Médianapló

Médianapló - Tamás Ervin hetvenedik születésnapjára

2019. március 24. 11:22 - Zöldi László

A sors iróniája, hogy akkor jelzett a mobil, amikor azt olvastam róla a Népszavában, hogy „Ha van még mérvadó újságíró, ő az.” Ez a születésnapi köszöntőben jelent meg, amelyet Lengyel László írt a sürgető, szellemi készenlétre ösztönző szerkesztőről. „Tamás” - mondta Tamás Ervin a telefonban. Hirtelen nem tudtam, kivel beszélek. Ő ugyanis újságíróként az első keresztnevéből csinált vezetéknevet, a másodikból pedig első keresztnevet. Épp akkor éli meg a hetvenediket, amikor egy másik mérvadó, Baló György eltávozott közülünk.

A közgazdász-politológus köszöntőnek tehát lehet olyan érzése, hogy a bölények kihalóban. Mindazonáltal látni, hallani, olvasni még olyan publicistákat, akiknek a véleményére érdemes odafigyelni. Nemzedékemből Bolgár Györgyére, Farkas Zoltánéra, Friss Róbertéra, Szénási Sándoréra, a valamivel fiatalabbak közül Nagy N. Péterére, a negyvenesek közül pedig Pápay Györgyére, Pethő Tiboréra és Tóta W. Árpádéra. Tamásban nem a publicistát ismertem meg, hanem a riportert. A Népszabadság szegedi, majd pécsi tudósítója volt, és amit az MSZMP lapjába nem írhatott meg, azt megírta Katona Évának, az ÉS-beli riportrovat legendás szerkesztőjének. Túl gyakran azonban nem közölhettük a riportjait, ezért Éva bemutatta nekem, a publicisztikai rovat szerkesztőjének.

Később, a múlt század kilencvenes éveiben Tamás Ervin lett szinte az egyedüli a riporterek közül, akinek sikerült átképezni magát publicistává. Ehhez az életben szerzett tapasztalatokat műveltséggel kellett tetézni, ráadásul megértette a politikai újságírás lényegét, amelyet Bertha Bulcsu így fogalmazott meg: „Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy. (Napló, 1993.12.18.) Ha az olvasó megnézi az alábbi idézet-összeállítást, érzékelheti belőle, hogy a mértékadáshoz kellett még valami: a légkör. A pártsajtóból kilábaló Népszabadság légköre kedvezett Tamás szakmai kiteljesedésének. Az első hat mondat negyedszázad termése, aztán jött a patinás újság kormányzati kivégzése, és a publicista újra keresni kezdte a fórumát.

Jó mondatokat közölt a Népszavában, a Magyar Narancsban, a Facebook üzenőfalán, olykor megszólalt a Klubrádióban is, de mintha leginkább a 168 Óra hasábjain talált volna magának helyet. Legutóbb egy tévés újságíróról közölt nekrológot, akit így jellemzett: „Balót mindegyik oldal becsülte, ugyanakkor tartott is tőle.” Ha ez a mérvadóság ismérve, akkor az a benyomásom, hogy Tamás Ervin a 70. születésnapján ugyanezt könyvelheti el. 

 

Tamás Ervin írta

 

Már csaknem minden hajdani KISZ-titkárról kiderült, hogy papnak készült.

Népszabadság, 1990. április 18.

 

Torgyán soha nem társakat keres magának, hanem útitársakat.

Népszabadság, 2001. május 4.

 

Gyurcsány Ferenc az a típus, aki akkor is főszereplő, ha nincs a színpadon.

Népszabadság, 2004. október 1.

 

Én magyarnak tartom magam, amíg hagyják.

Népszabadság, 2012. december 4.

 

Porcelánboltban ténferegve az egér is tud kárt okozni.

Népszabadság, 2013. március 23.

 

Nem a politikából kéne ügyet csinálni, hanem az ügyekből politikát.

Népszabadság, 2014. április 14.

 

A sánta kutyát egyre nehezebb utolérni.

Népszava, 2016. december 24.

 

A sajtó nagy részéből faliújságot csináltak.

Népszava, 2018. április 14.

 

Lassan a Pesttel.

Facebook.com, 2018. október 17.

 

Orbán Viktor politikai pályafutása során több pártból csinált tűzifát.

168 Óra, 2019. február 7.

komment
süti beállítások módosítása