Médianapló

Médianapló - Mit közvetítsen a magyar sportriporter?

2019. július 22. 09:49 - Zöldi László

Olvasván ma reggel a Népszavát, nem akartam hinni a szememnek. Az írta az újság Kvangdzsuba kiküldött (vagy ki nem küldött) tudósítója, hogy női 400 gyorson „A számot az amerikai legenda, Katie Ledecky nyerte.” Ledecky csakugyan amerikai, bár a nagyapja Csehszlovákiából vándorolt ki az Egyesült Államokba, és kétségkívül legenda. Eddig ötször nyert olimpiát és tizennégyszer világbajnokságot, ráadásul a hosszabb gyorsúszó-számokban, 400-on, 800-on és 1500-on ő a világcsúcstartó. Sokan őt tartják a világ legjobb úszónőjének, nem minden ok nélkül.

Most azonban, a Dél-Koreában megrendezett világbajnokságon vereséget szenvedett. Egy 19 éves ausztrál, Ariarne Titmus lehajrázta. Az utolsó huszonöt méteren úgy húzott el mellette, mint expressz vonat a vicinális mellett. Eredménye több mint egy másodperccel jobb lett a "legendáénál", így vált Ledecky feltűnést keltő veresége a vébé szenzációjává. Igazán kár, hogy erről a Népszava munkatársa nem értesült. Korholásomba azonban némi együttérzés is vegyült. Elképzelhető, hogy itthon, a képernyő előtt ült, és Knézy Jenő helyszíni közvetítését hallgatta. A közszolgálati televízió Kvangdzsuba kiküldött riportere ugyanis mással volt elfoglalva.

A döntőben szintén induló Késely Ajna küzdelmét figyelte. El-elcsukló hangon közvetítette, hogy a 18 éves magyar úszólány miként küszködik a bronzéremért. (A hazai utánpótlás talán legtehetségesebb női versenyzője végül negyedik lett, elismerésre méltó országos csúccsal.) Nem akarom szakmai önérzetében megbántani Knézy Jenőt, de élsportbeli múltjához híven kiválóbban számol be kosárlabda mérkőzésekről. Kint, Dél-Koreában viszont olyasmit csinál, amin érdemes eltűnődni. Elvégre nemcsak az ő szemléletéről van szó, hanem a magyar sportújságírókéról is. Egyre inkább az a benyomásom, hogy a nemzetközi versenyekről szinte kizárólag magyar nézőpontból számolnak be.

Akkor persze nincs baj, ha a mi sportolónk nyer. De ha a sokadik lesz, mégis az ő teljesítményére összpontosítanak a kiküldött tudósítók, akkor bizony torzul az élménybeszámoló. Mintha a hazafiságuk háttérbe szorítaná a szakértelmüket. Tudom, hogy ez vitatéma az újságíró-iskolákban, nem is biztos, hogy nekem van igazam. De azt állítom: nem az a dolga egy újságírónak, hogy a Himnusz hallatán könnybe lábadjon a szeme. Inkább az, hogy elmondja a médiafogyasztóknak, valójában mi is történt azon a fránya világversenyen, amelyen nem mindig a mi sportolónk szokott nyerni.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr6314974522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kalle 2019.07.22. 11:20:10

A végeredményt elolvashatja az összefoglalóban. Ha van magyar versenyző, abszolút prioritást élvez a szereplése.

Zöldi László 2019.07.22. 12:13:11

@Kalle: Igen ám, de a végeredményt rosszul tudta a Népszava.

Kalle 2019.07.22. 12:19:53

@Zöldi László: No igen, de ez nem szemléletbeli kérdés akkor, hanem egy szimpla tárgyi tévedés. Meglehet, hogy a magyar kommentátorok elfogultak a magyar versenyzők iránt, de a népszava tudósítója más forrásból dolgozik, vagy legalábbis kellene neki. Még az is érdekes, hogy nincs valaki a sport rovatban, aki ellenőrzi megjelenés előtt az anyagot?

Zöldi László 2019.07.22. 12:29:02

@Kalle: Lehet, hogy eszményítem a Vitray-féle közvetítést az egyszem Magyar Televízióban, de mintha ő megtalálta volna az arányt a magyar prioritás és a külföldi győzelem között.

uni-cum-laude 2019.07.23. 12:10:58

@Zöldi László: Bár tudom, hogy itt és most "off", azért leírom: anno néhai Atyám a hazai futball mérkőzések közvetítésekor mindig lenémította a televíziót (Vitray T.) és a rádiót hallgatta/hallgattuk (Szepesi Gy.).

Kabai Domokos Lajos · www.bekialtas.blogspot.hu 2019.07.23. 17:42:58

"Egyre inkább az a benyomásom, hogy a nemzetközi versenyekről szinte kizárólag magyar nézőpontból számolnak be" - írja helyesen a szerző. Bár én mindig inkább műveltem a sportot, s alig-alig nézem a közvetítéseket, de amennyit ebből a külföldi híradókból látok, ugyanez a szelektálás érvényesül másutt is. Ha jól tudom, az olimpiai közvetítésekre szintén aszerint fizetnek elő a tévétársaságok, hogy érdekelt-e egy-egy sportágban az adott ország versenyzője. A magyar közvetítéseket bizonyosan ennek rendelik alá. Emiatt immár az olimpiai közvetítések is érdektelenné váltak számomra, mert ezek alapján lehetetlen felmérni, ami igazán foglalkoztat, hogy melyik sportágban hol tart a világ. Van még egy aspektusa ennek az ügynek. A nyilván nem véletlenül egyre keletebbre fekvő államok kormányai késhegyig menő küzdelmet folytatnak egy-egy ráfizetéses világverseny rendezési jogáért, mert ezen keresztül is demonstrálni akarják választóik felé, milyen hatalmas a nemzetközi befolyásuk. A NOB vezetői, illetve egykori és jelenlegi világhírű sportolók társaságában sütkéreznek a jupiterlámpák fényében, s azzal fogadtatják el (magyarázzák) a tetemes költségeket, hogy azok jótékonyan szolgálják az országimázst. Valójában az említett, a közvetítésekben, a sporthíradásokban érvényesülő, saját országra koncentráló szelekció miatt, ha egy adott ország nem érdekelt például a vízilabdában, a vívásban, a lövészetben, az evezésben, az ilyen-olyan téli versenyeken stb., akkor annak az országnak a többségi lakossága gyakorlatilag nem értesül arról, hogy mondjuk a magyar sportolók (a nemzet megnevezését tetszés szerint lehet váltogatni) ebben vagy abban a sportágban vagy számban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, nyújtanak. Vagyis, szerintem, az élsport leginkább belső politikai kommunikációs célokat szolgál, segít levezetni a más területen felhalmozódott feszültségeket, a nemzeti érzés erősítésén keresztül növeli a belső kohéziót. #