Médianapló

Médianapló - Orbán mondta-e, hogy "Csuhások térdre, imához!"?

2019. október 28. 09:49 - Zöldi László

A közösségi oldalak ügyeletes szenzációja Orbán Viktor térdeplése a budai karmelita-kolostor erkélyén. Nick Vujicic végtagok nélküli prédikátor társaságában imádkozik, vagy legalábbis magába száll. Hívei erősnek tartják a fényképet, és rajonganak érte. Akik gyűlölik, képmutatónak vélik, és fölemlegetik, hogy bezzeg újdondász korában így biztatta országgyűlési frakciótársait: „Csuhások térdre, imához!”

Három évtizede gyűjtök szállóigéket, és megszoktam, hogy a könyvkiadók a kézirat elolvasása után listát helyeznek elém. Kérik, hogy nézzek még utána néhány „közismert” mondásnak, amelyeket elfelejtettem idézni. Közéjük tartozik a csuhás is. 2006-ban jelent meg az Orbán breviárium című kötetem, amelyből a kiadó hiányolta a csuhás szállóigét, 2012-ben pedig az Idéző című digitális kötet látott napvilágot, amelynek kiadója szintén szóvá tette, hogy nem írtam bele a miniszterelnök egyik legjellemzőbb mondását. Némi nyomozás után mindkétszer arra jutottam, hogy nem veszem föl Orbán Viktor megnyilvánulásai közé.

A „Csuhások térdre, imához!” a rendszerváltás utáni első országgyűlésben ütötte meg a képviselők fülét. A parlamenti jegyzőkönyv szerint Andrásfalvy Bertalan néprajz-kutató így utalt rá 1992. február 25-án: „Amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt, mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt.” Az Antall-kormány kulturális minisztere mögött a Fidesz frakciója ült, vezetőjét Orbán Viktornak hívták. Az országgyűlés legkisebb pártja polgárpukkasztó jelmondatokkal hívta föl magára a figyelmet, ezek egyike volt a csuhás is. Ha a kormánypárti KDNP valamelyik politikusa megszólalt, akkor kórusban csuháztak az ellenzéki Fidesz-képviselők.

Hiteles forrást nem találtam arra, hogy a frakcióvezető vezényelte volna a kórust. Amíg ilyen dokumentum nem tűnik föl, az Orbán pálfordulására utaló mondást szóbeszédnek, vándormotívumnak, városi legendának minősítem. Vagyis toposznak, amely az ógörög topikosz szóból származik. Az eredetileg helyet, nyilvános helyet jelentő kifejezésből idővel közhely, panel, klisé lett, amelyet hajlamosak vagyunk készpénznek venni, holott nincs értéke. Orbán Viktor szerintem is hatásvadász volt a miniszterelnöknek helyet adó Karmelita-kolostor Pestre néző erkélyén. Mostani megnyilvánulása azonban egyelőre nem hozható összefüggésbe egy 27 és fél év előtti eseménysorral.  

127 komment
süti beállítások módosítása