E bejegyzés után olvasható egy dokumentáció. Öt nemrégiben megválasztott polgármester, két újságíró, két szociológus és egy médiajogász fejti ki álláspontját arról, hogy a helyhatósági választás után mihez kéne kezdeni az önkormányzati sajtóval. Az idézetekből sokféle elképzelés rajzolódik ki, közülük kettőt emelnék ki, amelyek két egymást kizáró lehetőséggé sűrűsödtek. Vajon el kell-é távolítani ama főszerkesztőket, akik kiszolgálták a régi polgármestereket, vagy békejobbot nyújtani nekik, hátha megváltoznak? A sors iróniája, hogy ezekben a napokban két asszonyhoz és a bácskai névhez-jelzőhöz kötődik a dilemma.

A ferencvárosi polgármester, Baranyi Krisztina megszabadulna a Ferencváros című újság főszerkesztőjétől. A korábbi kerületvezető, Bácskai János bizalmi emberétől, aki éppen csinálná a választás utáni első számot. A kormánypárti sajtóban elmondta, hogy a címoldalra az új főnökasszonyt tenné, de a régi főnök is benne lenne az újságban, elvégre a választás előtti napokban avatott, szalagot vágott, és ezeket az eseményeket is illene dokumentálni. A bajai polgármester, Nyirati Klára elégedetlen ugyan a Bácskai Napló főszerkesztőjével, mert úgy istenítette a régi polgármestert, hogy közben elhanyagolta őt és szintén ellenzéki társait. Mégis ad neki egy esélyt, hátha megembereli magát. Meg is jelent az új lapszám, amelyben a főnökasszonynak nyolc fényképe látott napvilágot, a régi gazdát pedig mintha elfelejtette volna a hálátlan főszerkesztő.

Ha normális országban élnénk, akkor a folyamatosság híve volnék. Egy normális önkormányzati lapban óhatatlanul némi elsőbbséget élvez a helyi nyilvánosság első számú kedvezményezettje, de a városházi ellenzék álláspontjáról is értesülnek az olvasók. Ilyenkor a vezetőváltás zökkenőmentes, és az átmeneti lapszámban mindkét várospolitikusnak helye van. Csakhogy nem normális országban élünk, ahol az önkormányzati lapok se működnek normálisan. Sőt a polgármesterek sem, Bácskai János például az átadáskor-átvételkor nem fogott kezet az utódjával. Szorult belém annyi empátia, hogy megértsem Baranyi Krisztina indulatát, és azt, hogy főszerkesztő-ügyben miért képviseli a radikálisabb álláspontot.

Együtt kéne éreznem persze az önkormányzati főszerkesztőkkel is, akik változatos eszközökkel küzdenek az állásukért. Bár nem föltétlenül a megújulás jele, ha telerakják az újságot az új polgármester fényképével, és kifelejtik belőle a régit.

Tíz mondat az önkormányzati sajtóról

Szakmánk megcsúfolóit a média közeléből is el kell zavarni, de nem azért, hogy újabb propagandacsatornák nyíljanak. (Korbely György orosházi újságíró, Alföldi.blog, 2019. október 17.)

Megadhatjuk a lehetőséget azoknak, akik eddig a kerületi újságokat szerkesztették, hogy szabad újságíróként működhessenek, és ne kelljen leküldeniük politikai jóváhagyásra az újságot. (Örsi Gergely II. kerületi polgármester, 444.hu, 2019. október 30.)

Ahol az ellenzék vezeti a várost, ott legalább lesz sajtó. (Závecz Tibor szociológus, ATV, 2019. október 31.)

A különböző ellenzéki pártok remélhetőleg nem fogják engedni, hogy bármelyik polgármesterük ámokfutásba kezdjen. (Urbán Ágnes médiaszociológus, Mérce.hu, 2019. október 31.)

A jelenlegi ellenzék sajtótájékoztatójáról hosszasan és előkelő helyen számolt be a lap. Ez így helyes, hisz az újság mindannyinké. (Csőzik László érdi polgármester, Facebook.com, 2019. október 31.)

Teljesen független médiában gondolkodom, ahol mindenki véleménye megjelenhet. (Déri Tibor IV. kerületi polgármester, Magyar Hang, 2019. november 1.)

Ha a leggyorsabban haladunk, akkor is november végén, december elején jöhet ki a már nem propaganda lapunk első száma. (Pikó András VIII. kerületi polgármester, Facebook.com, 2019. november 1.)

Propagandára nem ellenpropaganda a helyes válasz. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2019. november 1.)

Természetesen nem utasítottam senkit, hogy a Ferencváros újságot megjelenése előtt mutassák meg nekem, bár ilyen főszerkesztő mellett indokolt is lehetett volna. (Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester, Facebook.com, 2019. november 2.)

Súlyos hiba lenne, ha az ellenzéki városok vezetése a hatalma védelmében vagy bosszúból a korábbi megaláztatásai miatt a település fontos ügyeiben nem engedélyezné szóhoz jutni a kormánypárti városatyákat és táborukat a helyi sajtóban. (Polyák Gábor médiajogász, Népszava Online, 2019. november 2.)