A hét talán legfontosabb mondatát Dull Szabolcs írta le. Az Index.hu munkatársa így foglalta össze a helyzetet: „A kampány váratlanul beköltözött a politikusok hálószobájába.” Annyiban vitatkoznék vele, hogy nem váratlanul. Korábban is akadtak olyan szerkesztőségek, amelyek nemcsak deréktól fölfelé érdeklődtek a politikusok teljesítménye iránt, az egymástól elszigetelt kísérletek azonban nem álltak össze kampánystratégiává. A legutóbbi napokban viszont a közéleti harcmező mindkét oldalán megjelent a drog és a szex - az önkormányzati választáson induló politikusok nevéhez kötve.

Eddig is sejtettük, hogy a kokain meg a heroin, valamint a luxuskurvák hozzátartoznak az elit (művészek, élsportolók, vállalkozók és politikusok) életviteléhez. Ehhez havonta minimum egy-kétmilliós jövedelem szükséges, határ a csillagos ég. A mostani kampány bizonyára nem szűkölködik a rágalmazásokban, de azért eltűnődhetünk, vajon a politikusság alkalom-e arra, hogy a közélettel foglalkozók krémje kiélhesse az ösztöneit. Vagy több ennél: szakma, esetleg hivatás a közjó szolgálatában? De induljunk ki abból, hogy nem minden feltárásról, leleplezésről, kiszivárogtatásról bizonyul majd be, hogy rágalom volt.

Van itt egy ellentmondás, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nyilvánvaló, hogy az a fránya hírverseny felelőtlenebbé teszi a nyilvánosság képviselőit. A gyorsaságot akkor is előnyben részesítik az alapossággal szemben, ha épp nincs politikai kampány. Utólag persze lehet pontosítani, ez azonban mit sem változtat azon, hogy ha a szóba hozott közéleti személyiségek ügyvédhez fordulnak, akkor az igazságszolgáltatás talán évek múlva dönt. Minél inkább tágul az olló a (rém)hír és a bírósági procedúra között, annál türelmetlenebb a médiafogyasztó, és hajlamos az igazság szolgáltatására hivatott szervezet helyett ítélkezni.

 Igazságosnak vélem, hogy a jól kereső politikus már nem szorul kíméletre a társadalmi elit tarka gyülekezetében. Ám attól tartok, hogy kampány idején nemcsak az élvhajhásznak látszó politikusokról ítélkezünk, hanem önmagunkról is. Nem zavar, ha néhány év múlva kiderül egy politikusról, hogy épp úgy drogozik és luxuskurvázik, mint egy élsportoló, művész vagy vállalkozó. Az viszont bennünket, választópolgárokat is érint, ha a megrágalmazott polgármester-jelölt vagy önkormányzati képviselőjelölt azért veszít 2019. október 13-án, mert valaki úgy döntött a másik oldal kampánystábjában, hogy élvhajhász hírét kell költeni.