kijelentésének sincs sajtószakmailag értelmezhető jelentése. Hadd bizonyítsam ezt egy példasorral. Fészbukos ismerőseim közül néhány száz az újságíró, őket most figyelmen kívül hagyom, Kovács Zoltán ugyanis nem róluk beszélt, Maradnak tehát a nem újságírók.

Azok a különböző foglalkozású közéleti személyiségek, akik a legolvasottabb közösségi oldalon rendszeresen fejtik ki az álláspontjukat jó, olykor kitűnő íráskészséggel. S mert nem tanultak újságírást, közírónak nevezem őket, idegen szóval publicistának. Például Andor Mihályt, Balla D. Károlyt, Bodor Johannát, Bruck Andrást, Csepeli Györgyöt, Fábri Pétert, Fleck Zoltánt, Gábor Györgyöt, Hell Istvánt, Kardos Andrást, Kolláth Györgyöt, Lendvai Ildikót, Majtényi Lászlót, Nagy Bandó Andrást, Odze Györgyöt, Sándor Erzsit, Tamás Pált.

Jó kis névsor, bármelyik színvonalas újság publicisztikai rovatvezetője megnyalná mind a tíz ujját, ha volna honoráriumkerete rendszeresen foglalkoztatni őket. S ha hozzájuk veszem ama újságírókat, akiket Orbán Viktor és Kovács Zoltán nyilvánosságkorlátozó médiapolitikája 2010 óta száműzött a szerkesztőségekből, akkor érthető igazán, vajon az említett uraknak mi bajuk van a Facebookkal. Az, hogy pillanatnyilag e közösségi oldal az első számú közvélemény-formáló fórum, és a kormányzatnak egyelőre nincs hatalma fölötte.

Orbán Viktor az újságírókról

A hírhez nem lehet hozzájutni, és a hírforrás eldugul, ha az újságíró nem működik közre. (168 Óra, 1992. január 21.)

Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Népszabadság, 1992. február 7.)

/Hajdú Péterhez/ Nézd, mindig túlértékeltek bennünket, mármint az újságírók a politikusokat. (tv2, 2011. május 1.)

A nemzetközi újságíróknak néhány kérdésben igazuk van, de a legtöbb kérdésben valótlanságokat állítanak. (Magyar Nemzet, 2011. december 24.)

A közösségi média mindenki számára elérhető. Mindenki újságíróvá vált. (Hír TV, 2018. április 10.)

Egy interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval. (Hír TV, 2019. január 10.)