Ma reggel figyelemre méltó interjú hangzott el a Magyar Rádióban. Zsoldos Barnabás beszélgetett Dr. Kásler Miklóssal. Az emberi erőforrás miniszter a keresztény nemzeti kultúráról és a felekezeti iskolák szükségtelen államosításáról fejtette ki az álláspontját. Tavaly nyáron volt ugyanis hetven éve, hogy az ÁVH emberei megszállták a Nyírbátor melletti falut, és akciójuk több ember halálával végződött. Néhány napja, a február 25-i emlékünnepségen megszólalt Erdő Péter bíboros és az említett miniszter is. Valaki azonban hiányzott a meghívottak közül. Mielőtt megnevezném, hadd elevenítsek föl egy tanulságos esetet a nyíregyházi éveimből.

A fiú kakastaréjos frizurával, ezüstös szögekkel kivert, fekete bőrszerkóban és műveltségbeli hiányosságokkal jelent meg az óráimon. Az egyik dolgozatából kiderült, hogy Pócspetriből érkezett a főiskolára. Meg is kérdeztem tőle, mit tud az 1948-ban történtekről. Értetlenül nézett rám. Elmeséltem neki és egyre kíváncsibb évfolyamtársainak, hogy azon a nyáron a katolikus népiskola elé vonultak a falubeliek. Az államosítás ellen tiltakozókkal szemben rendőrök álltak föl, és az egyiket puskalövés érte. Rákosiék felhasználták az alkalmat az ország elrettentésére. A falu segédjegyzőjét kivégezték, plébánosát életfogytiglanra ítélték, lakóit pedig megbélyegeztek. A fejlemények szemtanúi, átélői és áldozatai hallgattak, mint a sír. Nem csoda, hogy a punkosan öltözködő fiatalember egy kukkot sem hallott a perről.

Marik Sándor 1989 őszén cikksorozatot szentelt Pócspetrinek a százezer példányos Kelet-Magyarország hasábjain. Ezt dolgozta át könyvvé, amely 1994-ben jelent meg. Annyi közöm lett hozzá, hogy 2008-ban, egy digitális portál szerkesztőjeként, a hatvnadik évfordulóra új mozzanatokkal dúsított sorozatot rendeltem a szerzőtől. Ezt ajánlottam olvasásra a punkfiúnak. Azóta újabb évtized telt el, talán volt ideje megemészteni a történteket. A bővítésből jött létre a könyv második, átdolgozott kiadása, mely hamarosan napvilágot lát egy nyíregyházi kiadó gondozásában.

A neves nyíregyházi újságíró akár egy fejezetet is írhatott volna hozzá a leszármazottak 2019-es hangulatáról - ha meghívták volna az emlékünnepségre. Csakhogy akik szervezték, ama hatalomgyakorlók közé tartoznak, akik úgy érzik, hogy velük kezdődött minden. Bizonyára föl sem ötlött bennük, hogy a téma egyik legalaposabb ismerőjét is érdemes lett volna meghívni, hátha gyakorolná azt, amit példásan sajátított el: a kíváncsiság mesterségét.