Történelmi nevét ki ne ismerné az autópályák kilométerenkénti átadásából? Az Antall-kormányban minisztereskedő MDF-politikus azonos nevű fia terjedelmes interjút adott az Orbán-kormány nem hivatalos szócsövének. A Magyar Posta vezérigazgatója egyebek között ezt mondta: „A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani.” (Magyar Nemzet, 2019.11.09.)

A drasztikus csökkenésre egy adatsor. A rendszerváltáskor 385 ezer példányban jelent meg a Népszabadság, utolsó lapszáma 2016. október 8-án 37174-ben. A győri Kisalföld 1989-ben elérte a 100 ezret, a Népszabadság megszüntetésekor 57221-ben látott napvilágot. 2017 őszén pedig, amikor Andy Vajna átvette, 54336 példányban. A Borkai-botrányt a múlt hónapban 42 ezer példánnyal vészelte át. Az idézet másik figyelemre méltó mozzanata, hogy a Magyar Posta egyelőre talán mégsem szünteti meg a hírlapterjesztést. Mintha más merényletet tervezne ellenünk. 2017 legelején a vezetői bejelentették, hogy 19 településen kísérleti jelleggel csak ebéd után juttatják el az előfizetőkhöz a napilapokat.

Budapest akkor még nem volt a kísérletre kijelölt települések között, de most, az önkormányzati választás után legalább az ellenzék irányította kerületeket is bevonhatják a kétes értékű projektbe. Formálódik azonban egy másik, átfogóbb jellegű elképzelés is. A Magyar Posta visszalépne a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány javára, és kivonulna a veszteséges hírlapterjesztésből. A kormány zsarolási potenciálját kétségkívül növelné, ha a hozzá közel álló alapítvány kézbesítői hálózatára kényszerülnének kapcsolódni a postai terjesztéstől megfosztandó ellenzéki sajtótermékek. Ennek volt már némi előzménye. 1992/93 fordulóján a Magyar Posta 30 százalékkal növelte a hírlapterjesztés díját. Ez kényszerítette a külföldi tulajdonba „privatizált” megyei napilapokat arra, hogy leszakadjanak a postahálózatról, és létrehozzák a magukét.

A Simicskával való 2015-ös szakítás után Orbán Viktor bizalmi embereivel fokozatosan felvásároltatta a megyei sajtót. Vele együtt a bejáratott terjesztési rendszert is, amelynek jelenlegi tulajdonosa, az immár 476 lapot kiadó KESMA a reggeli kézbesítésről aligha áll majd át a délutánira. Bár azt nehezemre esik elképzelni, hogy munkatársai a kormánybarát napilapokkal együtt csúsztatják a kormánykritikus újságokat is a vidéki Magyarország postaládáiba.