Lendvai Ildikó az a politikus, aki a civil életben is föltalálja magát. Visszavonulása óta glosszákat ír az élet kis dolgairól, és nemhogy elviseli, igényli is a digitális követők véleményét. Az ellenérvek hatására pedig finomítja az álláspontját, amelyet szombatonként oszt meg a Népszava olvasóival. Tegnap hajnalban, éjfél után néhány perccel például szösszenetet helyezett el fészbukos üzenőfalán Kósa Lajos amazonasi „bozóttüzéről”. Arra jutott, hogy „Akármi van, nehogy egyszerre távolítsák el a politikai vezérkarból Kósa Lajost, Kásler doktort és Németh Szilárdot.”

Sorait úgy értelmezem, hogy amíg az említett hármak ügyetlenkednek a nyilvánosság fórumain, lesz gyúanyag - ha nem is mindig szellemi - az ellenzéki véleményformálók számára. Mellőzném Kásler doktor és Kósa Lajos szónoki tevékenységét, de csak azért, hogy megvédhessem Németh Szilárdot. Történt ugyanis, hogy a Fidesz harcias alelnöke augusztus 9-én bekapcsolódott a szűkebb pátria közéletébe. Fészbukos üzenőfalán azt fejtegette, hogy „Az ellenzék ismét gallyra vágná Csepelt.” Erről közöltem egy művelődéstörténeti bejegyzést a Médianaplóban. Arra utaltam, hogy a g-vel kezdődő szó eredete homályos ugyan, de az biztos, hogy nem ly-nal kell írni.

Elterjedt, hogy a jiddis gajdesz (enyészet, halál, pokol, pusztulás) rövidítése, és a gajra menni azt jelenti, hogy tönkremenni, esetleg tönkretenni. Van azonban egy másik felfogás, amely ráadásul neves nyelvésztől származik, hogy a gaj a finnugor kaj zöngésített változata. Belőle sarjadzott például a kajla és a kajtat is. Sikerélményként könyvelem el, hogy a bejegyzés meglepő eredménnyel járt. Németh Szilárd interjút adott a Magyar Hírlapnak, és augusztus 24-én ezt mondta az ellenzékről: „Mindig aszerint tudnak csak gondolkodni, hogy hogyan lehetne visszaszerezni a 2010-ben elvesztett totális hatalmukat, amit arra használtak fel, hogy gajra vágják Csepelt.” Dicséretes az önkritikával párosult intellektuális fejlődés. Még akkor is, hogy ha a gaj nem faipari tevékenységre utal, akkor bizony nem illik hozzá a vágni ige.

A kormánypárti politikus becsületére válik, hogy vállalta a kockázatot. Ha antiszemita hívei megtudják, hogy jiddisre vette a figurát, ezt aligha köszönik meg neki. Ha pedig a finnugor változat mellett kötelezné el magát, óhatatlanul szembe kerül a hun-magyar rokonságot szorgalmazó Kásler doktorral. Az egyik gyerekét mindenesetre Bendegúznak nevezte el, gondolom, Attila hun király apja után.