Elég gyakran fordulok meg az újpesti piacon. Egy viharsarki sajtos jóvoltából remek parenyicát lehet vásárolni, a kínai üzletben pedig csökkentett szénhidrát tartalmú kávéval kecsegtetnek. E forgalmas helyen tűnt föl a kerületi polgármester plakátja. Ha nem tudnám róla, hogy kormánypárti politikus, akkor most bajban volnék. Erre ugyanis semmi sem utal a csoportképen.

A Fidesz nevét nem találom, a rá jellemző narancssárga színt sem. Helyettük az újpesti focisták lilája uralja a plakátot, valamint a vastag betűkkel szedett Wintermantellel Újpestért jelölő szervezet, amelyet W. Zsolt polgármester önmagáról nevezett el. E gesztusnak karitatív szempontból alighanem télen lesz jelentősége, mert a Wintermantel télikabátot jelent. Tegnap azonban az október 13-án esedékes önkormányzati választást megelőző kampányt úgy ítélte meg egy nickgrabowski álnevű blogger, hogy az újpesti elöljáró titkolja a párttagságát. S hogy ez korántsem elszigetelt álláspont, az abból is kisejlik, hogy az ellenzéki sajtó maradék fórumai szintén hajlamosak leleplezni a kormánypárti polgármester-jelöltek szégyenlősségéről árulkodó fedőszervezeteket.

Nem vonom kétségbe, hogy az értelmezésben van igazság. A NER tizedik évében egyre több ellentmondás tárul fel, és akik egzisztenciálisan kötődnek a rendszerhez, immár csak kínos elhallgatások árán, „civilesedések” révén azonosulhatnak vele. Mégis van valami, ami zavar e közelítésmódban. Az, hogy az ellenzéki polgármester-jelöltek épp úgy kerülik a pártszíneket, a pártlogókat és a pártneveket. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a kormánypárt elhasználódott a csaknem évtizednyi hatalomgyakorlásban, akkor bizony a szétmorzsolódott ellenzék a fogáskeresésben, a tehetetlenségben, a várakozásban amortizálódott, és az ő emberei is röstellik a hovatartozásukat.

Ez persze kevésbé látszik a fővárosból, ahol szerkesztik az országos médiumokat. De ha valaki figyelemmel kíséri a megyei napilapokat, akkor feltűnik neki, hogy az önkormányzati választáson induló ellenzéki politikusok mellőzik a baloldali vöröset, a liberális kéket, óvakodnak azoktól a fránya logóktól és pártnév-rövidítésektől. A színvallás szempontjából legföljebb az a különbség a két politikai oldal kampánya között, hogy a megyei jogú városokban sikerült megteremteni az ellenzéki együttműködést. Márpedig a közös jelöltek esélyeit kétségkívül rontja, ha hangsúlyozzák, hogy melyik párthoz tartoznak.