Médianapló

Médianapló - Tíz mondat 1956-ról

2019. október 22. 18:54 - Zöldi László

1956 fegyveres forradalom volt, 1989 alkotmányos, 2010 kétharmados. (Szentmihályi Szabó Péter író, Magyar Hírlap, 2010. október 25.)

Ötvenhat nincs a helyén. Hivatalosan ünnepsorozat - lélek nélkül. (Mécs Imre liberális politikus, ATV, 2013. szeptember 23.)

Évről évre elővesszük a lyukas lobogót, és ezen át tekintünk vissza a múltba. (V. Németh Zsolt Fidesz-politikus, Vas Népe, 2016. október 24.)

Sablonnal lyukasztott gyári zászlókat osztogattak a társasházaknak. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2016. október 24.)

1956 nem torta. (Körmendy Zsuzsanna újságíró, Magyar Nemzet, 2016. november 5.)

’56 nem lehet egy üres luk a történelemben. (Alexa Károly irodalomtörténész, Vas Népe, 2016. november 12.)

Akkor mind Petőfik voltunk. (Tóth-Máté Miklós író, Hajdú Online, 2016. december 30.)

Nem tudjuk, hogy mit kéne rakni a lyuk helyére. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2017. október 23.)

1956-ban még a gazemberek is hittek valamiben. (Puzsér Róbert független főpolgármester-jelölt, Facebook.com, 2018. október 24.)

Most éppen Nagy Imrét akarják kiretusálni a forradalomból. (Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere, Népszava, 2019. június 15.)

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr9115250828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

funivia 2019.10.23. 20:01:27

Ezzel az ünneppel főleg az a baj az én szememben, hogy mindenki mást akar ünnepelni ezen a napon. Kiragadnak valamit a megtörtént események láncolatából, és azt hozsannázzák. Nagy Imre, aki egy moszkovita volt, és ízig-vérig kommunista, már nem ismerne saját magára, olyan a valóságtól elszakadt megemlékezéseket tartanak róla. Én azt gondolom, hogy maga a forradalom is ugyanilyen ezerarcú volt. Volt aki reformálni akarta a szocializmust, volt aki megvédeni, volt aki megszüntetni, és még ezeken belül is mindenki másképpen képzelte el a megvalósítást. Mások meg fosztogatni akartak, és megint mások mindenkire lőttek, akit az utcán láttak.
A történelmi események utólagos /és változó/ magyarázata a fegyveres harcokat heroikus küzdelmeknek ábrázolják / szigorúan az éppen magyarázatot adó szempontjából/.
A megélt valóság pedig egészen más. Nincsen benne semmi nagyszabású, sem felemelő.
Csak a kiszolgáltatottság, a félelem, és a halál olyan kézzel fogható közelsége, amit szinte lehetetlen leírni.
Nincs a világon olyan, az 56-os eseményeket gyerekként tudatosan átélt személy, akiben a történtek ne hagytak volna gyógyíthatatlan, fájó sebet vagy legalább időnként sajgó heget.
Aki még olyan kis gyermek volt, hogy nem érthette a nagyon is sokféle elveket, amik miatt a körülötte élők egymást öldösték, az csak a valóságot látta, élte.