Médianapló

Médianapló - Miből lesz a szállóige?

2019. június 18. 10:25 - Zöldi László

 

Kő András olyan újságíró, aki írószemmel látja a világot, de nem szépirodalmi műfajokban jeleskedik. Akármelyik szerkesztőséghez szegődik, követem olvasóként. A legutóbbi években a Magyar Hírlapnak dolgozik, és mintha a kormányzati családpolitikát támogatná, midőn Széchenyi Istvánt idézi: „Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.” (2019.06.15.)

Kételkedni kezdett azonban a mondat eredetiségében, és Tóth Béla Szájrul szájra című könyvében (Athenaeum, 1901) meg is találta a magyarázatot. A szállóigék legismertebb magyar kutatója ugyanis mindenkit megkérdezett, aki a XIX. század végén számított, és senki sem erősítette meg Széchenyi szerzőségét. Talán ő mondta, de nincs nyoma az életművében. Kő András arra jutott, hogy „Egy jó szállóigét nem kezd ki az idő, nem koptatják meg az évszázadok.” Ez két tanulsággal is járhat.

Az egyik az, hogy csupán az a textus tekinthető hitelesnek, amely nem lóg ki a kontextusból. A másik pedig, hogy abból a mondatból lesz szállóige, amely az összefüggéstől függetlenül is jelent valamit az utókornak. Nekem például szállóige-gyanús volt Bajnai Gordon minapi kijelentése: „Játékosnak mentem, játékszer lettem.” (ATV, 2019.04.12.) Vele nincs is gond, elvégre miniszterelnök volt, és kap majd egy lábjegyzetet a történelemkönyvekben.

Igen ám, de a mondatból aligha rajzolódik ki az utókor számára, hogy 2010 után visszatért a hazai közéletbe, alapított egy ernyőszervezetet, amely lehetővé tette volna az ellenzéki pártok összefogását, akadtak azonban ellenzéki politikusok, akik ellehetetlenítették a tevékenységét. Ha a körülmények a mi számunkra is homályosak, akik átéltük a 2014 előtti furcsa hónapokat, vajon az utókor miért értené meg az amúgy figyelemre méltó mondat mögöttes tartalmát?

2019-ből nem egészen fél év telt el, és 31 mondatot leltem az idei sajtóban, amelyeket érdemes fontolóra venni. Közülük idézek néhányat, mert bennük látom, hogy nem kezdi ki őket az idő.

 

Tíz szállóige 2019-ből

 

A sötétség jobban terjed, mint a fény. (Révbíró Tamás műfordító, Hócipő, január 5.)

A legfontosabb kormányzati kommunikációs eszköz a trollbamondás. (László József újságíró, Facebook.com, január 16.)

Az üres tányér a konyhai vastaps. (Szűcs Nelli színésznő, Magyar Rádió, február 16.)

Csapatban könnyebb megélni a vereséget. (Verőci Zsuzsa sakk-nagymester, Magyar Nemzet, február 23.)

Tarlós a golyóit Orbán nadrágjában hordja. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, március 2.)

Kitüntetés és díj között az a különbség, hogy a díj pénzzel jár. (L. Simon László kultúrpolitikus, M5, április 11.)

Ha az emberiség okosabb lenne, már rég kihalt volna. (Spiró György író, Népszava, április 13.)

Nálunk a ceruzát is malomkővel hegyezik. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, április 27.)

A szépirodalom megcsúnyult. (Pintye Z. Zsolt újságíró, Facebook.com, május 19.)

Egy emigráns mindenét elveszíti, kivéve az akcentusát. (Réthy Béla németül dolgozó riporter, Nemzeti Sport, május 25.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8914899744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.