A tudósításokból nem derült ki, vajon miben egyeztek meg a sportújságírók. Csupán az, hogy elnökük beszélt a Nemzeti Sajtókamaráról is. Három kormánykritikus újságban olvastam, hogy Szöllősi György ismét szóba hozta a kormányzat számára oly kedves elképzelést, miszerint meg kéne szűrni (idegen szóval szelektálni) a magyar újságíró társadalmat. Ennek részleteire azért nem térnék ki, mert a kiszivárgott információkat névvel nem vállalta senki.

Ha a kormány számára nemszeretem szerkesztőségekben dolgozó sportújságírókat elfelejtették meghívni a magyar sportújságírók közgyűlésére, honnan tudják a lapjaik, hogy mit mondott a Nemzeti Sport főszerkesztője arról a fránya kamaráról? Ha pedig meghívták őket, miért nem számoltak be róla a tudósítás klasszikus szabályai szerint? Talán csak nem tartanak attól, hogy bajuk lesz, ha névvel vállalják a hírértékű információk hitelesítését? Egyébként a Nemzeti Sajtókamara szervezője állítólag azzal kecsegtette a magyar újságírókat, hogy akik jelentkeznek, különböző kedvezményekben részesülnek.

A vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály alapította Országos Magyar Sajtókamara 1939 és 1945 között különböző okok, leginkább államilag szankcionált származás miatt nem igazolta át a magyar újságírók mintegy 40 százalékát. Akiket viszont fölvett, a hadigazdálkodás silány keretei között kedvezményesen jutottak például közszükségleti cikkekhez. A föl nem vettek jelentős része pedig újságírás helyett lövészárkot ásott, aknát szedett, vagy koncentrációs táborban próbált életben maradni. Itt még nem tartunk, egyelőre szervezik a gyászos előzményű Nemzeti Sajtókamarát.

Félő, hogy a pályakezdő újságírók számára kapósak lesznek a kedvezmények. A legnépesebb újságíró szervezet, a MÚOSZ ugyanis ebben jeleskedett a legkevésbé. Kizárólag olyan kedvezményekkel kecsegtette a tagjait, amelyeket a pénztelen pályakezdők nem vehettek igénybe. A legutóbbi harminc évben mindegyik MÚOSZ-elnök megkérdezte tőlem (mint felsőoktatásban dolgozó médiatanártól), miként lehetne utánpótlásra szert tenni. Azt feleltem, hogy a tanítványaim csak akkor jelentkeznének, ha az elnökök kidolgoztatnák a junior kedvezmények rendszerét. Ők bólogattak, majd nem csináltak semmit.

A MÚOSZ mára lesoványodott, elöregedett. Azon pedig nem lepődnék meg, ha az állami kistafírozás előtt álló Nemzeti Sajtókamara épp a tapasztalatlan, kis jövedelmű újságírók körében hozna létre hadállásokat.