A Népszavát ma reggel kíváncsian vettem ki a lépcsőházi postaládából. Vajon az egyetlen napilap, amelyre előfizetek, miként tálalja a Fidesz választási győzelmét? Idestova fél évszázadot töltöttem a sajtóban, ezért nem lehettek illúzióim. A fürge digitálissal ellentétben a papír alapú sajtó olyan lomha, mint olajszállító tanker a tengeren. De ha nagyon muszáj, akkor legalábbis a második (fővárosi) kiadásban, amelyet kézhez kapok, ki lehet tolni a lapzártát éjfélig. Ehhez képest a tegnap késő esti nyilatkozatokból alig közölt valamit az újság.

Pályakezdő koromban sokat lógtam az Ifjúsági Lapkiadó Vállalnál dolgozó öreg szerkesztők nyakán. A múlt század hetvenes éveiben még nem érték el a nyugdíj-korhatárt, de már a harmincas években is dolgoztak. Egyikük például a tanári diploma megszerzése után nem kapott állást iskolában, ezért az ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) segítségével hitelt vett föl, bérelt belőle egy oldalkocsis motorkerékpárt, és hajnalonta négykor beállt Az Est-lapok nyomdája elé. Kötegnyi újságot vitt az órányi távolságban lévő Kecskemétre, ahol az oldalkocsi tartalmát szétosztották a helybéli előfizetők és a kilenc kávéház között. Mire a kecskeméti „pógárok” leültek a gőzölgő kávé mellé, már értesülhettek a világ eseményeiről. Nyolcvanöt évvel később is akad állástalan diplomás, hitelt most is lehet fölvenni, és újság-előfizetőként megelégednék azzal, ha időben értesülhetnék az ország dolgairól.

Nem vonom kétségbe persze, hogy a Népszava több oldalon foglalkozott az uniós választással. S bár a végeredményt nem közölte, a tudósításokból kirajzolódik a tegnapi szavazás hangulata, a szavazók közérzete. A vezércikket a publicisztikához legjobban értő belső munkatárs, Friss Róbert írta. Az imént részletezett körülmények folytán inkább a választás uniós jellegét hangsúlyozta. Kezére játszott, hogy néhány tagországban lépcsőzetesen, már csütörtök óta szavaztak, ezért kibonthatta a legfontosabb összefüggéseket. Mindazonáltal egy mondatot szánt az akkor még csak megjósolható hazai fejleményre is: „Az egymással küszködő ellenzék pedig alulmaradt.”

Azóta már tudjuk, hogy a választási eredményeket kitörő örömmel fogadó dékások és momentumosok szintén vesztettek. A publicistától kölcsönzött mondatra és a bejegyzés címében föltett kérdésre tehát úgy válaszolnék, hogy az egymással küszködő ellenzék azért maradt alul, mert az ellenzéki pártok a Fidesz helyett megint egymással küszködtek.