Médianapló

Médianapló - Pöcegödör-e a fészbuk?

2019. július 20. 10:38 - Zöldi László

Szele Tamás művelt, szellemes újságíró. Amióta kivonult a FüHü.hu szerkesztőségéből, mert a tulajdonos őt sem fizette ki, gyakrabban nyilvánul meg a közösségi oldalon. Legutóbbi felvázolt egy párbeszédet: „-Mi lenne Hacsek, ha végre megszűnne a Facebook?” „-Mi lenne, mi lenne Sajókám? Megint kocsmába járnának az emberek.”

A Hacsek-Sajó páros a kabarétréfa immár klasszikus szereplője. Olyan pesti kispolgárok, akik nem kocsmában múlatták az időt, hanem kávéházban. A múlt század húszas éveiben ugyanis leginkább a középosztály alsó rétege járt kávéházba a nehezen fűthető lakásából, hogy elolvassa azokat az újságokat, amelyekhez volt idegen nyelvtudása, de nem volt pénze. Széky János műfordító szerint azonban a Facebook „kocsma”. Csepeli György szociálpszichológus szerint „szalon”. Gazda Albert újságíró viszont „közösségi pöcegödörként ” tartja számon. Az a benyomásom, hogy a szalon túl előkelő volna digitális intézménynek, a pöcegödör pedig igazságtalan értelmezés.  

Amióta használjuk a világhálót, egy kép lebeg a szemem előtt. Az épülettömb alsó szintjét foglalja el a nyilvános hely, amelynek bejáratától balra van a kávéházi, jobbra a kocsmai rész. A digitális kávéház törzsasztalánál olyan polgárok üldögélnek, akik jól ismerik egymást. Elviselik a másik véleményét, de nemcsak a rögeszméjét, hanem a rigolyáit is. A digitális talponállóból néhányan kitámolyognak a közös vécébe, majd tévedésből nem a kocsmájukba mennek vissza, hanem a polgárok kávéházába. S mert látnak üres széket a törzsasztalnál, lezöttyennek. Úgy kotyognak bele a beszélgetésbe, hogy nem mutatkoznak be, és mindenkit letegeznek.

Ha a világháló a digitális kávéház és kocsma elegye, akkor a nyilvánosság egyik zárt körű nyúlványát, a Facebookot nem becsülném föl szalonnak, de nem is fokoznám le pöcegödörnek. A kocsma elnevezést pedig azért pontosítanám, mert a rokonságban volt egy ma már halott asszony, aki a férje falusi szőlejében készített bort decinként mérte ki a városi házuk szuterénjében. Délelőttönként ott tanyázott a színház második-harmadik vonala: epizodisták, zenészek, statiszták. Egy-egy tanár, ügyvéd és egyéb értelmiségi is került hozzájuk, aki titkolta alkoholizmusát a helybéli nyilvánosság elől. Ez a mintegy tucatnyi ember összeszokott társaságot alkotott. S mert többé-kevésbé értelmesen beszélték meg a város-ország-világ dolgait, méltányosságból digitális bögrecsárdának képzelem a fészbukot.

4 komment
süti beállítások módosítása