A Klubrádióban túlélési gyakorlatnak nevezték el a pénzgyűjtési akciót. Első heti eredménye tegnap délután háromig 26 millió 103 ezer forint volt. Tavaly ősszel 70 milliót hozott. Örülnék, ha ennyi most, tavasszal is összejönne.

Ha személyesen adakozom, itt, a közelben két helyen is készpénz nyújtható át: a Szent István körúti Örkény Könyvesboltban és a Pozsonyi úti Láng Tékában. A fővárosban van még két másik gyűjtőhely is. Tudom persze, hogy a XXI. század első évtizedében a Klubháló adáskörzete a határszélektől eltekintve kiterjedt az országra, a második Orbán-kormány azonban beszorította Budapestre és környékére. A túlélési gyakorlat beszűkülése azonban nem befolyásol abban, hogy tűnődjek az kormánykritikus médiumok anyagi helyzetéről. Annál is inkább, mert a Klubrádió akvirálása, kalapozása, tányérozása korántsem elszigetelt jelenség.

A Mérce portál tavaly 33 milliót kért a működtetésre, az idén 50-re emelte a tétet. Időarányosan jól áll, mert egy látványos tolómérce szerint eddig 13,9 millió gyűlt össze, a várt összeg 27 százaléka. Az Index portál pedig tavaly októbertől idén februárig 140-et gyűjtött, ám a fejlesztésekhez újabb százmillió kéne. Ha végigbogarásznánk a nyilvánosság fórumait, hogy a (sajtó)szabadság kisebb-nagyobb szigetei miként állnak a pénzgyűjtéssel, kijönne néhány százmillió forint. Ami aprópénz, bagó a kormánypárti (állami hirdetésekkel kitömött) szerkesztőségek százmilliárdnál nagyobb bevételéhez képest. Ahhoz viszont épp elég, hogy firtassam: vajon mi, médiafogyasztók nem járnánk-e jobban, ha közös kalapba adnánk a tájékozódásra szánt pénzt?

Nyugat-Európában bevált a sajtóalap intézménye. Az állami bevételek meghatározott százaléka egy nonprofit alapba vándorol, és tekintélyes közéleti személyiségek döntik el, hogy az értéket teremtő, de veszteséges médiumok mennyit kapnak. Nem pártpolitikusok tehát. Talán ezzel magyarázható, hogy a Nemzeti Sajtóalap gondolata nálunk elvérzett, például 2002-ben, az MSZP és az SZDSZ koalíciós tárgyalásán is. Most olyan helyzetben vannak az ellenzéki pártok, hogy létrehozhatnák a maguk sajtóalapját. Úgy például, hogy bevallott jövedelmeik meghatározott százalékát ajánlanák föl a nyilvánosság ellenzéki fórumainak.

Ez kiváló túlélési gyakorlat volna ahhoz, hogy ha egyszer majd átveszik a kormányrudat, a koalíciós tárgyaláson utat engedjenek az egész médiára kiterjedő Nemzeti Sajtóalapnak. Egy ilyen kezdeményezést mi, civilek szívesebben egészítenénk ki a pénzünkkel.